Fotóalbum
Van, amikor az ember meglát valamit és elkezd dobognia szíve…
…tágra nyílik a szeme, otthagy csapot-papot, félbehagyja a takarítást, leül, és elkezd fantáziálni.
Itt ez az ősöreg fotóalbum, szakadozottan, itt-ott egy szürke fényképpel, amin a mama van, meg a papa, még jó fiatalon. A papa a gerendán áll, kalapács a kezében. Ács volt. Láttam már a papát ugyanígy, a saját házunkon dolgozva, de már öregen. Egész életét átjárta az ácsmesterség. Ha csak ránéztem, mindig faforgácsok jutottak eszembe, szögek, a kalapács, a körfűrész, meg a fa illata. A kék munkaruhája beleivódott az emlékezetembe – az olyan Kovács-papás volt. Emlékszem, állt a melegben, cigi a szájában, fején hetykén állt a sötétkék svájci sapka.
A mama meg könyököl valahol, és mosolyog. Ő mindig mosolygott. Gyönyörű, hófehér haja volt, amit hajráffal tűzött hátra. Istenien sütött, és maga volt a béke.
Itt van a fotóalbum a kezemben, és az jut eszembe, hogy úgy néz ki, mint egy kódex. Aranyozott szélekkel, szegecsekkel, kapoccsal. Gyönyörű dísztárgy lehetne belőle. Az elején egy bemélyedés van, a többi lapon is van ilyen, hogy be lehessen tenni a képet. A borítójára lehetne tenni egy szál szárított levendulát. A többi oldalra meg a mama kedvenc virágait. Meg fotókat a Kovács lányokról.
A mama háza már másé. Eladtuk. De néha olyan kedvem lenne buszra szállni és elutazni oda, sétálni a faluban, és megállni a ház előtt. Lehet, be is kopognék: Hadd nézzek már körül! De egyedül már nem olyan... Néha jó lenne, ha lenne valaki, akinek azt mondhatnám: Gyere velem! És nem kérdezné, hogy miért, meg hogy hova. Csak jönne és értené, hogy most ez kell, mert ez nekem fontos.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2025.12.11.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.
Ide nekem a betegségemet! (1)
Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23