Garázsajtók nyitogatói


Póda Erzsébet  2005.6.22. 18:37

A nők érdekes szokásainak egyikét boncolgatjuk...

Van annak már több, mint egy éve, hogy a lakótelepi közös garázs emeletes épületében sorozatosan jelentkező, titokzatos eredetű és számomra megmagyarázhatatlan jelenségre figyeltem fel. Vizsgálódni kezdtem tehát. Elvégeztem egy kis magán-felmérést, amely a helyszínen, ebben a barátságtalan épületben készült.

Többször is előfordult, hogy a nagy „garázscentrum” bejáratánál egyszerre több autó is összetorlódott. Sorakoztunk hát szépen egymás mögött libasorban, hisz a kulcsra nyíló kapun meg a szűkre szabott kacskaringós feljárókon egyszerre csak egy autó fért el. Ahogy így várakoztam, az előttem lévő autóból a sofőr mellől kiugrott a feleség, hogy a speciális kulccsal kinyissa a felfelé nyíló ajtót. Aztán befutott az épületbe és ugyancsak ő nyitotta ki a benti garázsajtót is. Gondoltam, ez aztán a munkamegosztás! Olyasmi, mint a hivatásos tehergépkocsinál: a sofőr vezet, a kocsikísérő rakodik.

De legközelebb egy újabb sorakozás alkalmával maga a „sofőrnő” ugrott ki a kocsiból, míg férje a fejét vakargatva nyújtózott az anyósülésen. Az autó behajtott az épületbe, majd a benti garázs előtt ismét a nő szállt ki, hogy izmos karjaival a magasba lökje az acélrugós garázsajtót. Majd vissza a kocsiba, hogy beparkoljon szépen, ahogy kell. Gondoltam: lehet, hogy ma nagyon fáradt a férje -- az is lehet, hogy beteg. Talán eltört a lába, vagy hexensussza van. De nem, a férfi épségben-egészségben kászálódott ki az autóból. A feleség kicipelte a csomagtartóból a táskákat a garázs elé, közben rikoltozott kicsit, hogy a gyerekei nehogy kilépjenek a felhajtó autók elé. Majd saját kezűleg lecsukta és bekulcsolta az ajtót! Kezébe fogta a csomagokat, és szépen hazaindultak. A férjnek eszébe se jutott, hogy átvegye az egyik nehéz táskát a feleségétől. Mentségére legyen mondva: a sírós kisebbik lánykát azért a karjaiba emelte.

Megint sorakozás: előttem egy hatalmas külföldi rendszámú Mercedes. Az anyósülésről egy estélyi ruhás hölgy száll ki. Tűsarkú cipőjében odatipeg a zárhoz, bedugja a kulcsot, s az ajtó felemelkedik, a hölgy pedig visszatipeg a helyére. Várok, míg a nagy kocsi felmegy előttem a felvezető úton, a biztonság kedvéért ugyanis nem akarok szorosan a nyomában haladni. De szerencsém van – ismét találkozunk az első emeleten (ott volt az én garázsom is). Ám az emelkedőn feljutva mit látok? Az estélyi ruhás nő, a tűsarkú cipőjében rákvörös képpel épp a garázsajtóval birkózik! A lovagja, odabent a Mercedes mélyén hallgatja a dübörgő divatzenét, ujjaival a ritmust ütögeti a kormányon.

Aztán láttam még garázsajtót nyitni nyugdíjas asszonyokat és tinilányokat, kövér és sovány nőket, ünneplőbe és hétköznapi viseletbe öltözött nőket, sofőrülésen és anyósülésen ülő nőket, sőt kétszer még kismamát is nagy pocakkal! Mindannyiszor ugyanaz a jelenet játszódott le előttem: az anyósülésről kipattanó nő kinyitja a kulccsal a bejárati ajtót, majd odabent erős női karjaival a magasba lendíti a kézi erővel nyíló garázsajtót. Szép kis teljesítmény! Talán rejtett női tömegsport lehet ez a fajta mozgás, hiszen ugye nem kíván magyarázatot, hogy a hagyományos, manuális kezelésű felfelé nyíló garázsajtók kezelése milyen erőfeszítő dolog. Jómagam is gyakoroltam annak idején -- kizárólag és szigorúan csak akkor, ha egyedül vezettem az autót!

A lakótelepről csöndes helyre, egy kertes házba költöztünk, a barátságtalan garázsépületbeli kalandjaim szerencsére már a múltéi, de megmaradt a kis noteszom, amelyre – hiszen felmérést végeztem – annak idején az autómban ülve feljegyeztem a női garázsnyitogatók számát. Százegy ajtónyitásból nyolcvankettőt végeztek el a gyengébb nem képviselői.

A minap reggel, amikor az ablakba állva integettem az iskolába induló gyerekeimnek, mit látnak szemeim? Az utcabeli család munkába indul éppen. A családfő kirobog kocsijával a garázsból, és az út szélén leparkolva várja feleségét. A nő bekulcsolja a bejárati ajtót, aztán a garázsajtót, végül a kétszárnyú utcakaput, és beül a reggeli híreket hallgató férje mellé. Lehet, hogy folytatnom kell a felmérést.
Megyek, megkeresem a kis noteszomat…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6