Híd a mosdóban
„Ági mama az ország vécésnénije”– tudtuk meg a közelmúltban.
Miért hír ez? Érdekel valakit? Számomra nem volt az, csupán egy újabb szenzációszagú kreálmány. Amolyan gumicsont, amit az egyik kereskedelmi csatorna bedobott a köztudatba, de éppen csak ennyit, mert mélységekre nincs idő, igény, energia. Meg minek is gondolkodni, elég, ha a langyos vízben tocsogunk. A nép meg lakjon jól a cirkusszal, ugyanis kenyér nincsen.
Egy közműsor-szolgáltató rádióadó mégis kíváncsi volt a szenzáció mögötti tényekre, a hangzatos sztori helyett a valós történetre, Ági mama történetére. Az interjúból, amit vele készítettek, megrázó életút kerekedett ki. Egy árva lányról, aki mellett nem tartottak ki örökbefogadói, az erőszak ellenben visszatérő vendége volt a legelképesztőbb formákban. A nyomor, éhezés, hajlék nélküli tengődés, teljes kiszolgáltatottság osztályrészese volt. Miért nem adta fel?
A semmi legmélyéről küzdötte fel magát az ország vécésnénijévé. Ma már Budapest több szórakozóhelyén is ő felügyeli a mosdókat, vezeti és berendezi mindenféle – alkalomhoz illő– kinccsel. A fiatalok nem csupán hajlakkot, sminket, tiszta inget kapnak tőle, hanem jó szót, megértést, barátot, pótmamát is. Mert Ági mama a kora ellenére könnyedén elér a lelkükhöz, sokan bátran megnyílnak előtte.
Ági mama hidat épített az éjszakai diszkókban. És ő soha nem fogja azt mondani, hogy „Bezzeg ezek a mai fiatalok$”, mert nem kategóriákat lát, hanem egy-egy gyereket ismer, akinek megvan a maga sorsa, küzdelme, álma. Ági mamának pedig egyéni tanácsai vannak, egyéni módszerei.
Egy srác egyszer komoly bajba került, s hogy kimásszon belőle, pénzt lopott. Sokat. A szüleitől. Mikor ráébredt, mit tett valójában, nem mert hazamenni. De a híres vécésnénihez igen, aki felhívta a szülőket, s a lelkükre beszélt, kioltotta belőlük a haragot, elsimította az ügyet. Mert a szülők nyelvén is ért.
Amit ez az asszony tud, azt ki kellene hozni a mosdókból, és tovább kellene építeni az iskolákban, a buszokon, a médiában és mindenütt, ahol különböző nemzedékek találkoznak. Hogy találkozzanak, ne csupán elmenjenek egymás mellett!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.