Hová fajul a világ?


Orbán Viktória  2009.1.31. 15:02

Egy költői kérdés, mely már generációk óta ismétli önmagát. De mostanában talán újra és erősebben villan fel minden ember agyában.

Szinte szánalmas, amikor politikusok arról papolnak, hogy spóroljunk, ne költsünk ész nélkül, mert gondolni kell a jövőre is, hiszen a válság mélypontja még nem jött el. Persze könnyű ezt annak mondani, akinek a zsebe tele van pénzzel, és nem kell napról napra azon aggódva munkába mennie, vajon kirúgják-e aznap vagy nem?

A közembernek, ha befizeti az összes számlát, meg az ilyen-olyan törlesztőrészletet, épp csak arra marad pénze, hogy a hónap végéig éhen ne haljon. Ha egyáltalán marad valamije. A tévé is állandóan ezzel van tele: Spóroljunk! Különböző riportok jelennek meg újra és újra a válság kapcsán. Munkahelyek zárnak be, emberek ezreit bocsátják el, csődbe ment bankok stb. stb. Valamint a válság áldozatait is ismerteti egy-egy pár perces videóbejátszás. De ez a pár perc épp elég ahhoz, hogy felmenjen bennünk a pumpa.

Szegény emberek nem tudják fizetni a kölcsöneiket, mert például a húszmilliós adósságukhoz – amit tudtak volna szépen fizetni –, hozzájött még nyolcmillió! És ha nem tudják fizetni, eladják a fejük fölül a házat... Azt mondják, azok az emberek lesznek az áldozatok, akik nem gondolták át kellőképpen a hitelképességüket és jövőbeni fizetési képességüket. Én erre csak azt tudom mondani, hogy lehet, hogy van ilyen is, de nagyon sok ember van, aki évekkel ezelőtt vett fel hitelt, amikor még biztos állása volt, és hónapra-hónapra ki tudta fizetni a törlesztő részletet, úgy, hogy nem rokkant bele. Válságról pedig, akkor még szó sem volt! Nem hiszem, hogy ez a legfőbb probléma. Miért kell mindig mindent a kis emberre fogni? Talán mi tehetünk arról, hogy válság van? Nem hiszem. De ha nem lenne gazdasági válság, sok ember akkor is bajban lenne Magyarországon, mert a magyar kormány olyan, amilyen. Mégis hova tűnik el az a rengeteg adó, amit befizetünk? A fizetésemnek majdnem fele arra megy el!

Néha olyan felháborító riportok jelennek meg, melyeket nehéz szó nélkül hagyni. A múltkor is épp arról volt szó, hogy a nagy divatházaknak is spórolniuk kell. Természetesen a minőségen nem spórolhatnak, ezért elbocsátották jó pár munkásukat, és kevesebbet költenek reklámokra, marketingre. A riportban elhangzott a mondat, hogy lesz olyan, aki nem tudja majd megfizetni a luxus ruhákat a válság miatt. Na, gondoltam magamban, ez aztán a katasztrófa! Nem tudja megvenni az újabb, több tíz- vagy százezer forintos álomruhát. Csak, hogy elmondjam, valaki még a pár ezer forintos kínait sem tudja megvásárolni.

Aztán a következő: a drágalátos sztárocskákat mutogatják nekünk, ki milyen lakásban, házban lakik, hova utaznak nyaralni, telelni stb. Hát ez vajon kit érdekel ebben a nehéz időben? Miért nem tud az ember csendben örülni annak, amije van? Minek ilyennel hivalkodni. Más megfagy a lakásában, mert nem tudja fizetni a gázszámlát...

A minap pedig azt hallottam a híradóban, hogy Amerikában egyre több ember vásárol pisztolyt vagy valamilyen fegyvert magának, mert félnek, hogy a válság miatt rosszabb lesz a közbiztonság. Az, hogy fegyvert vesznek, bizonyos fokú hatalmat ad nekik és biztonságérzetet – ahogy azt egy amerikai férfi megfogalmazta a híradóban. Ez mégis hova fog vezetni?

A munkahelyemen is, ahelyett, hogy az embereknek adnának egy kis prémiumot, inkább új céges autókat kölcsönöznek, és új bútort vesznek a büfébe. Jól néznek ki az új asztalok és székek, nem erről van szó, de hát ha a „cégnek is spórolni kell” alapon nem tudnak az embereknek egy kis pluszpénzt adni, akkor miért vesznek új székeket és asztalokat? A réginek sem volt semmi baja!

Az emberek feszültebbek, idegesebbek, látástól-vakulásig dolgoznak, mégsem jutnak semmire. Az is milyen szánalmas már, amikor a szülő a saját gyerekétől kéri el a pénzét, mert nem tudja befizetni a számlákat! Mindkét fél számára szörnyű érzés, hiszen a szülőnek megalázó, a gyereknek pedig, amellett, hogy sajnálja a szüleit és kisegíti őket, elkeserítő és bizonytalan jövőképet vetít előre. Biztos vagyok benne, hogy családok esnek szét a válság miatt, és néhányan talán egyszerűbb megoldást választanak, mint az egyik napról a másikra való élést...

Hát, ez a mi huszonegyedik századunk! De reménykedjünk, hiszen a kínai horoszkóp szerint a bivaly éve van idén, amely a gazdagság és a jólét jelképe!

Végül is, a sok rossz után, valami jónak kell történnie, nem igaz?



Hozzászólások

Horváth Orsolya, 03. 02. 2009 15:57:32
Kedves Viktória, Egyet is értek meg nem is. Én is a szüleimnél lakom a párommal. Mi is és ők is dolgoznak. Nálunk is előfordult, hogy be kellett segítenem a rezsibe. nem esett jól senkinek. Nagyon kellemetlen szituáció volt. Azóta igyekszem úgy alakítani a dolgot, hogy néha mi is kifizessünk valamit. Hiszen, ha bele gondolok ott élünk, ott használjuk a vizet, a villanyt stb. Bármilyen természetesnek is tűnik ezekért bizony fizetni kell. És ha én használom, akkor nekem. Persze ők mondják, hogy nem kell, de egy egy kisebb számla nem vág földhöz szerencsére. De abban maximálisan egyetértünk, hogy ennek nem kellene így lennie, s azért, hogy így van csak a kormány, s léhűtő miniszterei a felelősek. Üdv. Orsi
Viktória, 06. 02. 2009 22:28:54 válasz
Szia! Tudom, én sem azt mondtam, hogy nem segítek, csak hát 26 évesen már jó lenne külön lakni a szülőktől. Én sem halok be egy-két számlába, csak ilyenkor mindig úgy érzem, hogy még egy lépéssel hátrább kerültem attól, hogy valaha is saját lakásom legyen. :( Tudom, hogy nem ők tehetnek róla, csak hát ki akartam írni magamból, ezt az érzést. Ha belegondolok, hogy anyukám már 19 évesen a saját házában lakot.... Na, mindegy, majd eljön a mi időnk is! :) Szép napot!!Viki
Olga, 06. 02. 2009 23:06:32 Sosincs késő
Kedves Viktória, szerintem nem vagy késésben. Lehet, hogy anyukád átlagon felüli képességekkel rendelkezik mert én kevés olyan lányt ismertem és ismerek pedig nekem már megvan a korom, akinek ilyen korán volt háza.Még családot se.A legtöbb ember úgy a harminc felé tud magának saját lakást venni. Példának okáér én a kis családommal négy évig laktam albérletben, és csak utána lett saját lakásunk.Van egy ismerősöm, akinek nagy családja van, túl van a negyvenen és csak most sikerült saját lakásba költözni. Perszehogy frusztráló érzés. De nem szabad sietni se. Minennek eljön a maga idje. Ne aggódj az idő meghozza a gyümölcsét. Csak spórolj helyesen aztán lassan mindened meglesz. Így szokott lenni általában. A kivételek presze erősítik a szabályt. De nem kell mindenkinek kivételnek lennie:) Sok sikert kívánok! Olga
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6