Intrika

Jády Mónika  2007.11.3. 16:33

Amelynek nem egyszer akaratlanul is részesei leszünk…

Marika nagy örömmel lépett be első munkahelyére, ám gyorsan le is törték a lelkesedését. Egy idősebb kolléganője – akinek az lett volna a dolga, hogy segítsen Marikának az első hetekben – rögtön a kezdéskor fennhangon, az egész iroda előtt kioktatta a halk szavú újoncot. Amikor csak lehetősége volt rá, megszégyenítette a lányt a többiek előtt, és szinte egyfolytában azt harsogta, hogy Marika nem ért semmihez. Marika hiába végzett el mindent hibátlanul, „pártfogója” kijelentette: az egész úgy rossz, ahogy van, és neki újra kell kezdenie az egészet. Majd másnap reggel leadta a „védence” által készített kimutatást, és sajnáltatta magát, hogy dupla munkát végzett. Marika szégyellett a főnökéhez fordulni, mert azt gondolta, biztosan az ő szavait vonnák kétségbe, nem pedig a régi munkatársét. Inkább új munkahely után nézett. (A kiutált lány helyére pedig az idősebb kolléganő egyik rokona került…)

Noémi munkahelyén nem volt ilyen probléma, ám az intrika őt is utolérte. Egy kibontakozóban lévő barátságot tett tönkre. Hősnőnk újdonsült barátnőjének, Editnek volt egy „kebelbarátnője”, szintén kolléganő. Ám amikor Edit huzamosabb ideig betegállományban volt, Noémi számára világossá vált, hogy Zsófi csupán álbarátnő. Ugyanis ahelyett, hogy védelmébe vette volna Editet, amikor a kisfőnök arról társalgott a nagyfőnökkel, vajon tényleg beteg-e Edit, vagy csak a közelgő vizsgáira készül a betegszabadság alatt, Zsófi bólogatott, hogy a főnökök kedvében járjon, akik hiányzásai miatt egyre kevésbé kedvelték Editet: igen, ez nagyon is elképzelhető. Noémi megjegyezte, hogy ő a napokban meglátogatta Editet, és tényleg nagyon rossz bőrben van. Úgy döntött, hogy Editnek inkább nem szól erről a beszélgetésről, hisz minden bizonnyal rosszul esne neki, hogy meggyanúsították, és hogy a barátnőjének hitt Zsófi nem állt ki mellette. Zsófi viszont még aznap beszámolt Editnek a dologról – minden bizonnyal telefonon. Ám úgy adta elő a sztorit, mintha Noémi lett volna az, aki kétségbe vonta Edit őszinteségét. Edit azóta más munkahelyen dolgozik, de ha nagy ritkán összefutnak Noémivel, nagyon hűvösen viselkedik a lánnyal szemben. Edit a mai napig sem sejti, hogy is zajlott a valóságban az a beszélgetés...

Katának azt panaszolta az egyik kolléganője, Andrea, hogy az utóbbi időben alig áll vele szóba egy közös ismerősük. „Pedig milyen jóban voltunk! Biztosan valaki egy rosszindulatú pletykát terjeszt rólam…” – jelentette ki Andrea, és úgy nézett a kolléganőjére, hogy Kata érezte: ő a gyanúsított. Igaz, hogy miután rájött, hogy Andrea időről-időre füllent a főnöknek és a kollégáknak, ha nem érkezik a munkájával, nem nagyon kedvelte őt (és nem is próbálta Andreával elhitetni ennek ellenkezőjét). De soha nem illette kritikával a kolléganőjét a közös ismerős előtt, aki – Katával ellentétben – nagyon is ért a hízelgéshez. Ezért amikor Kata közölte Andreával: ő már ráébredt, hogy közös ismerősük elég sokszor mást mond, mint amit gondol, és nem hiszi, hogy valaki befeketítette Andreát, a kolléganő hitetlenül csóválta a fejét. „Nem akarom elhinni, mindig olyan kedves volt velem!” Kata, aki jobban ismerte Ágicát, azt már nem akarta részletezni, hogy nem egyszer volt fültanúja annak, hogy Ágica leszólta Andreát a háta mögött. Akárcsak annak, hogy Andrea szemébe tette a szépet, és még akkor is dicséretet zengett, amikor tényleg nem volt rá semmi ok.

Szólni vagy nem? Megmondani az igazat, vagy sem? Önöknek mi erről a véleményük?

Hozzászólások

@

Küldés