Képzelet vagy valóság?


Póda Erzsébet  2006.6.22. 7:34

Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között – a felnőttek viszont igen...

Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között. Az ő világukban összemosódik ez a kettő. Úgy tartják, a felnőttek pontosan szét tudják választani a realitást és a képzeletet. Mások azt állítják, a nagykorú emberek egy része realista, másik része örökre gyermeteg marad. Az egyik csoport csak a valóságban hisz, a másik pedig az ábrándok világában él. Szerintem pedig az az igazság, hogy a felnőttek, ha akarják, látják, ha nem akarják, akkor viszont nem látják, hogy melyik világ melyik.

Én például nem akarom látni, amint az emberek céltalanul rohannak ide-oda. Sietnek, mert nincs idejük, pedig azért nincs idejük, mert mindig sietnek. Azt sem akarom látni, ahogy az üzletekben lökdösődnek, a munkahelyükön versengenek, a magánéletükben pedig intrikáznak egymással, vagy a tévét nézik egymás helyett. Észre sem veszem, hogy a gyerekek sokszor nem viselkednek úgy, mint a gyerekek. Egyre agresszívabbak, egyre gyakrabban és alattomosabban bántják egymást.

Nem látom azt sem, hogy az elárusítónő kiutál a boltból, vagy szappantisztának éppen nem nevezhető kezével összefogdossa a péksüteményemet. Hogy az orvos nem vesz emberszámba, gyógyításkor nem adja tudása legjavát, s ha nem találja a betegség okát, placebót ír a receptre. A fogorvos meg a nőorvos többször használja az egyszer használatos gumikesztyűt, a többi segédeszközről nem is beszélve. A szomszéd átdobálja a kerítésen a szemetet a másik telekre. Az ügynök, aki mellesleg a család ismerőse, át akar verni. A régi jó barát csak azért keres fel hosszú évek után, hogy alibit biztosítsak a számára, mert otthon hazudott valamit.

Nem veszem észre, hogy a vendéglőben piszkos a tányér, a kanál meg a villa, nem azt az ételt hozzák ki, amit megrendeltem, vagy romlott ételt tesznek elém. Inkább úgy teszek, mintha nem is lennék éhes, csak véletlenül tévedtem volna be, hogy fizethessek azért, amit nem kaptam meg. Azt se látom, hogy a rendőr mindig akkor ró ki rám büntetést, amikor egy óvatlan pillanatban feltámadt figyelmetlenség miatt – és nem előre megfontolt szándékkal – követek el valami apró, jelentéktelen kihágást. Hogy a bírság ötszörösét kell kifizetnem, miközben megalázó módon ordibál velem, az amúgy nem bűnelkövető polgárral, hiszen esetleg csak rossz helyen álltam le az autómmal. Azt meg pláne észre sem veszem, hogy a ritka márkájú, méregdrágábbnál is drága autó vígan parkolhat járdán, úton, útkereszteződésben, csúcsidőben többszörösével hajthat gyorsabban a megengedett sebességnél. Nem veszem észre, hogy a rend őre még akkor sem veszi az ilyet észre, amikor mindez az orra előtt történik. Azt se látom, hogy bezzeg engem azonnal kiszúr magának!

Én csak azt látom, hogy az emberek figyelmesek, szeretik egymást, foglalkoznak, törődnek a másikkal, a tévénézés helyett egymással beszélgetnek. A gyerekek olyanok, mint az angyalok: barátságosak, soha senkit nem közösítenek ki maguk közül, és eszükbe sem jut erőszakoskodni a gyengébbekkel. Csak azt veszem észre, hogy az elárusítónő mosolyogva kérdez, kedvesen bánik velem, és nem fogdossa össze a kiflimet. Az orvosnő komolyan veszi az összes panaszomat, és kigyógyít a nyavalyámból. A szomszédasszony kóstolót hoz, amikor kipróbál egy új süteményreceptet. Az ismerősömnek esze ágában sincs, hogy rám sózzon valami bóvlit, vagy szélhámoskodjon velem. A barátom akkor is felhív vagy felkeres, ha éppen nincs semmi baja, csak az eszébe jutottam. Az étteremben hatalmas adag friss, finom, ízletes ételt kapok, a pincér pedig arra is emlékszik, hogy jéggel vagy anélkül iszom a buborékos vagy a szénsavmentes ásványvizet.

Kizárólag azt látom, hogy minden rendőr úriember: soha nem kételkedik abban, hogy tényleg azért parkoltam a tilosban, mert nem láttam a táblát, amely valójában ott se volt. És soha, de soha nem viselkedik úgy, mintha neki joga lenne kíméletlenül bánnia az emberekkel.

Csak azt vagyok hajlandó látni, ami szép -- abból úgyis sokkal kevesebb van. Most akkor én melyik csoportba tartozom?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.