Képzelet vagy valóság?


Póda Erzsébet  2006.6.22. 7:34

Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között – a felnőttek viszont igen...

Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között. Az ő világukban összemosódik ez a kettő. Úgy tartják, a felnőttek pontosan szét tudják választani a realitást és a képzeletet. Mások azt állítják, a nagykorú emberek egy része realista, másik része örökre gyermeteg marad. Az egyik csoport csak a valóságban hisz, a másik pedig az ábrándok világában él. Szerintem pedig az az igazság, hogy a felnőttek, ha akarják, látják, ha nem akarják, akkor viszont nem látják, hogy melyik világ melyik.

Én például nem akarom látni, amint az emberek céltalanul rohannak ide-oda. Sietnek, mert nincs idejük, pedig azért nincs idejük, mert mindig sietnek. Azt sem akarom látni, ahogy az üzletekben lökdösődnek, a munkahelyükön versengenek, a magánéletükben pedig intrikáznak egymással, vagy a tévét nézik egymás helyett. Észre sem veszem, hogy a gyerekek sokszor nem viselkednek úgy, mint a gyerekek. Egyre agresszívabbak, egyre gyakrabban és alattomosabban bántják egymást.

Nem látom azt sem, hogy az elárusítónő kiutál a boltból, vagy szappantisztának éppen nem nevezhető kezével összefogdossa a péksüteményemet. Hogy az orvos nem vesz emberszámba, gyógyításkor nem adja tudása legjavát, s ha nem találja a betegség okát, placebót ír a receptre. A fogorvos meg a nőorvos többször használja az egyszer használatos gumikesztyűt, a többi segédeszközről nem is beszélve. A szomszéd átdobálja a kerítésen a szemetet a másik telekre. Az ügynök, aki mellesleg a család ismerőse, át akar verni. A régi jó barát csak azért keres fel hosszú évek után, hogy alibit biztosítsak a számára, mert otthon hazudott valamit.

Nem veszem észre, hogy a vendéglőben piszkos a tányér, a kanál meg a villa, nem azt az ételt hozzák ki, amit megrendeltem, vagy romlott ételt tesznek elém. Inkább úgy teszek, mintha nem is lennék éhes, csak véletlenül tévedtem volna be, hogy fizethessek azért, amit nem kaptam meg. Azt se látom, hogy a rendőr mindig akkor ró ki rám büntetést, amikor egy óvatlan pillanatban feltámadt figyelmetlenség miatt – és nem előre megfontolt szándékkal – követek el valami apró, jelentéktelen kihágást. Hogy a bírság ötszörösét kell kifizetnem, miközben megalázó módon ordibál velem, az amúgy nem bűnelkövető polgárral, hiszen esetleg csak rossz helyen álltam le az autómmal. Azt meg pláne észre sem veszem, hogy a ritka márkájú, méregdrágábbnál is drága autó vígan parkolhat járdán, úton, útkereszteződésben, csúcsidőben többszörösével hajthat gyorsabban a megengedett sebességnél. Nem veszem észre, hogy a rend őre még akkor sem veszi az ilyet észre, amikor mindez az orra előtt történik. Azt se látom, hogy bezzeg engem azonnal kiszúr magának!

Én csak azt látom, hogy az emberek figyelmesek, szeretik egymást, foglalkoznak, törődnek a másikkal, a tévénézés helyett egymással beszélgetnek. A gyerekek olyanok, mint az angyalok: barátságosak, soha senkit nem közösítenek ki maguk közül, és eszükbe sem jut erőszakoskodni a gyengébbekkel. Csak azt veszem észre, hogy az elárusítónő mosolyogva kérdez, kedvesen bánik velem, és nem fogdossa össze a kiflimet. Az orvosnő komolyan veszi az összes panaszomat, és kigyógyít a nyavalyámból. A szomszédasszony kóstolót hoz, amikor kipróbál egy új süteményreceptet. Az ismerősömnek esze ágában sincs, hogy rám sózzon valami bóvlit, vagy szélhámoskodjon velem. A barátom akkor is felhív vagy felkeres, ha éppen nincs semmi baja, csak az eszébe jutottam. Az étteremben hatalmas adag friss, finom, ízletes ételt kapok, a pincér pedig arra is emlékszik, hogy jéggel vagy anélkül iszom a buborékos vagy a szénsavmentes ásványvizet.

Kizárólag azt látom, hogy minden rendőr úriember: soha nem kételkedik abban, hogy tényleg azért parkoltam a tilosban, mert nem láttam a táblát, amely valójában ott se volt. És soha, de soha nem viselkedik úgy, mintha neki joga lenne kíméletlenül bánnia az emberekkel.

Csak azt vagyok hajlandó látni, ami szép -- abból úgyis sokkal kevesebb van. Most akkor én melyik csoportba tartozom?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.