Különös ajándék


Nagy Csivre Katalin  2014.5.11. 2:33

A kétéves Rozika az utcán totyog anyja után, kezében termetes játékbabát cipel.

A baba hosszú haja az utca kövét sepri. A kislány észreveszi és leporolgatja a baba-bozontot: – Én vadok az anukád, vidázok jád – suttogja neki.

Ilyen pici duci Rozikák voltunk mindnyájan. Rozikák, akik talán tudtuk, sejtettük, vagy elképzeltük magunkat anyaként. Talán sejtettük, hogy anyai sorsunk valahol a messzi jövőnkben várakozik ránk, de nem tudtuk, mi mindent kell zálogba adni azért az első hozzánk intézett „anya” szóért. Rozikából szép szál Rózsa termett. Intellektusa, lelkiismerete, gondoskodó, türelmes szeretete már erősen tartja a kormányt. Élete hajója gyakran megingott, kisseb-nagyobb hullámok edzették céltudatos, tudatos emberré, nővé, anyává.

Anya. Mit jelent ez a szó ma? Mindenkit anya szül e világra. Az anyának a gyermeke születése, a megszülése tűzkeresztség, igazi szentséges szertartás. A lányból, nőből anya lesz. Ettől a perctől kezdve semmi sem olyan, mint volt. Egyszer s mindenkorra felelősek lettünk egy másik életért. Praktikus hétköznapi példával élve: lecseréltük a trendi ruhát babakelengyére, a hosszú műkörmöt mellfejő, tejfakasztó ketyerére, a lazulós szombat estéket éjjeli, babaringatós, szoptatós ügyeletre. Kedves nővérek, szolgálók és kiszolgálók, majd pedagógusok, háziorvosok, mindent tudó lexikon lettünk. Biztos pont valahol. Ahová jó hazajönni. Az anya lettünk. A család lelke.

Anyává leszünk, akik zálogba adják a gondtalan tegnapi napot, amikor még azt tehettek a kedvük szerint, amit akartak, felelőtlenül feleselhettek a világgal. Ma a gyerekeinket tartjuk a karunkban, majd kísérjük óvodába, iskolába, házibuliba, esküvőre. A tegnapi nap még a zálogházban van. Lassan elértéktelenedik. Inflálódik. Nem is akarjuk talán kiváltani soha-soha többé. Szükségtelen. Néha ugyan kacérkodnánk a gondolattal, hogy a negyedik X táján helyet cserélnénk a szomszéddal, aki egyedülálló, szingli, csupa parfümfelleg és – akkor odajön a lányunk, fiunk és elkezd mesélni: „anya, képzeld...!" És már nem cserélnénk helyet senkivel sem. Ahogy telnek az évek, elkopnak a játékok, de megmarad a szeretet elszakíthatatlan köteléke.

Rozika hajas babája is elkopott régen. Kihullott a haja. Valami azonban sosem vész el. Esztendők titkos emléktarisznyáját őrzi, csordultig telve. Különös ajándék ez...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Anya csak egy van?

Kabók Zita

Anyák napján értelemszerűen az édesanyákat ünnepeljük...

2018.5.5.    37


A legszebb hivatás

Nagy Erika

Anya csak egy van, mondják, s bár elcsépeltnek tűnik a mondás, igaz.

2013.5.5.    14


Anyák napjáról -- megkésve

Vég Erzsébet

Igaz, Anyák napja már elmúlt, de most fogalmazódott meg bennem néhány gondolat.

2007.5.8.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2007.5.5.  2    3


Édesanyák ünnepe

Nagy Erika

Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük.

2007.5.4.    3


Anyák napjára

Vég Erzsébet

Anyák napja alkalmából az embernek sok minden az eszébe jut.

2006.5.5.   

A rovat további cikkei

Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12