Leltár


Puha Andrea  2010.8.31. 6:43

Időnként az ember leltárt készít magában az emlékeiről.

Raktároz, rakosgat, port fúj le az egyikről, megsimogatja a másikat, vagy elmélyül bennük. Aztán lezárja őket, hogy ne vesszenek el, elrakja őket jó mélyen a szívében, ahová alkalomadtán utánuk nyúl.

Tavaly ilyentájt Székesfehérvárra készültem: féltem, milyen lesz az új hely, hogyan illeszkedem be, talán meg sem szeretnek... Aztán beköltöztem a kollégiumba, és eltelt két félév.

Emlékszem, kopár volt a szoba, mikor megkaptam. Kicsinosítottuk. Ágyamon ott hevert a szív alakú kisvánkosom, a falakat kitapétáztuk, a fölös ágyból asztalt csináltunk. Belaktuk.

Emlékszem a reggelekre, mikor előbb felkeltem én, felültem az ágyban, s láttam, Tina még alszik, ezért visszafeküdtem. Aztán Tina kelt fel, látta, még alszom, ezért visszaaludt. Aztán felültünk mindketten, bámultuk egymást egy darabig, majd ismét visszabújtunk a takaró alá. Azért felkászálódtunk valahogy...

Szerettem a hatodik emeleten lakni. Szerettem az embereket. Jó volt arra kilépni a folyosóra, hogy körülöttem vannak. Bár nem voltam aktív része a kollégiumi életnek, ők a részemmé váltak. Apró mozdulatok ivódtak belém, és alakultak emlékekké. Kyra nevetése, mert úgy csak ő tud nevetni. Konen fogai, mert az „összes elöl volt”, meg a hosszú haja. Dávid, akinek éjfélkor próbáltam bebizonyítani a főúton egyensúlyozva, hogy tudok egyenesen menni. Becsípve. Nem igazán ment. Ditty, akit egyszerűen csak megszerettem, mert olyan, amilyen. Egyszerre tudott aranyos, határozott, vagány lenni, és érzékeny. Tőle van egy mozdulatom, amire mindig szívesen emlékszem vissza. Henrik, aki nyakamig húzta a takarót, mikor lázas voltam. Sanya, aki nem volt kolis, de hétfői bulikkor ott tanyázott, és megjegyezte, hogy kinőhetném a Garfield imádatomat. Krisz, a magas, humoros kosaras, aki vízbombát próbált kihajítani a szobánk ablakán. Meg Málna, aki olyan Málnás volt, és Bazsi, a két lábon járó tudományos-poénlexikon.

És még voltak többen is. Azok, akik egy-egy buli erejéig megfordultak a folyosón, a szobámban, ki- és beköltöztek a kollégiumba, és otthagytak magukból egy kis darabot nekem. Van, aki tud róla, van, aki nem. Van, aki azt hiszi, nem is gondolok rá, de téved. Vannak, akik nem is gondolnak rám, de nem baj. Én gondolok rájuk.

És most gondolatban végigsuhanok Székesfehérvár utcáin, a tóparton, magamba szívom a Lenin kocsma pizzájának illatát, és még fel tudom idézni a karácsonyi forralt bor ízét is, amit az állomáson ittam, miközben hullott a hó. Eszembe jut a hosszú üzlet, ahová mindig visszajártam nézelődni, mindig megnéztem, a plüsskutyámat elvitték-e. Talán még most is arra vár, hogy elmenjek érte. A hiányérzet végigkúszik a bőrömön, belém ivódik, és valahol a szívem körül megpihen. Nem nagyon akaródzik elmennie. Még búcsúzkodom a múlttól.

Budapestre igyekszem. Más környezetbe, ismeretlen emberek közé. Új élet kezdődik. Az emlékeimet bedobozolom, elraktározom, időnként előveszem. Kis félelemmel, de bátran kinyitok egy másik dobozt Budapestnek. És határozott léptekkel elindulok, hogy valahol a nagy városban, valamelyik utcában megtaláljam önmagam.



Hozzászólások

Violka, 01. 09. 2010 11:45:17 szep.
Szepen meg irtad.A vege kulonosen tetszik.Nem csak en felek egy kicsit?Csak rajtad mulik milyen lesz.De ne felejtsd el elsosorban TANULNI mesz Budapestre.En szoritok,hogy Budapestrol is ilyen szep emlekekkel gyere haza.
    
Pandi, 01. 09. 2010 22:32:27 Re: szep.
Én is remélem. :) Mindenki fél. :) De jó belekezdeni új dolgokba.:) Úgy jut előrébb az ember:)
szoncsi, 01. 09. 2010 12:11:46
figyelemmel kísérem az írónő munkáját. elmondható csak csupa nagyszerű cikkel jelentkezik. ez is gyönyörű és gratulálok!!!
    
Pandi, 01. 09. 2010 22:33:37 Re:
Nagyon szépen köszönöm!:)))
@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.