Leltár


Puha Andrea  2010.8.31. 6:43

Időnként az ember leltárt készít magában az emlékeiről.

Raktároz, rakosgat, port fúj le az egyikről, megsimogatja a másikat, vagy elmélyül bennük. Aztán lezárja őket, hogy ne vesszenek el, elrakja őket jó mélyen a szívében, ahová alkalomadtán utánuk nyúl.

Tavaly ilyentájt Székesfehérvárra készültem: féltem, milyen lesz az új hely, hogyan illeszkedem be, talán meg sem szeretnek... Aztán beköltöztem a kollégiumba, és eltelt két félév.

Emlékszem, kopár volt a szoba, mikor megkaptam. Kicsinosítottuk. Ágyamon ott hevert a szív alakú kisvánkosom, a falakat kitapétáztuk, a fölös ágyból asztalt csináltunk. Belaktuk.

Emlékszem a reggelekre, mikor előbb felkeltem én, felültem az ágyban, s láttam, Tina még alszik, ezért visszafeküdtem. Aztán Tina kelt fel, látta, még alszom, ezért visszaaludt. Aztán felültünk mindketten, bámultuk egymást egy darabig, majd ismét visszabújtunk a takaró alá. Azért felkászálódtunk valahogy...

Szerettem a hatodik emeleten lakni. Szerettem az embereket. Jó volt arra kilépni a folyosóra, hogy körülöttem vannak. Bár nem voltam aktív része a kollégiumi életnek, ők a részemmé váltak. Apró mozdulatok ivódtak belém, és alakultak emlékekké. Kyra nevetése, mert úgy csak ő tud nevetni. Konen fogai, mert az „összes elöl volt”, meg a hosszú haja. Dávid, akinek éjfélkor próbáltam bebizonyítani a főúton egyensúlyozva, hogy tudok egyenesen menni. Becsípve. Nem igazán ment. Ditty, akit egyszerűen csak megszerettem, mert olyan, amilyen. Egyszerre tudott aranyos, határozott, vagány lenni, és érzékeny. Tőle van egy mozdulatom, amire mindig szívesen emlékszem vissza. Henrik, aki nyakamig húzta a takarót, mikor lázas voltam. Sanya, aki nem volt kolis, de hétfői bulikkor ott tanyázott, és megjegyezte, hogy kinőhetném a Garfield imádatomat. Krisz, a magas, humoros kosaras, aki vízbombát próbált kihajítani a szobánk ablakán. Meg Málna, aki olyan Málnás volt, és Bazsi, a két lábon járó tudományos-poénlexikon.

És még voltak többen is. Azok, akik egy-egy buli erejéig megfordultak a folyosón, a szobámban, ki- és beköltöztek a kollégiumba, és otthagytak magukból egy kis darabot nekem. Van, aki tud róla, van, aki nem. Van, aki azt hiszi, nem is gondolok rá, de téved. Vannak, akik nem is gondolnak rám, de nem baj. Én gondolok rájuk.

És most gondolatban végigsuhanok Székesfehérvár utcáin, a tóparton, magamba szívom a Lenin kocsma pizzájának illatát, és még fel tudom idézni a karácsonyi forralt bor ízét is, amit az állomáson ittam, miközben hullott a hó. Eszembe jut a hosszú üzlet, ahová mindig visszajártam nézelődni, mindig megnéztem, a plüsskutyámat elvitték-e. Talán még most is arra vár, hogy elmenjek érte. A hiányérzet végigkúszik a bőrömön, belém ivódik, és valahol a szívem körül megpihen. Nem nagyon akaródzik elmennie. Még búcsúzkodom a múlttól.

Budapestre igyekszem. Más környezetbe, ismeretlen emberek közé. Új élet kezdődik. Az emlékeimet bedobozolom, elraktározom, időnként előveszem. Kis félelemmel, de bátran kinyitok egy másik dobozt Budapestnek. És határozott léptekkel elindulok, hogy valahol a nagy városban, valamelyik utcában megtaláljam önmagam.



Hozzászólások

Violka, 01. 09. 2010 11:45:17 szep.
Szepen meg irtad.A vege kulonosen tetszik.Nem csak en felek egy kicsit?Csak rajtad mulik milyen lesz.De ne felejtsd el elsosorban TANULNI mesz Budapestre.En szoritok,hogy Budapestrol is ilyen szep emlekekkel gyere haza.
    
Pandi, 01. 09. 2010 22:32:27 Re: szep.
Én is remélem. :) Mindenki fél. :) De jó belekezdeni új dolgokba.:) Úgy jut előrébb az ember:)
szoncsi, 01. 09. 2010 12:11:46
figyelemmel kísérem az írónő munkáját. elmondható csak csupa nagyszerű cikkel jelentkezik. ez is gyönyörű és gratulálok!!!
    
Pandi, 01. 09. 2010 22:33:37 Re:
Nagyon szépen köszönöm!:)))
@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.