Nagymamák


Jády Mónika  2010.11.17. 8:37

Múltkor a buszban két nyugdíjas korú asszony ült előttem.

– A lányomnál voltam egész héten, az unokára vigyáztam. Még nem gyógyult meg teljesen, nem mehet így oviba. A lányom viszont nem hiányozhat annyit a munkából – kezdte az egyik. – Amíg aludt a kicsi, főztem, vasaltam, port töröltem, felmostam. Hááát, azt hittem, hatvanöt évesen már végre nyugtom lesz...! – tette még hozzá nagy sóhajjal.
– A másik nagyi nem tud besegíteni? – kérdezte a beszélgetőtárs, majd elmondta, ők a nászasszonyával felváltva vigyáznak az unokákra, ha szükség van rá. – A nászasszonyom is segít, ha hívják. De az nincs gyakran, mert én akkor is megyek, ha nem kérnek meg külön, hisz tudom, mindig elkel a segítség. Különben is, olyan jó, hogy van egy kisunokám, szeretek vele lenni, bearanyozza a napjaimat. Mondtam is, hogy ne vigyék még óvodába, ott úgyis csak mindig megbetegszik. Elég lesz majd ötéves korában oviba adni.

A hallottak után bennem is megfogalmazódott egy kérdés: Miért is sóhajtozik vajon a „szupernagyi”, nyugalmas öregkort emlegetve, ha oly szívesen segít a fiataloknak?



Hozzászólások

, 21. 11. 2010 00:23:30
Nem csak a nagyi, de en is felsohajtottam.Igaz meg fiatal vagyok, es notlen, de mindig is hianyzott az ilyen melegszivu nagymama. Es lam, meg leteznek.
Gabi, 22. 11. 2010 09:36:54 RE
Talán még egyszer el kéne olvasni, hogy megértsd a lényeget... Ha majd megnősülsz, és gyereked lesz, örülni fogtok-e neki a feleségeddel, ha az édesanyád/anyósod, akármilyen szerető nagyi is, az orrod alá dörgöli (vagy, ami talán még rosszabb, azt terjeszti az ismerősi körben), hogy miattatok nem tud pihenni? Közben meg igazából örül hogy az unokájával lehet, csak hát kéretni vagy sajnáltatni akarja magát, vagy nem tudom.. Azén anyósom is hasonló, ezért nem is szívesen kérek tőle segítséget, hogy aztán azt halljam vissza, hogy szegényt, kihasználom
@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.