Nagymamák


Jády Mónika  2010.11.17. 8:37

Múltkor a buszban két nyugdíjas korú asszony ült előttem.

– A lányomnál voltam egész héten, az unokára vigyáztam. Még nem gyógyult meg teljesen, nem mehet így oviba. A lányom viszont nem hiányozhat annyit a munkából – kezdte az egyik. – Amíg aludt a kicsi, főztem, vasaltam, port töröltem, felmostam. Hááát, azt hittem, hatvanöt évesen már végre nyugtom lesz...! – tette még hozzá nagy sóhajjal.
– A másik nagyi nem tud besegíteni? – kérdezte a beszélgetőtárs, majd elmondta, ők a nászasszonyával felváltva vigyáznak az unokákra, ha szükség van rá. – A nászasszonyom is segít, ha hívják. De az nincs gyakran, mert én akkor is megyek, ha nem kérnek meg külön, hisz tudom, mindig elkel a segítség. Különben is, olyan jó, hogy van egy kisunokám, szeretek vele lenni, bearanyozza a napjaimat. Mondtam is, hogy ne vigyék még óvodába, ott úgyis csak mindig megbetegszik. Elég lesz majd ötéves korában oviba adni.

A hallottak után bennem is megfogalmazódott egy kérdés: Miért is sóhajtozik vajon a „szupernagyi”, nyugalmas öregkort emlegetve, ha oly szívesen segít a fiataloknak?



Hozzászólások

, 21. 11. 2010 00:23:30
Nem csak a nagyi, de en is felsohajtottam.Igaz meg fiatal vagyok, es notlen, de mindig is hianyzott az ilyen melegszivu nagymama. Es lam, meg leteznek.
Gabi, 22. 11. 2010 09:36:54 RE
Talán még egyszer el kéne olvasni, hogy megértsd a lényeget... Ha majd megnősülsz, és gyereked lesz, örülni fogtok-e neki a feleségeddel, ha az édesanyád/anyósod, akármilyen szerető nagyi is, az orrod alá dörgöli (vagy, ami talán még rosszabb, azt terjeszti az ismerősi körben), hogy miattatok nem tud pihenni? Közben meg igazából örül hogy az unokájával lehet, csak hát kéretni vagy sajnáltatni akarja magát, vagy nem tudom.. Azén anyósom is hasonló, ezért nem is szívesen kérek tőle segítséget, hogy aztán azt halljam vissza, hogy szegényt, kihasználom
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6