Szupernők


Póda Erzsébet  2004.11.30. 16:39

Hát igen, semmi kétség: szupernők vagyunk! Férjezettek, gyermekeket nevelők, háztartást vezetők, munkahelyre járók, ápoltak, csinosak, ügyesek.

Mi mindig mosolyogva, maradéktalanul, önként és dalolva oldjuk meg a napi feladatainkat. Egyszerre több szakmában is jártasak vagyunk! A saját kitanult foglalkozásunkon kívül legalább alapszinten tudunk szakácskodni, varrni, takarítani, bútort összerakni, háztartási gépeket szerelni, testi és lelki elsősegélyt nyújtani, ápolni, titkárnői és pedagógusi munkát végezni, és a közgazdaságtanhoz is konyítunk. Szervezési és beosztási képességeinkről már nem is beszélve! Csak az a baj, hogy a környezetünkben senki sem veszi észre, hogy a család havi költségvetését nem könyvelő intézi, a befizetendő csekkekkel nem a szomszédasszonyunk sorakozik a postán, a gyerekeink dolgait nem a tanító néni intézi, a csodavacsorát nem a terüljasztalkám varázsolja, és a vécékagylót sem a kismanók takarítják ki. Hanem mi, a szupernők!

Reggel hatkor a család valamennyi tagjával ellentétben fürgén pattanunk ki az ágyból, átöltözünk, szaladunk a fürdőszobába, s nekifogunk a reggeli készítésének. Becsomagoljuk a tízórait is, s amíg kicsorog a kávé, tapintatosan ébresztgetjük hétalvó gyermekeinket, akik csak a hétvégén hajlandóak hajnalban a tévé elé ülni, hétköznapokon fél nyolc előtt nem kelnek fel. Az asztalon gőzölgő kávé és finom gyógynövénytea meg a reggeli senkit sem hat meg. Még csak észre sem veszik. Álmosan másznak ki az ágyból, s éppen annyi idejük van, hogy csukott szemmel bekapjanak pár falatot. Drága párunk a zoknijait keresi hangosan, és a kedvenc inge után érdeklődik, amelyet a kukába dobtunk, mert a viseltességtől szétmállott. Esetleg a nyakkendője lelőhelyét kéri számon rajtunk, pedig becsszóra, mi sose viselünk férfiruházatot! A reggeli csúcs után, miután a többiek tíz percet késve kiesnek a bejárati ajtón, már mi is csinosan, illatosan, kosztümünket igazgatva, magas sarkú cipőben rohanunk a munkahelyünkre. Útközben felírjuk egy cetlire a napi tennivalókat – melyekhez estig még tucatnyi hozzácsapódik.

A munkahelyünkön jó hír vár: háromszor annyi munkát sózott ránk a főnök, mint amit rendes körülmények között el tudunk végezni. De mi megbirkózunk vele! Nekifogunk. Közben telefonon elintézünk pár családi ügyet: válaszolunk a kisebbik gyerek esemesére, mert azt írja, megfájdult a hasa, azonnal menjünk érte az iskolába. Megnyugtatjuk: bírja ki a munkaidő végéig, esetleg kérje el magát a suliból – más választása úgysincs. Ebédszünetben elvisszük a suszterhoz a cipőt, kiváltjuk a patikában anyukánk, nagynénink és nagybácsink vérnyomás- és szívgyógyszerét, együtt érzően meghallgatjuk az utcán véletlenül felbukkanó ismerősünk lelki bánatát.

Munka után rohanunk a gyerekekért a napközibe, s megszidjuk, amiért az egészséges tízóraijukat érintetlenül hagyva, inkább csipszet vettek a büfében (megvan a hasfájás oka!). Titokban pedig hálásak vagyunk nekik, amiért a reggeli óta először ételt vehetünk a szánkba. Tízóraizás közben irány a bevásárlóközpont! Gyerekekkel vásárolni nem egyszerű dolog. A kosarunkat húsz százalék felesleges holmival megpakolva megyünk a kassza elé, majd nehéz táskákkal haza. Otthon kipakolás, átöltözés, vacsorakészítés, gyerekszidás, ha rossz jegyeket hoztak, és némi takarítás. Telefonhívás a férjünknek, hogy el ne felejtse, hétkor tornázni megyünk (formában kell maradnunk!). Ha nem felejti, fél hétkor belép a bejárati ajtón. Már az előszobában elpanaszolja, milyen stresszes napja volt, semmire se vágyik jobban, csak egy nyugodt estére. Végszóra visítás hangzik fel a gyerekszobából, a mosógép lába épp kilazul a fürdőszobában, s a családfő rögtön elkeseredik, amiért hálátlan felesége (aki miatt ilyenkor elhalasztja az esti dumapartit a haverokkal) nem tudja kézben tartani a dolgokat.

Az egy óra kemény testalakítás után nyelvünket magunk után húzva beesünk a lakásba. A konyhába beütött a mennykő – ennyi mosatlan edényt még egy egész lakodalmi sereg sem képes maga után hagyni! A család a tévé előtt, a lecke félben hagyva. Kis kiabálás után ki-ki indul a maga dolgára, miközben a fogsorokon kiszűrt hangokból megsejthetjük legközelebbi rokonaink rólunk szóló véleményét, mely nem túl rózsás színben tüntet fel bennünket. De mivel hullafáradtak vagyunk, válasz nélkül hagyjuk a megjegyzéseket. Csak éppen nagyon rosszul esik, hogy mindent észrevesznek – kivéve, amit értük teszünk. Az esti csúcs után végre elmosogathatunk, kivasalhatunk, és éjfél után pár perccel beeshetünk a megérdemelt habfürdőbe…

S mielőtt még az ötórás alvásba merülnénk, eltöprengünk az életünkön. Nem vagyunk jó feleségek, mert nem nyújtunk puha melegséget, megértő kedvességet, nyugodt családi hátteret a stresszben megfáradt férjünknek. Nem vagyunk jó anyák, mert nem csinálunk meg mindent a gyermekünk helyett, s hagyjuk, hogy néha egyedül menjen el a különóráira, és nem vesszük meg neki a harmadik mobiltelefont. Nem vagyunk jó munkaerők, mert a háromszáz százalék helyett csak kétszázötvenre tudjuk teljesíteni munkafeladatainkat. Nem vagyunk jó nők, mert nem darázs a derekunk, nem érzéki az ajakunk, nem szilikon a mellünk, hullik a hajunk, és néha a bujálkodás helyett a fejfájást választjuk.
Miközben valahol mélyen sejtjük, igenis szupernők vagyunk a javából – csak éppen rajtunk kívül senki nem tud róla!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.