Újabb esztendő


Nagy Csivre Katalin  2015.1.1. 4:12

A karácsonyi képeslapok libegő angyalkái egyre feljebb szállnak, vissza a magas egekbe.

Elmúltak az ünnepek, velük az emelkedett hangulat is. A hétköznapi élet mindennapos rituáléi újra a szürke, már megszokott ritmust dobolják.

Az év utolsó óráiban mindig visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra. Mosolyogva, bánkódva. Mit tettünk meg, mit mulasztottunk el. Anyák vagyunk, nők, szeretők és feleségek. Ahány ember, annyi sors, annyi szerep. Most mindannyian hátrahagyunk valamit, és elölről kezdünk valamit. Hátrahagyunk tegnapot, tegnapelőttöt, múlt évet. Gondjaival, problémáival. Ki dönti el, mikor ér véget valami, és mikor kezdődik az új? Az idő kérlelhetetlenül fölemészt mindent, életünk összegyűjtött vásári limlomjait kérdés nélkül megsemmisíti. Ám magunkkal viszünk sok szép emléket: egy ölelést, egy kézfogást, egy pillantást. S lehet örvendezni: itt az alkalom valami újat kezdeni, tenni, változtatni. Erre hívja fel a figyelmünket, erre ösztönöz az új év. Új kezdet időszaka.


Itt a kérdés, mi vár rám holnap? Holnapután? Titokban kíváncsiskodva leselkednénk be a sors kártyáiba, de az hét pecséttel van elzárva előlünk. Talán annyit tehet az ember, hogy figyel. Hogy hogyan s miképp gondolkodik. Hogy világosat gondol-e vagy sötétet? Mert amit ma gondolunk, holnap megdermed a valóságban. A saját magunk által írott színpadi darab főszereplői leszünk mindannyian. Saját, egyedüli drámánk vagy vígjátékunk élharcosai.

Felnőttként álnaivitás és ostobaság azon tűnődni, hogy milyen jó és barátságos az ember természete. Meglepődni a nincstelenség érzésén, a bizonyíthatatlan tényen, hogy az ember önmaga hóhéra. Ha felnőttek vagyunk, tudjuk, hogy az élet nem egy sétagalopp, a földi élet nem a pünkösdi királyság. De jó intelem az optimizmus és a reménység. A döntés a mi kezünkben van.
Popper Pétert idézem most is:
„Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy: úgy legyen. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy: ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy: úgy legyen. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy: ámen.”

Az élet tünékeny. A jövő titokzatossága magában hordozza a végtelen lehetőséget.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1