Utazás


Sábitz Katalin  2007.4.3. 18:13

„Úgy tanuljatok, mintha örökké élnétek,/ úgy imádkozzatok, mintha ma meghalnátok!”

Amikor felszálltunk a vonatra, egy idős bácsi mellett volt már csak szabad hely.
-- Ó, jöjjenek csak, üljenek körül, fiatal lányok, maguk között én is megfiatalodom! Kedves, kedélyes, mosolygós szemű bácsika volt. Köré telepedtünk, ő pedig, mintha tényleg megfiatalodott volna! Majdnem egy órát utaztunk vele, és az egész utat végigmesélte.
-- Melyik megálló is volt ez? Pilisvörösvár? Ó, hát itt egyszer az történt…

És mesélt, mesélt, mesélt. Minden egyes állomásnál eszébe jutott valami, és ugyan szabadkozott, hogy összevissza fecseg nekünk, de csak elmondta, ami kikívánkozott belőle. De mi nem bántuk, általában úgyis csöndben utazunk: mindenkit lefoglalnak a saját gondolatai.

A bácsi pedig elmondta, hogy az a kopár föld, amit az imént hagytunk el, gazdag gyümölcsös volt egykor, vagy hogy abban a hosszú temetőben mennyi ismerőse nyugszik már. Közben nagyokat sóhajtott, jajistenemezett, időnként még dalra is fakadt.
-- Lányok, ezt nem ismeritek?
Némelyiket nem ismertük, de amikor rábólintottunk valamelyikre, megörült:
-- Na, ugye hogy ismerik! -- Aztán megint eszébe jutott valami. -- Solymár. No, hát itt meg az történt…

És azt hittük, vége-hossza nincs az emlékeinek. Mennyi minden történt vele, mennyi mindent látott már! Vajon nekünk is lesz majd ennyi érdekes mesélnivalónk, ha megéljük az ő korát? Vagy mi akkor is csöndben utazunk majd?

Később kérdezgetett minket az iskoláról: -- És várjátok már, hogy véget érjen az iskola?
Hamar rábólintottam.
-- Ó, ne várjátok! Higgyétek el, vissza fogjátok sírni ezeket az éveket! Ne várjátok a végét, úgyis hamar elmegy az idő…Lányok, ezt jól jegyezzétek meg: úgy tanuljatok, mintha örökké élnétek, és úgy imádkozzatok, mintha ma meghalnátok!

A vonat lassan bedöcögött a végállomásra, így a meséknek lassan vége lett. Miközben öltözködtünk, búcsúzóul még azt mondta: -- Lányok, tanuljatok! Ne sokat, de az igazat!

Most is látom magam előtt vidám, fiatalos tekintetét.

A minap kezembe akadt egy idézet Tim McGraw-tól: „Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk egy kis darabot mindenkiből.”

Igen, azt hiszem, ez csakugyan így van. Ezt a kedélyes bácsit nem fogom egyhamar elfelejteni. Azt mondta, ha a feleségével megélik, az ősszel lesz a 60. házassági évfordulójuk. Szívből kívánom, hogy még sok közös, boldog ünnepük legyen!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.