Úti cél: a paradicsom


Oriskó Renáta  2014.8.22. 3:04

Még most is nyugodtan alszik, pedig a hétköznapokon ilyenkor már üvölt az ébresztő.

Bár az egyik kedvenc zenéjére ébred, de kora reggel még az is fülsiketítő zajnak tűnik. Most megmozdul, hirtelen nem tudja, hol is van. Más a szoba, a falak, kicsit idegen minden. Nem a megszokott. De ez most egyáltalán nem zavarja. Aztán rájön, hogy ez az utolsó napja ebben a paradicsomban.

Hirtelen jött az ötlet. Szerda délután volt, a nap sugarai csak úgy hívogatták ki a szabadba. Vagyis csak hívogatták volna. A légkondicionált irodában ült papírokkal körülbástyázva, amik mind azt ordították: határidő! Bár ő jobban örült volna, ha kedvesen azt suttogják: menj csak haza, ráérsz befejezni holnap! Lassan teltek a percek, közben a monitort bámulta, táblázatokat szerkesztett. De nem csak a gépen, a fejében is, ott viszont nem unalmas fekete-fehéreket, hanem gyönyörű színeseket – egy gyors bevásárlás, mert üres a hűtő, egy finom vacsora, bár már most is halomban áll a mosatlan, de hát ez van, ha valaki szeret főzni, és a bankban is meg kell állnia. Igen, a bank. Erről tegnap is megfeledkezett. Képzeletben már tett is mellé három piros felkiáltójelet, és gyorsan átrakta a bevásárlás elé. Hiába, néha még a legszínesebb, legtökéletesebb excel-táblázat is hibádzik. Épp ekkor jött egy e-mail egy gyerekkori barátnőjétől. A barátnő férjhez ment és pár éve külföldön él, egy meseszép dél- franciaországi falucskában. Vagyis a képeken meseszépnek tűnik. Mert az az igazság, még sose látogatta meg őt, amit a barátnő elég gyakran fel is ró neki. Menne ő szívesen, de valami mindig közbejön. Már hányszor ült képzeletben egy kedves kis francia kávézóban a barátnője és egy frissen sült francia croissant társaságában. Most meg is kordult a gyomra. A napsütötte dél, levendulamezők, szőlőültetvények, a vidéki piac forgataga… Úgy elkalandozott, hogy már nem is látja a papírhegyeket maga előtt.


Az utolsó nap a földi paradicsomban. Mert ez tényleg az volt. Végre szabadnak, könnyűnek, gondtalannak érezte magát. Most már tudja, hogy az itt töltött pár nap annyi energiát, örömöt adott neki, hogy újra képes helyt állni a hétköznapokban. S miért döntött végül úgy, hogy meg sem áll dél-Franciaországig? Talán azért, mert az utóbbi időben többször érezte, hogy kevesebb ideje jut olyasmikre, amiket igazán szeret. De közben azt is sejtette, sose lesz több ideje, hisz egy nap mindig csak 24 óra. Ebbe kell belesűríteni mindent, vagy legalább azt, ami fontos. Amitől valamivel több lesz az adott nap és könnyebb a következő. Talán kicsit azért, mert elgondolkodott azon, milyen régen tett már valamit csak önmagáért. Persze, a szabadnapjain feltöltődött, de rég vágott bele valami igazán újba. Mindig példásan dolgozott, lehetett rá számítani, de voltak napok, mikor mindezt őrülten fárasztónak érezte.

Mint ahogy ott, a végeláthatatlan határidők között. És akkor úgy döntött, kicsit kiszáll a mókuskerékből, hiszen pár napra mindenki nélkülözhető. Nem dől össze a világ, ha pár napig csak egy valami lesz fontos: önmaga.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6