A szülők és a kamaszkor 1.

Vég Erzsébet 2007.7.7. 7:05

A kamaszkor nem csak a gyerek számára jelent megpróbáltatást – a szülőnek sem egyszerű megbirkóznia vele.

Ha már az ember átélte egy kisbabával a hajnali etetéseket, aztán a totyogó kisgyerekkel a hisztiket, majd még később a „ma nem akarok iskolába menni” hangulatokat, vajon a kamaszkortól miért tartunk ennyire? Ha belegondolunk, hogy ilyenkor nem csak fizikai, de szellemi és erkölcsi fejlődés/növekedés is zajlik, már nem is annyira érthetetlen a félelmünk.

Függetlenül attól, hogy néhány felnőttnek előítéletei vannak a kamaszokkal szemben, el kell ismerni, hogy ez a korosztály igazán energikus, ugyanakkor elmélkedő és sokszor idealista is. Vitathatatlan az is, hogy a tinédzserek igen fejlett igazságérzettel rendelkeznek. És bár ez az időszak tele lehet szülő és gyerek közti konfliktusokkal, mégis sokat segít az ifjú embernek a felnőtté válásban (ez vigasztaljon bennünket).

Egy fontos dolgot ne felejtsünk el -- tisztázni a gyermekünkkel: mindannyian különbözőek vagyunk! Vannak korán és későn érők, gyorsan fejlődők, valamint lassan, de biztosan haladók.
Az úgynevezett „normális” kategóriába tehát nagyon sok minden belefér.

„Fejjel a falnak”
Habár a serdülőkre vonatkozó leggyakoribb közhely, hogy a lázadó gyerek állandó harcban áll az anyjával és apjával, ez nem teljesen igaz, még ha azt el is ismerjük, hogy ezek az évek az érzelmi libikóka idejét jelentik is. Ne feledjük, hogy a tinédzser célja a függetlenség kivívása, tehát a gyerek (ha tetszik, ha nem) eltávolodik -- különösen a hozzá közelebb álló szülőtől. Ez megnyilvánulhat például úgy, hogy örökké ellentmond nekünk, vagy hogy már nem akar a közelünkben lenni annyit és úgy, mint régen. Félig már felnőttként sokkal racionálisabban és absztrakt módon gondolkodik, miközben próbálja a saját erkölcsi értékeiket kialakítani.

Szülőként azt tapasztalhatjuk, hogy a korábban szófogadó gyerek fennen hangoztatja a miénktől teljesen eltérő véleményét, ráadásul egyfolytában lázadozik. Sokat segíthet ilyenkor, ha a szülő elgondolkodik, mennyire is akarja irányítani csemetéjét, szán-e elég időt arra, hogy meghallgassa őt és beszélgessen vele, valamint, hogy megengedi/elfogadja-e hogy a gyereknek az övétől eltérő ízlése és véleménye van.

Néhány tanács:

Olvassunk tinédzserekről szóló könyveket!
Emlékezzünk vissza a saját serdülőkorunkra és arra, hogy magunk is mennyit küszködtünk azokban az években!
Készüljünk fel a kamasz hangulatváltozásaira! Ha tudjuk, mire számíthatunk, könnyebb lesz kezelni a helyzetet!
Beszélgessünk a gyerekkel idejekorán! (Még a menstruáció vagy az éjszakai magömlések megjelenése előtt).
Válaszoljunk a gyerek testiséggel kapcsolatos kérdéseire, de ne terheljük túl információkkal!
Adjunk megfelelő könyvet a kezébe, meséljünk neki a saját tapasztalatainkról!

(Folytatjuk)