A császármetszésről (1)

Kovács Márta  2015.9.19. 0:54

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

A császármetszés (sectio caesarea) a szülészetben alkalmazott sebészeti beavatkozás, melynek során egy vagy több bemetszést ejtenek a várandós nő/anya hasfalán (laparotomia) és anyaméhén (hysterotomia), hogy kiemeljék a természetes úton valamilyen okból világra jönni nem tudó egy vagy több újszülöttet, ritkábban elhalt magzatot.

Ez az egykoron az anyák számára 100%-os halálozással járó műtét mára a szülészet egyik legfontosabb, leggyakrabban használt, biztonságos beavatkozásává vált.


A császármetszés történetében számos bizonytalan adat szerepel, és még a műtét nevének pontos eredete is homályba vész.

A megnevezés (caedo, caedere – metszeni) latin szóból származik, bár a sectio is hasonlót, vágást jelent (secare – vágni), így a sectio caesarea „vágó metszést" jelent, mely nyelvészeti szempontból nem helyes. Ennek ellenére világszerte ezt használják 1637 óta. (Theophyle Raynaud, jezsuita szerzetes könyvében javasolta először).

Az a néha felvetődő magyarázat, hogy az elnevezés Caesar születésének módjával függene össze, téves. A komoly Caesar életrajzírók meg sem említik. Az viszont minden további nélkül elfogadható, hogy a polgárok életét törvényekkel szigorúan szabályozó ókori római állam erre vonatkozó törvényeiről kapta a nevét. A Numa Pompilius (i. e. 715–673) által életbe léptetett római Lex Regia (királyi törvények), majd a Lex Caesarean (Császári Törvények), előírták, hogy a szülésbe belehalt anya méhéből vágják ki a magzatot. Úgy tűnik, ez volt a kezdete annak a vallási követelménynek, hogy az elhunyt várandós anyák nem temethetők el. Ez azt is jelentette, hogy meg kell menteni a magzatot a tizedik holdhónapban lévő élő anyából, ha már világossá vált, hogy nem tudná túlélni a szülést. Ez arra utal, hogy a rómaiak igen előrehaladott ismeretekkel rendelkeztek. Azok az utalások, amelyek azt sugallják, hogy Iulius Caesar, római államférfi/hadvezér/diktátor ilyen úton látta volna meg a napvilágot, hiteltelenek. Jóllehet a császármetszést alkalmazták az ókori rómaiak, mégsem maradt fenn olyan forrás, amely arra utalna, hogy az anya túlélte volna ezt a beavatkozást. A legkorábbi adatok a császármetszés utáni anyai túlélésről a sectio caesarea/császármetszés történetében az 1500-as évekből származnak – márpedig Caesar anyja, Aurelia Cotta, még Caesar fiatal felnőtt korában is fia tanácsadója és politikai pályafutásának aktív segítője volt.

A következő mintegy másfél évezredben az életmentő funkciója mit sem változott a császármetszésnek. Többek között VI. Eduárd angol király, XIV. Gergely pápa és V. Richárd király is kimetszéssel jöttek világra.

(Folytatjuk)

Forrás: internet

Hozzászólások

@

Küldés