Bejárónők és bébiszitterek


Fülöp Éva  2006.11.3. 19:32

Magdaléna egy fürge, szorgos középkorú hölgy volt, aki minden héten átutazott Magyarországról Ausztriába…

…hogy takarítással és egy idős hölgy gondozásával megkeresse a pénzt, amiből nem csak ő, hanem a gyerekei családja is jól megéltek. Ez 1995 őszén történt, amikor egy ausztriai családnál laktam három hónapig cserediákként. Magdaléna náluk takarított minden délelőtt. Mondanom sem kell, nagyon megörült nekem, hiszen végre tudott valakivel beszélni, mert néhány alapszó kivételével egy kukkot sem értett németül. Mikor én hazajöttem az iskolából, Magdaléna még takarított és bőven akadt mondanivalója.

Ez volt az első találkozásom egy bejárónővel. A mi családunk, mint minden „rendes“ posztszocialista család, saját kezűleg takarított. Erre a tevékenységre volt szánva a szombat délelőtt és bevallom, sosem volt a kedvenc időtöltésem, de muszáj volt besegíteni.

Az osztrák családban megtapasztaltam, hogy egy dolgozó nőnek nem feltétlenül az a sorsa, hogy hazajövetel után egy újabb műszak kezdődjön a számára. Az ottani „anyukám“ Luisa, munkából hazajövet, összeütött egy gyors vacsorát, és mire mindenki hazaért, már csak annyi volt a teendője, hogy jót beszélgessen a férjével és gyerekeivel. A mosatlan a mosogatógépbe került, a szennyes a szennyeskosárba.

Reggel aztán jött Magdaléna, bekapcsolta a mosogatógépet és a mosógépet, kiteregetett, kivasalt, elrakta a tiszta tányérokat, porszívózott, port törölt, sőt még a gyerekszobában is rendet rakott. Olykor még elugrott bevásárolni egy előre megírt lista szerint, elvitte a tisztítóba az öltönyöket és megsétáltatta a kutyát.

A nagymamám takarítási mániában szenved. Naponta képes letörölni a port, minden hónapban megtisztítja az ablakokat és még a falakat is portalanítja olykor-olykor. Hát egyértelmű, hogy ezt nem örököltem utána, sosem volt szenvedélyem a takarítás. Viszont a tiszta lakást szeretem.

Egy bejárónő keresése akkor jutott eszembe, mikor pár hónapos kisbabám gondozása mellett még vizsgákra is kellett tanulnom. Felállítottam a prioritásokat: első a gyerek és a férjem, utána az iskola és utolsó sorban jöhet a lakás. Csakhogy a lakásra már nem jutott mindemellett idő. Amikor a kicsi aludt, én tanultam. Esténként a férjem is besegített, vasalt, mosogatott. Elkezdtem egy megbízható bejárónő után kutatni és nemsokára találtam is egyet. Egyik barátnőm ajánlotta és én izgatottan vártam, milyen is lesz az első takarítás. Megérkezett, átöltözött és villámgyorsan végigtakarította az egész lakást. Azóta nagyon jó, baráti viszony alakult ki közöttünk. A kislányom is szereti, minden alkalomkor együtt takarítanak, és jól szórakoznak együtt.

Kisgyerekkoromban az anyukám nem adott bölcsődébe, hanem Juliska néni vigyázott rám, aki az utcánk túlsó végén lakott. Bár sok emlékem nincs ebből az időszakból, tudom, hogy jól éreztem magam nála. Nem én voltam az egyedüli gyerek -- Juliska néni egy kiscsoportos magánóvodát üzemeltetett a lakásában. Amikor már ovis lettem, sokszor csöngettem be hozzá egy saját kezűleg szedett ibolyacsokorral, aminek nagyon örült.

Én is elkezdtem szeptemberben dadust keresni a lányomnak. Sokat gondolkoztam, hogy bölcsőde, vagy óvoda lenne a jó megoldás? De valahogy nem voltam meggyőződve arról, hogy eljött már az ideje. A lányom még csak januárban lesz két és fél éves, ezért az óvodában, szeptemberben, még nagyon kicsi lett volna -- a bölcsiben pedig nagy. Azon kívül nem szerettem volna azt, hogy miután megszokja a bölcsőde kollektíváját, rögtön átkerüljön a megint csak új óvodába. De mert nagyon vágyódtam már vissza a munkahelyi nyüzsgésbe, úgy döntöttem, keresek egy megbízható dadust.

Megint egy barátnőmtől kaptam a tippet. Az ő fiára vigyázott egy ideig egy hölgy és a barátnőm meg volt elégedve, ezért jó szívvel merte ajánlani. Így hát elmentünk a kicsivel „terepszemlére“. A gyerek gond nélkül bement az idegen lakásban és egy kis anyához bújás után elkezdte felfedezni a terepet. Második alkalommal elvittem az anyukámat is a dadus-jelölthöz, érdekelt az ő véleménye, megérzései.

Mivel minden pozitívnak mutatkozott, harmadik alkalommal egyedül hagytam a dadust és a lányomat egy fél órácskára. Pityergett szegény, hullottak a könnyei, de nem volt hisztizés, sem visítás. A következő napon már egy órára hagytam ott a kicsit egyedül. És lám – a gyerek nem sírt, nem pityergett, fültől-fülig mosollyal várt engem az ajtóban, mikor érte mentem. Azóta nyugodt szívvel bízom a hölgyre a gyerekemet. Együtt játszanak, főznek, virágot öntöznek és megetetik a morgós cicát, ami nem szereti a gyerekeket, de a cica-nasit annál inkább!

A jövő héten belépek dolgozni. A lakásomat minden héten egyszer tetőtől-talpig kitakarítja a bejárónő. A gyerekemet délelőttönként szórakoztatja a dadus, én pedig nyugodt szívvel visszatérhetek a felnőttek világába. Jó ezt így megtenni, segítséggel. Mert a megmaradt szabadidőmet csakis a számomra legfontosabb emberekre fordíthatom és ez nagyszerű dolog.

Mára már elmúltak azok az idők, amikor egy „rendes“ családban csakis saját kezűleg lehet boldogulni, egyre többen jönnek rá, hogy a nőkre háruló sok-sok feladattól nem kell tönkremenni. Elég segítséget keresni és az élet mehet tovább.



Hozzászólások

zokari, 06. 11. 2006 18:49:38 álom
Ez mind nagyon szép, és jó. Sajnos nagyon kevés azok száma, akik ezt megengedhetik maguknak. A többségünknek ez csak álom. Ha megvalósulna is, nem tudom hogy viselném, hogy valaki a ruháimat rendezi. Esetleg a takarítás..........de ezek a dolgok nálunk nagyon soká lesznek természetesek. Ez biztos a szerzőnek hihetetlenül hangzik, de van az éremnek másik oldala is, ami sajnos sokkal nagyobb, és lehet, hogy van aki a csillogástól ezt nem is látja....
Kristóf Panni, 07. 11. 2006 14:12:49 Tisztességes bejárónők
Kedves Zokari, az éremnek melyik nagyobb oldalára gondoltál? Konkrétan mire? Nekem is van bejárónőm, hetente egyszer jön takarítani. Háromszobás lakásunk van és két gyerek. Arra még egyszer sem volt szükség, hogy rendezgesse a ruháimat. Ha ki is vasal a fotelra rakja a vasaltat, és én rendezem el a szekrényben. Mellesleg bejárónő se lehet akárki ha nem tudnád. Általában olyanok ők akik már máshol is takarítanak, és jó hírük van megbízhatók. Mert vannak ilyenek is. Főleg ilyenek a bejárónők máskülönben nem lenne munkájuk. És nem dolgoznak horribilis összegekért. Nekem ő nagy segítség mert egyszerűen nincs időm a lakást nyalni minden nap. Szóval, ha konkretizálnád mire is gondoltál az nagyon jó lenne... Úgy vitatkozhatnánk is. Üdvözlettel: Panni
    
zokari, 07. 11. 2006 21:07:31 Re: Tisztességes bejárónők
A bejárónőket csak tisztelem. Nekik ez egy munkahely. Úgy, ahogy mindenhol, van ilyen is, meg olyan is... Nem értettél meg. Az éremnek arra az oldalára gondoltam, akik szeretnének egy bejárónőt, de sajnos a diplomájukkal ők is a diplomás munkahelyük mellett, kénytelenek bejárónőként dolgozni.Nekik is nagy segítség lenne. Még egyszer, nem a bejárónőkről van szó. Azokról az emberekről és (ezek vannak többen), akik nem tudnak áldozni bejárónőre. Kinek hol kezdődik a "horribilis" összeg? Van aki az 1000Sk-t észre sem veszi, de van akinek ez komoly kiadás, és ez nem is szociális eset. Szóval ez az érem másik oldala.Még egyszer, semmi bajom az egésszel, csak úgy jött , hogy milyen bugyuták vagyunk mi nők nem tudunk élni,pedig ez milyen természetes, bezzeg szomszédainknál...stb.
Panni, 08. 11. 2006 10:32:31 panni@name.com
Csak mert azt olvastam az első hozzászólásodban, hogy nem tudod, hogy viselnéd, hogy mások rendezgessék a ruháidat. Ebből következtettem arra amiről írtam. Az én bejárónőm nem dolgozik drágán. Végülis nem ezresekben fizetem a munkáját. Az embernek fel kell mérni megéri-e neki a bejárónő. Szerintem például nincs az a pénz amiért hagynám, hogy a gyerekeimmel más foglalkozzon. Nem tudom te hogy vagy vele ,én hagyom hogy a bejárónő takarítson vasaljon én meg leülök a gyerekekkel tanulni. Közben jókat beszélgetünk. Ha nem lenne bejárónő azt az időt a konyhában meg a padló nyalogatásával tölteném. Lehet, hogy még mindig nem értem, mire céloztál? Persze ha az embernek nincs rávaló, akkor kénytelen maga takarítani. De szerintem a bejárónő az nem valami horribilis összegbe kerülő szolgáltatás. ÜDv. Panni
eva, 08. 11. 2006 13:23:40
Kedves vitatkozok! Meg annyit tennek hozza a cikkemhez: sok olyan csalad van, ahol megengedhetnek maguknak a bejaronot, de nem teszik, mert hat "hogy nezne az ki!". Mit szolnanak a szomszedok es a rokonok? Tudom, hogy vannak sokan, akik nem tudnak kifizetni heti, vagy ketheti takaritast. De ennek okai teljesen mas temaba tartoznak. Az lenne a normalis, hogyha egy dolgozo no igenis kitudna a fizetesebol fizetni azt, hogy valaki kitakaritja a lakasat. Remelem a jovoben sok no fogja tudni megtenni ezt. Minden jot, Eva.
zokari, 09. 11. 2006 20:32:57 Eva
Éva, Te a lényegre tapintottál, ezzel a hozzászólásoddal én is azonosulni tudok. Erről van szó. Panni, csak annyit, hogy díjazni tudom,hogy a szabadidőd a gyerekeid javára fordítod. Napjainkban ez olyan kevés mint a háztartás, ahova bejárónő(vagy még kevesebb) jár. Tarts meg ezt a szokásod, megéri. Üdv.
@


A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    13


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7