Hová tűntél férfiember?


Nagy Csivre Katalin  2011.7.13. 6:20

Egy babakocsit tologató kismama elmélkedése.

Ez a cím a legmegfelelőbb kezdet gondolataim megosztására, és csak igen halovány sejtésem van, hogy a válasz nyitott marad ezen elmélkedés végére is...

Közhely az utcán közlekedő babakocsis anyuka: olykor sietve, máskor nyugalmasan sétál ide-oda, intéz ezt-azt, ügyes-bajos dolgokat, s talán többen irigykedve gondolják róla: ó, ezek az anyukák! Egész nap csak lófrálnak, „shoppingolnak“, naphosszat kávészünetet tartanak...

Nos, ha esetleg a kedves olvasó nem volt még anyuka, vagy már régen volt az, esetleg a kedves olvasó az „erősebb nem“ jeles képviselője, hamar fellibbentem a fátylat: a helyzet csalóka! A kávészünetek csak röpke pillanatok, és a shoppingolós pl’xsi életmód sem áll közel hozzánk kisvárosi, anyukákhoz. És bátran kijelentem – több sorstársam nevében beszélhetek.

Mondok egy köznapi, talán gyakori és számomra bosszantó személyes példát. A tikkasztó nyári nap végén, mikor már fogytán az energia, a strand, az úszómedence képe csak-csak földereng emlékezetemben, ám a reménytelen sóvárgást maximum egy pohár hideg vízzel enyhíthetem, s letörölhetem a száraz, forró levegő, a városi szmog nehéz vaskos keze nyomát testemről és arcomról.

Nem ritka alkalom, ha júliusra van lapozva a naptár oldala, gyakorta fordul elő, hogy babakocsival is nehéz, olykor magas lépcsőfokokat kell megmászni, mégoly ügyetlenül is, de valahogy el kell jutni a babákkal A pontból B-be. Sajnos az sem ritka alkalom, hogy emberek viharzanak el mellettem, és egyre csak cipelem, cipelem a babakocsit gyerekestül, pakkostól, feljebb és feljebb. Jobb kerék hopp, bal kerék hopp, már egy lépcsőfokkal feljebb, újabb hopp... Talán véletlen, talán nem, de a mellettem elhaladó emberek sorra férfiak voltak. Egytől egyig.

Mondjuk, hogy nem véletlen, és a történtek „jó“ motivációként hatnak, hogy e gondolatok megfoganjanak bennem. Felvetődik bennem a kérdés: vajon a nőtársaim szolidárisak lettek volna, és segítettek volna kocsit cipelni a lépcsőn fel vagy le? Vagy legalább ajtót nyitottak volna nekem? Ki tudja? Viszont, ami foglalkoztat, hogy a mellettem személytelenül, érzéketlenül, bambán, bunkón és szánalmasan, szinte zombiként elsuhanó emberek tényleg férfiak voltak-e, nagy F betűvel? Vagy magukat az erősebb nem tagjaként oly előszeretettel hangoztató, lábuk közt a természet fintoraként, némi plusszal „megáldott” teremtmények. Női hatodik vagy sokadik érzékem jelezte, s szinte a bőrömön éreztem a tekintetüket és az egyikük-másikuk fejében átsuhanó gondolatot: Jujjj, megfogjam a kocsit, ne fogjam meg a kocsit...? De végül mindegyiknél az utóbbi gondolat győzedelmeskedett.

Magamban elgondolkoztam egy percre: talán félnek tőlem? Uramisten! Ilyenek a mai férfiak?! Egy n ő már nem ér meg ennyi figyelmességet, tapintatot? Úgyis mindent elintéz... Megy ez neki nélkülem is..., illetve hasonló gondolatok villanhatnak át ilyenkor egy férfi agyán? Vagy egyszerűen ennyire közönyösek?

A „bezzeg a nagyanyám idejében!“ téma hosszú gondolatsor, most nem kezdem boncolgatni, az olvasóra bízom a folytatását.

Tudom köznapi, banális eset, mindenkivel előfordul hasonló történet, sorolhatnánk naphosszat a hasonló példákat, esetleg még sokkal szánalmasabbakat is. Napjaink rutinja, szürke, semmitmondó, mindennapos kicsiny dolga ez az eset. Vajon jogos-e viszont az ehhez kapcsolódó kérdésem, amivel kezdtem a történetet, és amire egyre csak várom és vááárom választ: Hová tűntél férfiember?

U.i.: Nincs a hétköznapoknak olyan szürke pillanata, amelyben ne csillanna meg egy kimeríthetetlen forrásból ömlő fény, amely minden pillanatban átváltoztatja a csüggedt szomorúságot kifogyhatatlan örömmé. Ebben a pillanatban ez kisfiam tekintete volt, egy következő nemzedékbeli FÉRFIEMBERÉ!



Hozzászólások

Ilcsi, 13. 07. 2011 17:07:43
Végre egy őszinte írás!!! Nem festi rózsaszínre a valóságot. Örülök hogy a szerző meg merte írni a véleményét. Nagyon tetszik. Gratulálok.
@


A rovat további cikkei

Koraszülöttek hete

Sajtóhír

Minden tizedik gyermek koraszülöttként jön a világra. Apró kezdetek, nagy történetek – történetek, tudnivalók, programsorozat.

2025.11.15.   


Edzés a terhesség első heteiben

PR-cikk

A kismama érdekében nagyon fontos, hogy mit szabad és mit nem!

2024.11.21.   


Babagondozás hőség idején

Kovács Márta

Ne takarjuk le a babakocsit nyáron! Semmiképpen ne fedjük le – még a legvékonyabb, muszlinszerű anyag is szinte termosszá változtathatja a kocsi belsejét!

2024.7.19.   


Kényelmes kismamaruha

Itt egy kis segítség a kismama-leggings vásárláshoz!

2022.12.4.   


Mikor nagyobb a gyerek

Karácsony Mária

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ezúttal a mondás második felével foglalkozunk.

2022.2.24.   


Mikor kicsi a gyerek

Karácsony Mária

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond... Ugye ismerős a mondás?

2022.2.17.   


Tápszer a babának

Szülés után nagyon sok anyuka kerül abba az elsőre kétségbeejtőnek tűnő helyzetbe, hogy nincs elég teje...

2020.12.20.   


Melyik a legjobb tápszer?

A legideálisabb és legjobb dolog a szoptatás, de nagyon sok újdonsült anyuka, valamilyen okból nem tudja szoptatni a kisbabáját.

2020.12.7.   


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2020.9.22.    34


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2020.2.12.   


Apák a szülőszobán

Kovács Márta

A gyermek születésekor két dolgot él át egy apa: csodát, a születés élményét, és az anya iránti tiszteletet.

2019.10.19.   


Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17