Lilla megérkezik 2.


Vég Erzsébet  2007.1.13. 12:55

Egy szülés autentikus története.(Ha olvasóink közül van, aki szívesen elmesélné a saját történetét, kérjük, küldje el címünkre, vagy szóljon hozzá a cikkhez!)

A legnagyobb segítségem és támaszom mégis Zsuzsi volt, aki a fájások alatt a keresztcsontomat masszírozta. Aztán ráültünk egy labdára, s labdástól mentünk a zuhany alá is, majd melegvizes ruhát rakott a hasamra. És egész idő alatt foglalkozott velem, lelkileg erősített, s igyekezett elhitetni velem, hogy sikerülni fog. Ellentétben az egyébként nagyon kedves éjszakás szülésznővel, aki ugyan együtt érzett velem, de a megjegyzést, hogy „Még így sem biztos, hogy sikerül normál úton megszülni…” mégis megtette. El is tört a mécses, sírtam vagy öt percet e miatt.

Nem tudom hány órakor a doktornő úgy határozott, hogy gyorsítani kell a folyamaton, mert nem fogom bírni fizikailag, ezért aztán megrepesztette a magzatburkot. A fájások felerősödtek. Szinte csillagokat láttam, és egyáltalán nem tudtam pozitívan felfogni az eseményeket, örülni meg pláne. Annak ellenére, hogy tudtam, hamarosan meglesz az „eredmény”, és karjaimban tarthatom a babát. Azon az éjszakán az összes szüléssel kapcsolatos elképzelésem, elvem szertefoszlott. Előzetes elhatározásom ellenére kértem fájdalomcsillapítót. Minek segítségével két fájás között elaludtam (valahogy energiát kellett szereznem), a fájások viszont továbbra is nagyon erősek maradtak, két fájás közt csak lélegzetvételre jutott egy kis szünet.

A férjem csak hétfőre kapott szabadságot. Kedden reggel 7 órakor elindult dolgozni, mert nem tudtuk, mikorra lesz meg a baba. (8 óra 3 perckor érkezett, sajnos nem az apukája karjaiba…)

Egyszer csak jelentkezett az a bizonyos inger, gyorsan „feltettek” a szülőágyra. A baba nagyon jött volna, de a méhszáj még mindig nem engedte, ezért a doktornő kézzel tágított rajta. Ez rettenetesen fájt, utáltam az egész helyzetet és mindent körülöttem...

Először próbált irányítani a doktornő, hogy mikor nyomjak: fájás legerősebb pontján, csukott szemmel és szájjal, stb. Erre a részre már alig emlékszem, mert annyira fáradt voltam és annyira fájt, hogy azt hiszem, sírtam egy ideje. Közben persze megtörtént a gátmetszés, eddigre már egy óriási fájás voltam magam is. Állítólag a harmadik nyomásra kint volt a baba, hatalmas megkönnyebbülés követte.

Lilla felsírt, rám is tették azonnal, ahogy kértem, megpuszilgattam sűrű hajacskáját és örültem, hogy túl vagyunk rajta. Öt percen belül a méhlepény is távozott, aztán varrtak, ellenőrizték, hogy a múltkori heg nem sérült-e meg a méhen, lemosdattak, stb. Még pihentem ott egy ideig mielőtt felkerültem az osztályra. Egy rövid telefont bírtam csak elrendezni: a nővéremet hívtam, hogy adja tovább a hírt, de senki ne hívjon, mert iszonyúan elfáradtam, csak holnap leszek beszámítható állapotban. A férjemnek is csak egy esemest küldtem, hogy megérkezett a kislányunk, és este hívjon. Egyúttal kértem, hogy senki ne jöjjön be aznap látogatóba.

A folytatás már sokkal vidámabb, mert egy kiadós alvás után mindjárt másképp láttam a világot. Az első nap még csak háromóránként hozták oda hozzám Lillát, utána már mellettem maradt a kórteremben. Pár nap múlva beindult a tejtermelés is, és kezdtem bízni a jövőben.

Az itthoni szülést nem merném vállalni, de még ennyi idő után is kiráz a hideg, ha arra gondolok, mennyire nem ember/kismama- és gyerekközpontúak a kórházak. Ma is mélységesen felháborít, hogy senki nem hitte el, igazi fájásaim vannak, és nem engedtek be a szülőszobára, hogy átadhassam magam a folyamatnak. Meggyőződésem, hogy ez esetben még hétfőn megszületett volna Lilla. Szintén felháborít, hogy a fogadott orvosom be sem jött megnézni, csak már miután a nyákdugó távozott. A helyzeten nem sokat javít, hogy utána viszont már erőn felül teljesített.

Vajon miért tartunk még mindig itt? Vajon miért hisz jobban a kórházi személyzet egy gépnek, mint a vajúdó asszonynak? Miért hiszik magukat a kórháziak mindenhatónak? Miért akarják irányítani azt a folyamatot, ami egyébként is halad a maga útján, „csak” a környezet megértő támogatására volna szükség. Ilyen és ezer hasonló kérdések kavarognak bennem azóta is...

Talán ezért, talán nem, de csatlakoztam a TAVAM nevű szervezethez (Társaság a Várandósság Megszenteléséért), és maximálisan támogatom a háborítatlan szülés gondolatát, amit ők is a zászlajukra tűztek. Nagyon sok javítani való van ezen a területen, és bízom benne, hogy felvilágosítómunkával és megfelelő hangú kommunikáció elindulásával sok minden változni fog.

Csodák nincsenek, de talán mire az én lányom szülni fog, a mainál sokkal emberibb körülmények között teheti.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Lilla készülődik 1.

Vég Erzsébet

Egy szülés autentikus története.(Ha olvasóink közül van, aki szívesen elmesélné a saját történetét, kérjük, küldje el címünkre, vagy szóljon hozzá a cikkhez!)

2007.1.11.   

A rovat további cikkei

Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2018.9.22.    34


Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5