Hős

Kovács Andrea 2011.7.20. 4:21

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

Ha ez a szó szerepel a diagnózisban, mindenki azonnal megrémül – ez a rák. A modern orvostudománynak és a természetgyógyászat kiegészítő módszereinek köszönhetően napjainkban a rettegett kór gyógyulási esélyei jobbak, mint évekkel ezelőtt.

Mégis, mikor egy éve anyu először ült le velünk és közölte, hogy daganatot találtak a mellében, kétségbeestem. Ilyenkor azonnal a legrosszabbra gondol az ember. Szinte láttam magam, ahogy ott állok a szoba közepén, anya nélkül, gyökértelenül. Sírva fakadtam. Akkor éreztem először, hogy elveszíthetem.

Rajta is láttam, mennyire megijedt. Azonban taktikát kellett váltani, hiszen így mégsem lehet győzni! Eldöntöttük, hogy bármi áron, de túl fogja élni a betegséget.

A családban addig soha nem tapasztalt összefogás mutatkozott.

Mikor a műtét után meglátogattam a kórházban, még félig kába volt. Infúzió lógott a karjából, végtelenül elesettnek és gyengének láttam. Voltak pillanatok, mikor össze kellett szorítanom a számat, csak hogy megőrizzem a higgadtságomat.

Végigcsinálta a kemoterápiát, a sugárkezelést és egy újabb operációt. A lelkével külön foglalkoztunk. Rengeteget beszélgettünk, orvoshoz kísértük, nyugtattuk. Gyakran néztünk vele vígjátékokat, programokat szerveztünk neki. Rábíztuk, hogy ő is higgyen a gyógyulásában.
Megjárta a poklot mind fizikailag, mind lelkileg – de soha nem engedtük el a kezét.
Miután hazatért a kórházból, elkezdtük Béres-cseppel, flavonoidokkal, friss gyümölcsökkel és zöldségekkel erősíteni a szervezetét. Szép időben sétáltunk és kirakatokat nézegettünk a városban. Ha pedig beborult az ég, a szobába húzódtunk egy-egy bögre gyógyteával.

Eljött a kontrollvizsgálat ideje. A kezelőorvosa megállapította, hogy az operáció és az utókezelés sikeres volt. Persze nem mertük elbízni magunkat, hiszen a műtétet követő pár hónapban még bármi történhet.

De ahogy telt-múlt az idő, minden újabb ellenőrzés megnyugtató eredményt hozott. Most, több mint egy évvel az ijesztő diagnózis után ki merem mondani: édesanyám legyőzte a rettegett kórt. Az étrendjére még ma is ügyel, táplálék- kiegészítőket szed, és vitamindúsan étkezik. Rendszeresen végez önvizsgálatot, ultrahangos vizsgálatokra jár. Ha ideje engedi, szívesen utazik, új recepteket próbál ki, csinos ruhákat vásárol magának és sminkel. Úgy érzem, felismerte, hogy nem kell állandóan a gyerekei boldogságának alárendelnie a saját életét. Megadja magának, amit azelőtt nem.

S ha bárki megkérdezi, hogy mi anyukám foglalkozása, gondolkodás nélkül válaszolok: hős.

U.I.: Az idejében felfedezett mellrák jó eséllyel gyógyítható. Végezzenek gyakran önvizsgálatot, járjanak szűrővizsgálatokra! Az interneten ma már rengeteg hasznos információ fellelhető a témával kapcsolatban és kezelési lehetőségeiről.
Ezt az írást a rákban szenvedőknek és családtagjaiknak, hozzátartozóiknak ajánlom azzal az üzenettel, hogy: „Soha ne veszítsék el a reményt!”