Műtétek, műtétek (2)


Prikryl Vera  2008.5.11. 10:14

Kivették, és várt rám a kemoterápia.

Életem legborzasztóbb öt hónapja következett, annál is inkább, mivel nem lettem felkészítve a várható következményekre. A kemoterápia mellé Arimidex nevű gyógyszert szedtem. Hogy aztán a kemoterápia, vagy a gyógyszer, vagy mindkettő együtt, de teljesen kikészítette a gyomromat, beleimet, az érrendszeremet.Gondolom, akit felvilágosítottak, számított ilyesmire, fel tudott készülni, de én nem.

A hatás nem tartott sokáig, mert 1999. szeptemberében, a biopszia után, ismételten kés alá kellett feküdnöm, sőt mind a két oldalamat megnyitották, mert a hegszövetben kóros elváltozást találtak. Addigra már a depresszió legmélyén voltam, senki és semmi nem érdekelt.

A lélekdoktor megpróbált gyógyszerrel, beszélgetésekkel helyrepofozni, de már soha nem leszek még a saját árnyékom sem, mindig ezt mondtam neki.

A történetem 2003-ban kezdődik újra, ugyanis a jobb oldalamon újabb daganat mutatkozott. Először megoperáltak és kivették a daganatot, majd a szövettan után kiderült, hogy teljes mastectómiát kell csinálni, ami novemberben meg is történt.

Meg kellett tanulnom elfogadnom, hogy mell nélkül, méh nélkül, tehát a teljes nőiességem részei nélkül kell élnem és újraélnem. Egyetlen vigaszom a párom volt, aki végig mellettem volt, velem szenvedett, velem örült, ha örültem valaminek.

Lassan vége a történetnek, mert 2007. októberében a teljesen „kitakarított” mellem helyén, a pacemaker alatti részen, egy borsónyi csomó keletkezett. Kivették. A szövettan a legrosszabb eredményt mutatta az összes addigi szövettani eredmények között, és nem is az ép mellben történt a kimetszés.

Sugárkezelést nem kaphattam a pacemaker miatt, viszont fájt a karom és mellkasomon. A készülék körül egy jó nagy dudor keletkezett. A Városmajor úti szakambulancián azt mondták, trombózis van a karomban. A trombózisról azóta kiderült, hogy nyirokmirigy áttét, 5-6 nyirokcsomó egyben, sőt a hónom alatt is van.

Ennyi a történetem dióhéjban. Most újra kemoterápiára járok és várom, hogy mi jöhet még. Ha valamit bővebben kellene megmagyarázni szívesen szolgálok zárójelentésekkel, de a lelkemet, és hogy mi játszódik és játszódott le bennem, nem tudom leírni. A lényeg az, hogy ma már tudok róla beszélni.

Tömören ez a történetem, és szívesen állok rendelkezésre, ha valakit egyéb adatok is érdekelnének.

Epilógus

Boldogan írnék a férjemről, hiszen mindezt nélküle nem tudtam volna végigcsinálni, sőt semmit sem tudtam volna csinálni. Egy végtelenül jó, okos, rendes, szeretetreméltó ember volt, akit senki nem tud pótolni.

A másik dolog, mint menekülési útvonal számomra, a munkán kívül, a tanulás volt. Először a párom levelezőn elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, majd különbözetivel az Államigazgatási Főiskolát. Én1988-ban fejeztem be a 3 éves mérlegképes könyvelői szakvizsgát. Ez „verseny” volt köztünk, de arra nagyon jó volt, hogy magammal ne foglalkozzak. A lányomról azért nem írtam, mert mikor a betegségem kezdődött, ő még kicsi volt. Amikor pedig újrakezdődött, már felnőttként nem lakott velünk. De lehet, hogy részben az átéltek miatt választotta az egészségügyet, annak a szebbik oldalát: hiszen szülésznő lett.

Eredetileg az életem történetét szerettem volna megírni, de aztán úgy döntöttem, hogy csak a rákbetegség a lényeg. Édesanyámat 1971. márciusban vesztettem el, akkor voltam 24 éves. Az ő betegségei: méhrák, egy év alatt hét bélcsavarodásos műtét, majd három szívinfarktus. De még örülhetett az unokájának egy kicsit. Édesapám 2007. szeptemberében halt meg, teljes áttételes rákban. Korábban műtötték, de csak kivezették a belet, úgyhogy sztomás lett, de a májrákról nem beszélt a fáma...

A történetemből talán még az maradt ki, hogy 1986-ban elvesztettem a húgomat (35 éves volt), aki mellrákban halt meg.

Édesanyám hiányát legalább annyira nem tudom megemészteni, mint a férjemét, aki szintén tüdőrákos volt, agyi áttétel, de az áttét volt a súlyosabb. Őt édesapám előtt néhány hónappal vesztettem el, 2007. március 26-án.

Ezeket csak tájékoztatásként írtam, nem szeretnék versenyezni, főleg nem ilyesmivel. A lényeg az, hogy mindketten megjártuk a poklot, a bajokból talán már elég lenne.

(Prikryl Béláné Vera, 1947. október 30.)



Hozzászólások

Évi, 11. 05. 2008 22:00:49 Felnézek Rád!
Drága Vera! Akárhányszor olvasom a történeted, mindig összeszorul a szívem. Ilyen sok keserűségen, fájdalmon és betegségen nem sok ember megy keresztül. Te mégis vállaltad, hogy a példáddal segíts másoknak, és ez nagy tiszteletet érdemel. Minden jót kívánok Neked! Szeretettel: Évi
Macimariann, 12. 05. 2008 11:22:35 Szia
Kedves Vera! Nagyon sajnálom, hogy ennyi szörnyűséget kellett elviselned, de mindig talpra álltál és bízom benne, hogy a végén Te is győztesen kerülsz ki ebből a csatából. Le a kalappal szegény férjed előtt, aki mindenben a támaszod volt, de azok az emberek akik "kirekesztik" a másikat a betegség miatt teljesen elítélem. Kívánom, hogy legyen erőd a további kezelésekhez és mindig arra gondolj, hogy győzni fogsz. A pozitív hozzáállás és a humor segít, hidd el tudom miről beszélek. További szép napot kívánok. Macimariann
Pista, 13. 05. 2008 16:21:21 Egy harcostárs
Kedves Vera! Mi már jó féléve, egy fórumon keresztűl és néhány levél váltás útán, ismerjük egymást elolvastam amit írtál magadról. Minden elísmerésem, hősies helyt állásodért, soha ne add fel! Most éppen bízónyítod azt, hogy őszinte szóval, erős akarattal sok sok harc árán de helyt tudtál állni. Senki nem gondolhatja, hogy kicsit is könnyű lehet megküzdeni ennyi nehézséggel. És nagyon nehéz szembe nézni a végzetes dolgokkal de vannak sikeres küzdelmek és erős hittel te is győzhetsz, példát mutathatsz olyanoknak akik csak most találkoznak elösször hasonló sors csapással. Kívánom erőd ne foggyon el, lélekben mindig veled vagyok, édes Verám ölel barátsággal Pista
@


Kapcsolódó cikkek

Műtétek, műtétek (5)

Prikryl Vera

Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.

2010.4.14.   


Műtétek, műtétek (4)

Prikryl Vera

Sajnos a sors úgy hozta, hogy folytatnom kell a történetemet.

2009.2.24.  5   


Műtétek, műtétek (3)

Prikryl Vera

Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.

2009.2.5.  5   


Műtétek, műtétek (1)

Prikryl Vera

Betegségem története, avagy hosszú harcom a rákkal!

2008.5.9.    5

A rovat további cikkei

Nincs kinek

Kovács Márta

Nehezen viselem, ha nem vesznek rólam tudomást.

2014.4.16.   


Hős

Kovács Andrea

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

2011.7.20.   


Előzzük meg a mellrákot!

Halász Kata

A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:

2010.10.19.   


Nyugodj békében!

Póda Erzsébet

Végső búcsú kolléganőnktől, barátnőnktől, Fülöp Évától (1978-2010).

2010.4.19.  9   


Csodaszép tavasz

Krajcsi Erzsébet

Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!

2009.3.28.  3   


Anyu, apu, mi és a rák

Fodor Tekla

Hatodikos voltam, amikor kimondták a kegyetlen diagnózist.

2008.11.14.  2   


Soha ne keseredjünk!

Bozsó Ilona

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

2008.10.20.  3   


Diagnózis: petefészekrák (2)

Fülöp Éva

Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…

2008.9.20.  4