Fátyol és mosoly

Nagy Csivre Katalin  2012.3.30. 5:30

A nő maga az érzelem, s az érzelem maga a nő...

A kettő egy és elválaszthatatlan, nincs köztünk nő, aki teljesen függetlenné tehetné magát, érzelemi viharai, kedélyállapotának változása és hangulata befolyásoltsága alól. Csendes mosolyom mögött az a gondolat motoszkál, vajon hogy vélekedhet a témáról egy férfiember?

„Egy asszony képes egyetlen mosollyal elfátyolozni az arcát” – írja Khalil Gibran. Remek gondolat, hatalmas igazság, hiszen sokan és sokféleképpen zárkózunk mosolyfátylunk mögé. Mennyi, de mennyi gondolat, érzelem feszül vagy bújik meg a nő mosolya mögött.
A nő, a női energia, női princípum – az őselem. Ősenergia az összes főbb jegyekkel: olyan hatalmas elementáris érzetekkel-érzelmekkel vagy stációkkal, mint az ősanya, a teremtő, életadó, életfenntartó, kreatív, adakozó, gondoskodó, befogadó, lágy, simulékony. Az érzelmi töltésekkel változóan alakul, különböző minőségekben éled meg, szökken szárba és virágzik.
Természetesen ütközik is, alakul és minőségét változtatja – attól függően, hogy milyen élethelyzet, eseménysorozat, sorsalakulások változtatják, formálják. Hiszen jól tudjuk, hogy földi sorsunk az ütközetek világa, s hogy életünk díszlete nem egy szoba, hanem az egész világmindenség.

Ami biztos és cáfolhatatlanul igaz: a nő viszi, irányítja az eseményeket, láthatatlan érzelmi töltései és energiái által, melyek a legkeményebb élethelyzetekben is jelen vannak.

A férfi jellem, a ráció az aktív cselekvés, a teremtés, a célirányos, akaratlagos megnyilvánulás sosem lehet a pozitív, hatékony vagy célszerű a finomabb női érzelmi töltések nélkül. A kettő egymás nélkül nem létezhet, a harmóniát, nyugalmat pedig az arany középút, az energiák egyensúlya jelenti.

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy ezek az energiák bizony néha a végletekbe csapnak. Gondoljunk a férfi-apa-patriarchátus központú társadalmakra, vagy a nők előnytelen egzisztenciájára sok más kultúrában, még napjainkban is.

Szerencsére mai korunkban (civilizált világunk megengedi) sokkal inkább láttatja magát a nő, mint nagyanyáink korában.

A mai TUDATOS nő bátrabban kezébe veszi sorsa irányítását, sokkal inkább vállalja érzelmeit, érez és gondolkodik, mint az előző generáció nőtagjai. A mai TUDATOS nő nem ritkán felelős döntéshozó, jogalkotó, képviselő, orvos, tanár, nevelő, író, költő, művész... Lehet akár érzelmeit szabadon vállaló és annak akár hangot adó független egyén.

Az ember alapvetően emocionális lény. Érdekes viszont, hogy a két nem mennyire különböző módon ad hangot vagy rejti el érzelmeit.

Mi nők mindenre keressük a megfelelő választ, a magyarázatot, szüntelen szerelem- és boldogságkutatás az életünk.

Mi, nők...

Kétfélék lehetünk. Vannak, akik nagy hangot adnak érzelmi életüknek s érzelmeik lefolyásának, és nem ritkán túlzottan is az emóció irányítása alatt állnak. Nyitottabban vallanak, szókimondóbbak, nehezen tartják kordában pozitív vagy akár negatív érzelmeiket. Sokszor nem akadályozza őket etika, morál vagy szociális helyzet – egyszerűen elhatalmasodik rajtuk az érzelmi töltés, egy-egy hangulat. S ha az érzelmeket már nem lehet véka alá rejteni: akkor jön a kitörés! Mert, ami túlteng, az előbb-utóbb kicsordul, esetleg kiborul.
Másik jellemzően női tendencia az érzelmek elfojtása, dolgok megtagadása, amelyekkel nem akarunk szembesülni, és amelyek elől megpróbálunk jó messzire elfutni. Közkedvelt reakciónk a „fej homokba dugása”. Egy csomó testi-lelki nyavalya, baj, betegség vagy párkapcsolati probléma a ki nem élt érzelmekben, ki nem mondott szavakban, elhallgatott érzelmekben gyökerezik.

S hogy áll e téren a férfi?

Az érzelmek elrejtése minden férfira jellemző. Ha a férfi beszélni tudna...! Miről is árulkodna? „Egy férfi sohasem sír” – mondjuk mi, nők, anyák egész pici fiacskánk fejecskéjét simogatva, ha biciklizni tanulás közben elesik. Tényleg így kell ennek lennie? Ne sírj Pistike, ne hisztizz, maradj csendben, katonadolog ez Pistike, bátorság Pistike...? Mert valóban: telik-múlik az idő, és húsz év múlva egy másik nő sok kétségbeesetten kérdezi Pistitől: milyenek is valójában a férfiak?
A férfiak nyelve nem megfejthetetlen rejtély, nem teljesen idegen és ismeretlen számunkra. Egy kis odafigyeléssel a nő is könnyedén értelmezheti. A saját módszerével, ügyesen, odafigyelve, ésszerűen gondolkodva (és, ha akarja) meg tudja érteni, mit üzen a férfi „jelbeszéde”.

Középszerű hétköznapi példa:

A nő szépségszalonba megy. Kozmetikushoz, pedikűröshöz és manikűröshöz, fodrászhoz. A fél napját ezzel tölti, miközben azt gondolja, hogy meglepi a férjét, Fa Jankót. Egész nap igyekszik, hogy a legjobb formáját hozza, mire este Fa Jankó betoppan, illatfelhőkkel zuhanjon az ölébe.
Fa Jankó be is toppan, megkérdezve: Drágám, nem tudod, merre van a garázskulcs? Egész álló nap nem találom.
A nőben beindulhat az érzelmi lavina: nem vette észre az új frizurám, azt sem, hogy két napja átrendeztem a lakást, hogy tiszta az inge... Lehet, hogy van valakije?!

A férfiak bizonyos dolgokat nem fejeznek ki direkt módon. Van, amit szándékosan nem öntenek szavakba, mert kínosnak érzik, azt hiszik, az aláásná a férfiasságukat...

A férfiak és a nők gyökeresen másként kezelik az életet és a komoly érzelmi témákat. Egy kritikus élethelyzetben a nők nyíltan kimutatják az érzelmeiket, a férfiak inkább elfojtják azokat. Amin a nő sírva fakad, abból a férfi viccet farag...

Pedig egymásra figyelve meg lehet találni az arany közép járható útját!

Nem csak a külsőnket, vagy a lakást, házat kell kifényesíteni, portalanítani.
Mikor, ha nem éppen most érett meg az idő a testi-lelki nagytakarításra?!
Mindig fordítsuk figyelmünket a szépre, a jóra, de még inkább a valós, igaz dolgokra.

Mert nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni. „Ha az arcod a fény felé fordítod, minden árnyék mögéd kerül.”

Hozzászólások

@

Küldés