Segítség: tetováltat a gyerek!

Palkó Emese 2015.4.24. 1:02

Nem ritka jelenség, hogy a kamaszodó gyerekek a legkülönbözőbb hajmeresztő ötletekkel állnak elő.

Piercinget akarnak csináltatni vagy tetoválást szeretnének magukra. Jobb esetben a szülő csak egy kisebb szívinfarktust hord ki lábon, ha megtudja, hogy „csak” egy második lyukat szeretne belövetni a gyermek a fülébe. De mi van akkor, ha nem ebbe a szerencsés kategóriába esik a személyes története? Mi tehet ilyenkor a döbbent, aggódó szülő?

A legfontosabb dolog, hogy ne legyen pánikként kezelve a helyzet, és ne legyen egy kategorikus „nem” a válasz az ötletre. A gyereknek ez nyilván fontos, ezért beszélni kell róla, beszélni kell vele. A megtiltom típusú kijelentések csak bajt hoznak a szülő-gyerek kapcsolatra, ami ebben a korban amúgy is elég labilis és törékeny. Érezze a csemete, hogy lehet erről beszélni anyuval és apuval, mert elég nyitottak és megértőek. Ez már fél siker!

Ha teljes mértékben elutasító reakciót kap a gyerek, valószínű, hogy valamilyen úton úgyis megcsináltatja a tetoválást a szülő háta mögött. (Ezt személyes tapasztalatból tudom, én voltam az a gyerek, aki apa, anya háta mögött cselekedett.) Az pedig nagy meglepetés lesz, amikor pár év múlva kiderül, hogy az a valami a gyereken nem is matrica, mert már négy éve ott van.

Ennek elkerülése érdekében mindenképpen érdemes beszélgetni a családban a tetoválásról. Jól jön, ha megérdeklődi anyu és apu is, hogy mit szeretne a gyerek és hova, miért és kitől jött a fantasztikus ötlet, hogy tetkó nélkül nem élet az élet. Lehet ezt kezelni, csak sok mély levegő és empátia szükséges hozzá.

Lehet a beszélgetés egy kompromisszumos megállapodás, hogy egy „hellókittyt” nem túl szerencsés a nyakra tetováltatni. De ha valami olyan motívumot akar a gyerek, ami neki fontos, és nem lesz öt év múlva vicc tárgya a döntés, akkor lehet neki keresni egy olyan helyet, ahol bármikor eltakarhatja, ám mégis büszkén mutogathatja a barátainak. Első tetoválásként általában amúgy sem egy egész hátas réti sast akar a csemete, mert legalább annyira fél, mint amennyire a szülő meg van rökönyödve.

Érdemes mindennek együtt utánanézni, hogy egyértelmű legyen, nem zárt ajtókra talált az ötlettel a csemete. De nyugodtan fel lehet ajánlani azt is, hogy most még kicsit érdemes várni ezzel, érdemes megtalálni a megfelelő motívumot, amire tényleg büszke lehet. Ha mondjuk fél év múlva is ez a vágya, akkor vissza lehet térni rá. Addig úgyis sok víz lefolyik a Dunán, és mégsem úgy éli meg a gyermek a szituációt, hogy semmibe van véve.

Ha mindenféleképpen nemleges a válasz a kérésre, akkor is legyen annyira fontos a téma, hogy higgadtan és jóindulattal magyarázzuk el a mini felnőttnek, mennyi érv sorakozik fel ellene. Még az is lehet, hogy hallgatni fog az észérvekre.

Nyilván nehéz egy ilyen helyzetet kezelni szülőként, főleg ha kissé konzervatívabbak az értékek a családban. De egy dolgot nem szabad elfelejteni: a teljes elzárkózás a témától és a tiltás mindig visszafele sül el!