Tetoválás, egy emlék őrzője

Oriskó Renáta 2015.4.20. 0:16

Napjaink tetoválása egy művészi rajz. Egy fekete vagy színes, igényesen kidolgozott alkotás, már-már festmény. A vászon pedig a bőrünk.

Míg régen a törzsi tetoválások egy-egy csoporthoz való tartozást jelentettek, addig mára ez a szerep háttérbe szorult. Ami régen ritkaságszámba ment, illetve megbélyegzésnek is számított, mára divattá vált. Sőt, külső szemlélőként azt tapasztalom, mindig vannak a tetoválásnak is aktuális trendjei. Egy-egy motívum egy időre menővé válik – emlékezzünk csak a kínai írásjelekre, vagy a nők derekára rajzolt nonfiguratív mintákra. Divat lesz, sokakon megjelenik, ezzel együtt válik elcsépeltté, sablonossá.

Sokak számára azonban a tetoválás nem csupán divat. Egyrészt egyediségre törekednek a minták terén, másrészt egyfajta valós üzenetet hordoz viselője számára. És éppen ez utóbbi az, ami számomra a tetoválást egyedivé teszi – az ok, amiért valakiben megfogalmazódik, hogy magára varrat egy tetkót. Az emberi történet, ami az ezernyi tűszúrás mögött rejlik. Van, aki tetoválás formájában örökíti meg életének egy mérföldkövét. Egy pillanatot, ami megérintette őt, s úgy érzi, ennek emlékét így is meg akarja őrizni. Ezzel együtt pedig a tetoválás értelmet nyer. Úgy gondolom, ez az a plusz, amivel egy tetoválás túlmutat a sablonosságon és többletjelentéssel bír.

Az interneten böngészve akadtam rá Keith Anderson példájára (a linkre kattintva: www.boredpanda.com ), aki kisfia rajzait varratta, illetve varratja magára: minden évben egyet. Az első ilyen tetoválás az akkor négy éves kisfiú rajza alapján készült. Az elmúlt években számtalan rajz született, a legtöbbjük pedig megtalálható az apuka karján. A tetoválások épp olyanok, mint a gyerekrajzok. Nem művészi remekekről van szó, mégis egyediek, hiszen emlékek egytől-egyig.

A tetoválás örökre szóló döntés. Egy jel, amelyet nem tudunk csak úgy lemosni, ha meguntuk, vagy már nem érezzük magunkénak, önmagunkkal azonosnak. Egy jel, amelyet magunkon hordozunk. A kérdés, hogy mi változunk-e? Mert lehet, hogy ami még ma meghatározza mindennapjainkat, gondolkodásunkat, világnézetünket, holnapra lényegtelenné válik. A tetoválás pedig ott marad a bőrünkön húsz-harminc év múlva is ugyanabban a formában.

De mi vajon ugyanazok maradunk húsz-harminc év múlva is? Ha a tetoválás nem csupán egy hóbort, egy légből kapott ötlet, egy aktuális trend követése, hanem van mögötte valós mondanivaló, érzelmi kötődés, akkor képes ugyanazt jelenteni számunkra. Így nem érezzük azt rossz döntésnek, hanem büszkén viseljük majd évekkel később is.