Tetovált nők III.

Póda Erzsébet 2015.4.13. 1:34

Ankétunkban tetovált nőket kérdeztünk a miértekről.

Az ankét kérdése:
Miért és mikor döntött úgy, hogy tetováltat a testére, miért éppen azt a tetoválószalont, -mestert és azt a mintát választotta, miért éppen arra a testrészre, amelyikre, és mit jelent számára ez a szimbólum?

Judit (39) pedagógus, hagyományőrző (Felvidék)

Az általam kiválasztott minta már tíz évvel ezelőtt megtetszett. Akkor azt mondtam, ha egyszer rászánnám magam egy tetoválásra, akkor csakis a tuvai szkíta ló jöhet számításba. Tíz évig halasztgattam a döntést, mert tudtam, hogy ez egy visszafordíthatatlan dolog. De az elmúlt tíz év alatt bebizonyosodott, hogy ez a szkíta ló szimbolizálja számomra mindazt, ami gyökeresen változtatta meg az addigi életemet. Úgy gondolom, hogy ez a fejlődés, változás nem csak számomra pozitív, hanem a környezetemre is jó hatással volt, van, s így született meg a döntés: elérkezett a megvalósítás ideje. Miért éppen a csuklómra? Azért, hogy számomra mindig „szem előtt legyen". Mert ahányszor ránézek, eszembe jut a végigjárt utam, s az, hogy ha mindezt végigcsináltam, akkor a folytatás is szép lesz.

Veronika (32) tanult könyvelést, pedagógiát és lovasoktatást, volt saját vállalkozása is, de azt mondja, az ő szakmája, hogy "háromgyerekes anyuka", jelenleg anyaszabadságon lévő kismama (Felvidék)

Több tetoválást is viselek a testemen, de arról szeretnék mesélni, amit először tetováltattam magamra. Egy szép napon, amikor gimiból hazafelé tartottam, találkoztam egy barátnőmmel, aki éppen a buszra rohant, mert várták őt a szülőfalujában, egy picike házikóban, hogy rátetoválják a kezére élete szerelme nevének kezdőbetűit. Persze nekem sem kellett több – és már ott is találtam magam a házikóban. Ültem a fotelba, egy kb. száz éves katalógussal a kezemben és válogattam. Választottam is. Egy absztrakt mintát, aminek semmi jelentése, sem jelentősége nem
volt, ráadásul most, hogy belegondolok, nem is tetszett. De ott és akkor úgy érzetem, döntenem kell, így döntöttem is. Rám is „varrták" rögtön, egy házilag készített tetováló „géppel”. 16-17 éves lehettem… A szüleim sosem mondták, hogy nem tetszik nekik, a barátaim meg sosem látták igazán, mert a hátamon, a két lapockám között van a „remekmű”. Ahogy teltek az évek, rá kellet döbbennem, hogy ez nem az a tetoválás, amit viselni szeretnék. Elkezdtem kutatni, mit is lehetne vele elkövetni. És döntöttem, eltávolíttatom! Épp halványítás alatt áll, ami hosszú folyamat lesz, de nem baj, kivárom, mert neki nincs rajtam helye. Igen, én megbántam, hogy magamra tetováltattam, meggondolatlanul! A többi tetoválásomnál már nem siettem el semmit.