A könyv dicsérete

Bíró Szabolcs  2007.9.22. 13:32

Az emberiség történelmét lépésről-lépésre végigkísérik a könyvek.

A könyv szelleme akkor kelt életre, amikor az ember belerajzolta a porba az első betűket, és így próbálta társai tudtára adni, hogy mit szeretne. A könyv itt volt már akkor is, amikor a telefon, a számítógépek, az internet, a tévé vagy a rádió még messze nem voltak sehol, és túlélve mindent, egészen máig kitartott. Az első médiaforrás volt, természetesen a korabeli újságok és röpiratok mellett. Csakhogy napjainkban egyre kevesebben vesznek kezükbe könyvet, és dőlnek hátra kényelmesen, hogy első betűjétől az utolsóig végigolvassák. Sajnos még kevesebben vannak, akik ezt önként teszik.

Azt állítják, a könyv kiment a divatból. Igazából soha nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy bárki is kiejtse a száján ezeket a gyalázatos szavakat, viszont ha jobban körülnézünk a mai médiában, lassan nekünk, könyvbarátoknak is be kell látnunk, hogy lehet benne valami. Nézzük csak a számadatokat: Magyarországon kb. tízmillió ember él, plusz ide sorolhatjuk a határon túli magyarokat is, tehát közönség lenne bőven. Ugyanekkor két legolvasottabb kortárs magyar írónk (neveket mellőzzünk) 80-100 ezer példányt ad el friss könyveiből, amivel köröket vernek a többiekre. Számoljunk kicsit: tízmillióból százezer… Nevetségesen kevés.

Vegyük példának rögtön a televíziót, azon belül is a reklámokat. Manapság vitathatatlanul ezen keresztül lehet a leghatékonyabban manipulálni a tömeget. A reklámok azt üzenik, ez és ez a legjobb mosószer, a legjobb autó, a legjobb mobil, a legjobb ruha, háztartási cikk és így tovább, a sor végtelen. Könyvekről szóló reklámok viszont nincsenek. Akárhányszor ülünk is le a tévé elé, akármennyire is figyelünk, soha nem látjuk, hogy valaki azt hirdetné, milyen regény jelent meg legutóbb, hol érdemes utánanézni stb. (Kivétel az Alexandra kiadó: szorgalmasan hirdette magát a téli ünnepek alatt). Még napjaink egyik legsikeresebb könyvét, a Harry Potter-sorozatot sem hirdeti reklám, legfeljebb elvétve egy-kettő, kivéve, ha már kész van a belőle forgatott új film. Pedig Potter vitathatatlanul korunk egyik, ha nem a leghíresebb regényalakja, eltekintve a mű irodalmi értékeitől.

Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvéről legtöbben akkor szereztünk tudomást, amikor a média azzal volt tele, hogy az egyház betiltaná a regényt, és hányan cáfolják, hányan akarnak hasznot húzni belőle, hányan perelik a szerzőt, nem pedig akkor, amikor megjelent. Lássuk be: Brown könyve nem a színvonala által talált rekordmennyiségű olvasóra… És ha már az ún. „bestsellereket” sem reklámozzák eléggé, a modern szépirodalmi alkotásokról, kevésbé akciódús regényekről egyáltalán nem is szerzünk tudomást.

A kiadóknak, illetve az írók menedzsmentjének sokkal többet kéne tenniük azért, hogy a könyvek visszatérjenek a köztudatba, mert bármennyire is tiltakozunk ellene, már nincsenek ott. Kompromisszumokat kellene kötniük (és persze a médiának is) azért, hogy a tévé reklámozza az adott könyveket, még ha csak napjában egyszer-kétszer is. A kiadók azzal érvelnek, hogy nincs miből fedezni a reklámokat. Viszont ha nincs reklám, jóval kisebb az eladás, így aztán tényleg nincs mit rááldozni. Pedig létezik arany középút, csak meg kell találni: az imént említett Alexandra már el is indult a helyes ösvényen…

Néhány éve jelent meg újra Boros Lajos első könyve, a Sakálok. Boros előnyös helyzete, hogy a Sláger Rádióban dolgozik bemondóként, lehetővé tette a könyv agyonreklámozását, és így az remekül fogyott is. Nem csoda, ha a mai kezdő írók jól tudják, hogy a magyar színtéren cseppnyi esélyük van csupán. Manapság az emberek már nem igazán hajlanak az új korosztály művei felé, hiszen milyen lehet az, amit nem reklámoznak? Ráadásul ott lebeg a szemünk előtt az a téveszme, hogy előttünk már mindent megírtak, nem lehet újat kitalálni. Mind megmaradunk régi, bevált kedvenceinknél, és közben nem vesszük észre magunk körül az új tehetségeket.

Ha az iskolákban, a magyaróra keretén belül a tanár néha bemutatna egy-egy új könyvet is, nem csupán a kötelező irodalmat (amit akarva-akaratlanul is megismerünk), és a közös olvasás révén, vagy a könyvet boncolgató cikkek segítségével próbálná elérni, hogy a diákoknak megtetsszen, már tett is valamit annak érdekében, hogy még, ha kicsit is, de előrébb mozdítsa az irodalom ügyét. Ám itt is újabb falakba ütközünk, hiszen manapság egyre kevesebb az olyan tanár, aki az irodalom iránti elkötelezettsége és szeretete miatt vált azzá, ami. A legtöbben letanítják az anyagot, sokuk csak tankönyvből diktál, aztán megszólal a csengő, kisietnek és ámen…

Bár lehetséges, hogy ezek csupán egy túlzott irodalombarát naiv elképzelései, egyet nem szabad elfelednünk: minden könyvben ott van a szellem, csak fel kell ébreszteni, és hálát adni annak a valamikor élt, első embernek, hogy életre csalta azt, ami máig is létezik, még ha sokan észre sem veszik: a könyvet.

Hozzászólások

@

Küldés