Barokk (2)

Bernád Emese  2004.5.18. 20:26

A művészi alkotás alapja e korban a természet utánzása (imitációja) volt. A művészek azonban nem a puszta másolásra, a valóság változtatás nélküli átvételére törekedtek.

A látszat megtévesztő hatásai helyett gondos válogatás útján kívántak eljutni a lényeghez, s a “javított”, “megszépített” természet képét mutatták be.

Fontos szerepet tulajdonítottak a lelki élet ábrázolásának. Kutatták a formákat, melyekkel az érzelmek tükröződését jeleníthetik meg, de a hiteles bemutatás többnyire csak puszta szándék maradt. Eltúlozták a lelki jelenségek és a mozdulatok, gesztusok kapcsolatát, és kizárólag mozgással kívánták az érzelemvilágot kifejezni. Ezen fő jellemvonások kiemelése után meg kell jegyezni, hogy a kor művészete a társadalmi változások következtében korántsem volt ennyire egységes.

A hagyományosan katolikus államok (Spanyolország, Spanyol Németalföld – a mai Belgium, az olasz államok) szobrászatát és festészetét a mozgalmasság, dinamika, látomásszerűség jellemzi. Bernini, a kor legnagyobb szobrásza hatalmas ruharedőivel emberfölöttivé emeli alakjait, akik szokatlan térbeli helyzetükkel is nyugtalanságot, feszültséget érzékeltetnek. Rubens hatalmas, ragyogó színvilágban pompázó hőseiről életöröm, és felfokozott szenvedély sugárzik. Művei élesen elkülönülnek kortársa, a protestáns Hollandiában élő Rembrandt műveitől. Míg Rubensnek főnemesi és magas rangú egyházi megbízóinak igényeit kellett kielégítenie, Rembrandttól a kényelmes (de a hatalmas barokk palotákhoz képest szűk) polgári otthonok falaira akasztható csendéleteket, életképeket, portrékat vártak. Több száz festő „termelt” az elvárásoknak megfelelően (a precíz kidolgozáson, a fény-árnyék játékon és a valósághű színeken volt a hangsúly), de Rembrandt remekműveinek megrendítő lélekrajzát egyikük sem tudta megközelíteni.

Franciaországban a 17. században életre hívott művészeti akadémiák (1635 -- Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1641 -- Képzőművészeti Akadémia, 1671 -- Építészeti Akadémia) irányították a művészeteket és diktálták a közízlést. Feladatuk a királyi hatalom dicsőítése és támogatása volt. De az akadémisták hűvös, általánosító kifejezésmódja mellett feltűnt egy másik irányzat is. Nicolas Poussin és Antoine Watteau tiszta vonalú képei, a modern festészet előhírnökei.

Hozzászólások

@

Küldés