„Életem regénye”

Cseh Gizella  2009.12.20. 6:48

Emlékezés Móricz Zsigmond íróra születésének 130. évfordulóján.

A magyar realista regényírás legnagyobb mestere, Móricz Zsigmond, Tiszacsécsén született 1879. június 29-én. Az apa, Móricz Bálint, földműves, építési vállalkozó, az anya, Pallagi Erzsébet, elszegényedett papleány. A szülők 1878-ban házasodtak, és esztendőre megszületett az első fiú, Zsigmond. Sorjában hét fiú következett még, és végül utolsóként egy leány, Ida. Az ifjú családfő nagy lendületű vállalkozásai rendre csődbe mentek, és az elszegényedett család végül a kedves „csécsei tündérkertből” a zordabb Szabolcsba, Prügyre, a nélkülözés és a szenvedés földjére költözött.

A Móricz család elsőszülött fia, Zsigmond 1890-ben Debrecenbe került, a híres református kollégiumba. Azokat a lépcsőket járta, amelyeket korábban Csokonai, Kölcsey és Arany János. A debreceni kollégiumból Sárospatakra ment tovább, majd végül a kisújszállási gimnáziumban anyai nagybátyja, Pallagi Gyula védőszárnyai alatt fejezte be középiskolai éveit. Az érettségi után a debreceni teológián kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a jogon és a bölcsészkaron folytatta, míg végül 1900-ban Pesten kötött ki. Beiratkozott a pesti jogi egyetemre, majd a bölcsészkarra, de Pallagi Gyula és annak pesti barátai révén hamarosan bekerült Az Újság szerkesztőségébe. Segédszerkesztőként végigjárta szülőföldjét, Szatmár megyét; népdalokat, meséket gyűjtött.

1908-ban a Nyugatban megjelent a Hét krajcár. Ez a ma már klasszikusnak számító novella egy életre meghatározta Móricz pályáját. A következő évben a címadó novellával az élen megjelent Móricz első novelláskötete. A Hét krajcár sikere után Móricz a színpadot is meghódította. Első színművét, a Sári bírót a Nemzeti Színház mutatta be, Blaha Lujzával a címszerepben. Az igazi országos sikert és botrányt hozó első regénye, a Sárarany, 1911-ben jelent meg.

1914-ben kitört az első világháború. Kezdetben lelkesen, majd egyre kiábrándultabban tudósított a frontokról. Az 1918-as őszirózsás forradalom újabb lendületet hozott számára. 1919 januárjában a Kisfaludy Társaság tagja lett. Nyilvánosságra hozta földosztási elképzelését a Földtörvény kis kátéja címen. A bukás után a megtorlás következett; a fehérterror alatt megfosztották minden rangjától, és bíróság elé is beidézték. Fájdalmában és menekülésképpen írta meg 1920-ban gyönyörűséges regényét, a Légy jó mindhaláligot. Ezzel a művel zárult első írói korszaka.

A következő évtizedben Móricz a korábban szeretettel ábrázolt dzsentri kritikájára vállalkozott. Írói pályáján ekkor is műremekek születtek; 1926-ban a Kivilágos kivirradtig, 1928-ban az Úri muri és végül 1932-ben a Rokonok. Magánéletében is változás történt ebben az évtizedben. Többszörös öngyilkossági kísérlet után felesége, Holics Janka 1925-ben meghalt. Egyéves gyász után Móricz nőül vette a kor ismert színésznőjét, Simonyi Máriát. Végleg kiköltözött birtokára, Leányfalura.

Írói megújulását klasszikus tömörségű novellája, a Barbárok hozta meg 1932-ben. Majd 1935-ben a Boldog ember és az Erdély-trilógia következett (I. Tündérkert, 1922 II. A nagy fejedelem, 1934 III. A nap árnyéka, 1934). Közéleti tevékenysége is fellendült. 1929-től 1933-ig Babits Mihállyal közösen szerkesztette a Nyugatot. A prózarovat vezetője volt, a fiatal írók felkarolója. 1939-ben átvette Szabó Páltól a Kelet Népe szerkesztését. Meghirdette az új jelszót: „Hagyd a politikát, építkezz!”

Magánéletében újabb változás történt. 1936-ban megismerkedett Litkei Erzsébettel, azaz Csibével, akinek elbeszélései nyomán születtek meg a híres Csibe-novellák, és végül 1941-ben az megrázó remekmű, az Árvácska. Móricz „szentírásnak”, „jajkiáltásokat” tartalmazó „irtóztató könyvnek” szánta. Élete utolsó éveiben kedves népi hőséről, Rózsa Sándorról tervezett regénytrilógiát, amelynek két darabja készült el: a Rózsa Sándor a lovát ugratja és a Rózsa Sándor összevonja szemöldökét. Betyártrilógiája beteljesülésében a halál akadályozta meg: Móricz Zsigmond 1942. szeptember 4-én egy budapesti kórházban hunyt el.

Az író születésének 130. évfordulóján kegyelettel emlékezünk. Móricz Zsigmond életműve és szellemi hagyatéka a mai napig jelentős aktualitásokat hordoz, ily módon lesz időtlenné, halhatatlanná, örök érvényűvé és az egyetemes magyar kultúra állandó kincsévé.

Hozzászólások

@

Küldés