Mihail Afanaszjevics Bulgakov

Cseh Gizella  2011.1.17. 5:02

2010-ben volt hetven éve, hogy elhunyt Mihail Afanaszjevics Bulgakov író, a Mester és Margarita című világhírű regény szerzője.

Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1891. május 15-én született Kijevben, ahol apja a Teológiai Akadémia professzora volt. Noha irodalmi tehetsége a kezdettől nyilvánvaló volt, életpályájául Bulgakov mégis az orvosi hivatást választotta. 1916-ban egy vidéki kórházban kezdte meg praxisát. Ezek az évek ihlették az Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját. 1918-ban egy rövid időre ugyan visszatért Kijevbe, de a többszörösen megszállt városból elmenekült. A Kaukázusba került, ahol a fehérek katonaorvosa lett, és leszereléséig (1920) Vlagyikavkaz városában szolgált.

Itt kezdte meg irodalmi pályafutását is. Először szatirikus lapoknak dolgozott, majd színdarabokat alkotott. 1921-ben Moszkvába költözött, ahol riportokat és karcolatokat írt. Novelláskötetei után 1924-ben jelent meg polgárháborús regénye A fehér gárda első része, majd 1925-ben az Ördögösdi és a Végzetes tojások. E két utóbbi, fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregénye egy csonkán maradt trilógia része; a harmadik darab, az 1925-ben megírt Kutyaszív csak 1969-ben jelent meg Párizsban.

1925 és 1930 között Bulgakov írói sorsa elválaszthatatlan volt a színháztól. 1926-ban a Művész Színház bemutatta a Turbinék végnapjai című darabját. 1927-ben megírta a Menekülés című művét, melyet Moszkvában és Leningrádban is bemutattak. 1928-ban prózai műbe kezdett, A Mester és Margarita első változatát írta. 1929-ben a Menekülést Sztálin szovjetellenesnek minősítette, és ezzel megpecsételődött az író sorsa; Bulgakov minden művét betiltották, az újak megjelentetésére gondolnia sem lehetett. Külföldre szeretett volna utazni, de útlevélkérelmét elutasították. Munkát alig talált, rendkívül szűkös anyagi körülmények között élt. Végül dramaturgi állást kapott a Művész Színházban. 1932–33-ban megírta a Moliere úr élete című regényt, melyből 1936-ban Álszentek cselszövése címmel színdarab is született. 1936-ban elkészült a Színházi regény, 1937-ben pedig a Puskin utolsó napjai című dráma. 1940-ben életpályájának lezárásaként befejezte A Mester és Margaritát, majd 1940. március 10-én moszkvai otthonában elhunyt.

Bulgakov méltán világhírű filozofikus–szatirikus művében, a Mester és Margaritában egyszerre több síkra helyezte a cselekményszövést. Egyik síkja Bulgakov korának, a 30-as évek Moszkvájának szatirikus képe, melyben Woland mágus alakjában megjelenik a Sátán és kísérete. A másik szál a Mester és Margarita csodás eseményekkel átszőtt szerelmi története. A regény filozófiai mondandóját a Mester irodalmi alkotása, a betétregény hordozza, amely Pontius Pilátus és Jézus összecsapásán keresztül a hatalom és a jóság konfliktusáról szól. A regény végül csak 1966–67-ben jelenhetett meg, és azonnal óriási sikert aratott.

A Mester és Margarita filmes adaptációi rendre kudarcot vallottak. Az eddig legismertebb, bár a regényt korántsem tökéletesen visszaadó változatot Aleksandar Petrovic, jugoszláv rendező készítette 1972-ben; Ugo Tognazzi játszotta benne a Mestert, Mimsy Farmer volt Margarita, míg az ördögöt Alain Cuny alakította.

Magyar színpadon a Mester és Margaritát eddig hat alkalommal mutatták be. 1979-ben a Thália Színházban Kazimir Károly, 1984-ben Kaposvárott Ascher Tamás rendezte meg. 1995-ben a Zsámbéki Nyári Színházban Beatrice Bleont, 1997-ben a Szegedi Nemzeti Színházban Szikora János, 2000-ben a Győri Nemzeti Színházban Korcsmáros György újította fel. A legutóbbi adaptáció a budapesti Nemzeti Színház színpadán Szász János nevéhez fűződik.

Kultúrtörténeti tény, hogy a hetven esztendeje elhunyt szerző főműve ma is páratlanul izgalmas és népszerű. Az elhangzottak egyértelműen jelzik, a szovjet–orosz szerzőnek ma már rendíthetetlen helye van a művelődéstörténet halhatatlan értékeinek sorában.

Hozzászólások

@

Küldés