Nők és vallások (1)

Kozma Eszter  2013.11.13. 3:55

Régóta foglalkoztatnak a különböző vallások, azokon belül pedig elsősorban a nők szerepe, a velük szemben támasztott elvárások, feladataik.

A téma hálás: olyan nagy a forrásmennyiség, hogy egy-egy szakdolgozat is kitelne belőle vallásonként, de igyekszem rövid cikkekben ismertetni az általánosabb jellemzőket és érdekességeket.

A vallások alapvetően a természethez, a világ rendjéhez minél jobban illő, egyszerű életet várnak el követőiktől, melyben mindenki a „maga rendeltetésének megfelelően” cselekszik. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a nők alapvető feladata a család fenntartása, a gyermekek szülése és nevelése, illetve az otthon békéjének óvása, ez minden vallásnál észrevehető lesz.

Mivel egy a vallásoktól, sőt magától az istenhittől is eltávolodott korban élünk, így teljesen változó, hogy a szabályokból, feladatokból, melyekről majd szó esik, mennyit tartunk be, érdemes úgy tekinteni őket, mint az eredeti útmutatásokat, melyek követését teljes joggal választhatjuk vagy utasíthatjuk el. Minden vallás a messzi múltban gyökerezik, érdemesnek találtam röviden kitérni a nők őskori és ókori helyzetére, melyek kevésbé vallásokhoz, mint inkább helyhez és időhöz köthetők.

A legújabb kutatások szerint az őskorban a nők helyzete annak ellenére, hogy nem a vadászásban vettek részt, nem jelentett alárendelt szerepet, számos feladatuk volt a gyereknevelés és gyűjtögetés mellett. A törzsek életében komoly és elismert szerepet töltöttek be, mint orvosok, varázslók, törvényhozók, vezetők vagy javasasszonyok. Az ókori görög társadalomban már sokkal kevesebb nő (csak a szegényebb rétegekből), dolgozott, de hasonló feladatokat kaptak: a varázslás ekkor is hozzájuk kötődött, illetve bábaasszonyok lehettek, a híres költőnőket pedig talán említenem sem kell. A gazdagabb rétegek megtehették, hogy asszonyaikat a házak női részébe szorítsák, ahol az otthoni teendőket végezték, de persze ez sem jelentett magányosságot, hiszen szolgálónőik illetve a rokon nők társaságában töltötték idejüket. A tisztességes asszonyok sok városállamban nem tanulhattak, az utcára csak kísérettel léphettek, a lakomákon pedig a hetérákkal, azaz a művelt „barátnőkkel” szemben nem vehettek részt. Az asszonyok apjuk majd férjük gyámsága alatt álltak, lényegében a tulajdonukat képezték, és ritkán rendelkeztek önálló vagyonnal. Szemben az egyiptomi nőkkel, akiknek minden esetben joguk volt üzletelni, saját vagyont felhalmozni, részt venni az igazságszolgáltatásban és elválni a férjüktől.

Persze minden ókori kultúra között voltak eltérések, de már ennyiből is szépen kirajzolódik a kialakulása egy olyan társadalmi szokásrendnek, mely a vallásokba beépülve a nőket az otthon felügyelőivé és mintegy a férfiaktól függetlenül működni képtelen réteggé tette. A legjobb példa erre a hinduizmus, melyben a nő előbb az apja, majd férje, és végül fia gyámsága alatt éli életét, házassága elrendezett és csak különleges esetben válhat el. Férjük halála esetén pedig – titokban India több pontján még ma is – elvégzik azt a törvényileg betiltott eljárást, hogy a gyászoló asszonyok tűzbe vetik magukat.

Következő cikkemben a zsidó nők életéről fogok szót ejteni, hiszen ebben a vallásban a legkiemeltebb és legelismertebb a nők szerepe – természetesen első sorban anyaként, a család és a nép fenntartójaként.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés