Nők és vallások (5)

Kozma Eszter  2014.2.7. 3:50

A keresztény nő életéről, a rá vonatkozó szabályokról és szokásokról sokkal kevesebb információ lelhető fel, mint a többi vallás követőiről.

Noha számtalan forrást találtam a keresztény család életéről, egyetlen sarkalatos pontot emelek ki ezzel kapcsolatban. A kereszténység szerint Isten azért teremtett két külön nemet, hogy azok külön feladataikat elvégezzék. Feladatuk Isten teremtő szándékának ellátása, és az embereknek örömmel kell fogadniuk és kibontakoztatniuk saját nemi identitásukat. A Bibliából nyilvánvalóan kiviláglik, hogy a férfi feladata, hogy a nő vezetője legyen, míg a nőé, hogy a férfi segítője legyen, azaz egészítse ki saját tulajdonságaival és fogadja hálával és szeretettel a vezetést. Fontos viszont, hogy kapcsolatuknak szeretetteljesnek kell lennie, így nem alakul ki uralkodó–szolga viszony közöttük. A katolikusság a nők és férfiak egyenlőségének elvét és az ezért való küzdelmet elítéli – a már említett okból, hogy Isten szándékosan teremtette különbözőnek a két nemet, hogy így segíthessék a teremtés aktusában. Ez az oka annak is, hogy a reformáció utáni egyes keresztény egyházakkal szemben nem engedélyezik a nők pappá szentelését. A nő feladata elsősorban itt is, hogy feleség és anya legyen, a család a legjellemzőbb hozzá kapcsolódó fogalom.

A házasság (a férfi és nő szeretetének köteléke) az Isten és az emberek közti szeretetteljes kötelék képmása, s ugyanígy a házastársi szövetség elleni bűn az ember Istennel szembeni hűtlenségének képe. A házasság, a házastársi szövetség végső célja a gyermeknemzés, a családfenntartás, de ha a házaspárnak nem lesz gyereke, házasságuk akkor sem veszíti el értékét.

A nő, mint anya, és mint a kedvesség, intuíció, jóság képviselője a család gazdagításán keresztül az egész társadalmat szolgálja. Természetesen az egyház elítéli az abortuszt, és nagyon nagyra értékeli azokat a nőket, akik még abban az esetben sem választják ezt, ha esetleg a gyermek erőszakos úton fogantatott, pedig ez esetben az abortusz nem a nő bűne volna. II. János Pál pápa szerint a nő méltóságának elismerése fontos része az őket illető hely visszaszerzésének, azaz a feminista mozgalmaknak. A nő feladata a segítségnyújtás, ezért is teremti meg Isten: a két nem csak együtt valósíthatja meg a teljes emberit.

Jézus Krisztus azt várja a házastársaktól, hogy úgy szeressék egymást, kölcsönös odaadással és hűséggel, ahogy ő tette az Egyházzal, amikor még fel is áldozta magát értünk. „A házastársak tehát, akiket az apaság és az anyaság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan teljesítsék az elsősorban rájuk tartozó nevelés, különösen a vallásos nevelés feladatát.” A házastársi szeretetnek messze felül kell múlnia a többnyire önzőségből fakadó, pusztán erotikus vonzódást. „A család a tartalmasabb emberiesség iskolája. Ahhoz azonban, hogy életének és küldetésének teljességét elérhesse, a házastársak lelki közösségére és egyetértésére, valamint a gyermeknevelésben a szülők gondos együttműködésére van szükség. Az apa aktív jelenléte nagyban hozzájárul a gyermekek neveléséhez, de az anya gondoskodását is, melyre elsősorban a kisgyermekek szorulnak rá, biztosítani kell, anélkül, hogy háttérbe szorítanák a nő jogos társadalmi fölemelkedését. A gyermekeket úgy neveljék, hogy felnőtt korukban teljes felelősségérzettel követhessék esetleg egyházi hivatásukat is, s életállapotukat képesek legyenek úgy megválasztani, hogy ha megházasodnak, saját családjukat kedvező erkölcsi, társadalmi és gazdasági körülmények között alapíthassák meg. A szülőkre és gyámokra tartozik, hogy családalapításkor okos tanácsokkal irányítsák a fiatalokat – akiknek készségesen kell őket hallgatniuk –, de óvakodjanak attól, hogy közvetve vagy közvetlenül házasságkötésre vagy párválasztásra kényszerítsék őket.”

Mivel a kereszténység fogalma alá nem csak a katolikusok tartoznak, de a családot illetően a reformáció utáni egyházaknak is hasonló a véleményük, egy kis néprajzi érdekességgel szemléltetném az öltözködésbeli különbségeket. Az alföldi régióra a katolicizmus jellemző. Ennek megfelelően, azaz mivel az egyház is szereti a pompát, fényűzést, a nők ruhái itt valamivel rövidebbek lehetnek, és meglehetősen díszesek. A dunántúli régió túlnyomó többségben református, így az itteni ruhák puritánabbak, sokkal többet takarnak a nőkből. Végül az észak-magyarországi evangélikus többségű területekre a kettő közötti stílus a jellemző, habár kivételek vannak. Egy nógrádi falu épp a nagyon rövid, alsó szoknyáitól már szinte vízszintes állású szoknyáiról híres.

Hozzászólások

@

Küldés