Árvácskák (2)


Orbán Erika  2008.3.20. 13:42

Mint azt előző cikkemből megtudhatták az olvasók, egy dunántúli kisfalu ad otthont az „Árvácska” Anya és Csecsemőotthonnak.

Az otthon, melynek fenntartója a Dunántúli Református Egyházkerület, 1995 óta működik. Az intézmény a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, dr. Márkus Mihálynak a kezdeményezésére születetett. Az ötletet az 1992-ben elfogadott abortusztörvény adta, mondván: ne csak prédikáljon az egyház, hanem tegyen valamit a gyakorlatban is! Ha a problémát nem is tudta megoldani, de 35 fő számára lehetőséget kínál.

Múltkori cikkem azzal fejeződött be, hogy Nagy Csabáné Judit református lelkésznővel, az otthon vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan élnek az otthonban az anyukák, s hogy vajon tesznek-e félre abból a pénzből, amely mint GYED, GYES érkezik hozzájuk. Akkor, a lelkésznő azt mondta, hogy akik előre néznek, akik akarnak valamit az élettől, akik hajlandók áldozni azért, hogy egyszer majd jobb legyen nekik, azok spórolnak. Három anyukával ismertetett meg, akik határozott elképzeléssel rendelkeznek jövőjüket illetően.

Katalin, Éva és Gizella három különböző karakter, három, s mégis oly hasonló sorssal.

Katalin a húszas évei közepén jár, iszákos, erőszakos férje elől menekült ide. Már van egy nyolcéves kislánya, aki a férjénél maradt, s akit Katalin nem látogathat, mert az apa nem engedi, így most minden szeretetét öthónapos kisfia élvezheti. Katalin, a jobb megélhetés reményében külföldön vállalt munkát. Elmondása szerint rengeteg pénzt küldött haza a kislányának, hogy mindene meglegyen. De rá kellett jönnie, hogy szinte ő tart el mindenkit: a népes család csak arra várt, mikor küldi már a pénzt. S ha ellenkezni mert, kemény ütlegekben volt része. Végül betelt a pohár, s külföldön keresett társat magának, öt hónapos kisfia már tőle született. Régi családja nem tudja, hogy Katalin Magyarországon van. Ezért is van az anyaotthonban. Nincs hova mennie, s ahhoz, hogy új párjával teljes életet élhessen, még kell egy kis idő.

Éva ugyancsak férje elől menekült az otthonba, két és fél, illetve négy éves gyönyörű gyermekeivel a játszótéren találom meg őket, ahol a gyermekek önfeledten csúszdáznak. Éva már másodszor van itt. Először nem maradt sokáig, mert a párja eljött érte, ígért fűt-fát, s Éva hitt neki. Természetesen, ahogy az lenni szokott, semmi nem változott, mi több rosszabbá vált a helyzet, mint azelőtt. Így Éva ismét visszakerült, annyi különbséggel, hogy hozott magával még egy gyermeket. A férje alkoholista, nem szeret és valószínűleg, nem is akar dolgozni, ha Éva nem adott pénzt, akkor pedig elcsattant egy-két pofon is. De ő talán a szerencsésebbek közé tartozik, lassan már elkezdi a saját, önálló életét. Igaz, egyelőre csak albérletben.

Gizella törékeny, szőke nő, aki állami gondozott volt, szülei meghaltak, testvérei az ország más-más intézetében nevelkedtek. Ő is azért van itt, mert nem volt hova mennie. De szerencse érte. A kórházban, amikor szülte gyermekét még egy öröm érte, a testvére rátalált, s a lelkésznő elmondása szerint, nagyon ragaszkodik Gizellához. A baj csak annyi, hogy a testvére is a férje családjával él, ahol már nincs hely egy másik család számára. Gizellának van szakmája, s hiszi, ha majd egyszer önálló életet élhet, s el tud helyezkedni, akkor jobb lesz az élete is.

Arra a kérdésre, hogy miért tűrték a zsarnokoskodást, az alkoholt, a verést, egyöntetűen mind a hárman azt mondják, mert hittek abban, hogy majd jobb lesz. Keserű tapasztalatok árán sikerült megtanulniuk, hogy ez a reményük soha nem válik valóra.

Ahogy hallgattam őket még egy gondolat motoszkált a fejemben, hogy azok a lányok, asszonyok, akik itt vannak, vajon miért nem tanulnak valamit? Az itt töltött idő alatt miért nem szereznek szakmát? A kérdésre még ők hárman sem igazán tudják a válasz. A lelkésznő nehéz sóhajjal csak annyit mond, ő beíratott több idekerülőt is a gimnáziumba. De helyettük sem elmenni, sem tanulni nem tud. Csend telepszik a szobára, emésztjük az elhangzottakat.

Ezeket, az asszonyokat hallgatva azt gondolom, a baj csak akkor és csak úgy orvosolható, ha már egészen kicsi korban megismertetjük gyermekeinkkel a világot, ha igyekszünk rávilágítani arra, hogy az élet ugyan nehéz, de mi tesszük olyanná, amilyet élni szeretnénk.

Azért, hogy jobb legyen, tennünk kell. Nem is keveset.

Befejezésül egy régi, kedves kis mese:
Egyszer nagy szárazság volt a földön. Már hosszú ideje nem esett eső, nem hullott harmat. Kiszáradtak a folyók, a fák, a vetések. Nagyon nagy volt a baj. Ebben az időben még megértették az emberek az állatok beszédét. Egy apró, bánatos kislány elmesélte kedvenc fecskéjének, hogy, ha hamarosan nem esik eső, az emberek mind meg fognak halni! Ne búsulj! – biztatta a fecske – segítek! Elrepült a tengerhez, csőrébe kapott egy csepp vizet és suhant is, majd leejtette a földre. Többször fordult, de be kellett látnia, nem boldogul! S ekkor nagy ötlete támadt! Szólt a többi fecskének és megindultak. Százával, ezrével, majd milliónyian. A kislány csak azt látta, hogy elfeketedik az ég és esik-esik, csak esik az eső…

Még csak egy-egy fecske repdes, de remélhető, hogy egyszer azért elered az eső…



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Árvácskák (1)

Orbán Erika

Régóta foglalkoztat társadalmunk egyik élő problémája: vajon mi történik azokkal a fiatal anyákkal, akiket nem fogad el a családjuk?

2008.3.13.   

A rovat további cikkei

Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2018.7.10.    10


Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2018.5.3.    6


Alvási pozíciók

Timár Tímea

A nyugodt és pihentető alvás elengedhetetlen szükséglet mindenki életében...

2018.4.4.    5


Hányadik gyerekként születtünk?

Timár Tímea

Az élet egy örökös körforgás: magatartásunkat a megszokott családi minták és értékek is meghatározzák.

2018.3.17.    19


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2017.12.11.    17


Nők és romantika

Vajon miért kedvelik a nők a romantikus könyveket?

2017.8.18.    2


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.  1    10


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27