Kóbor négylábúak őrangyalai

Angyal Sándor  2013.11.5. 3:04

Évek óta téma, és egyre többször kerül elő: a kóbor kutyák befogadása.

Pontosan ezért a Dog Azyl Polgári Társulás évekkel ezelőtt felkereste a dunaszerdahelyi önkormányzatot, hogy segítségül helyszínt kérjenek egy menhely kialakítására. Süket fülekre találtak kérésükkel, ám később Nagymegyerről jött a segítség. Egy helyi vállalkozó felajánlotta a használaton kívüli gazdasági épületét a lelkes állatbarátoknak. Igaz, volt munka az épülettel bőven, de a polgári társulás aktivistáit semmi sem tántoríthatta vissza attól, hogy létrehozzák a menhelyt. „Nagyon jutányos bérleti díjban állapodtunk meg a vállalkozóval, igazán örülünk neki, hogy akadnak még emberek, akiknek nem közömbös a kitaszított vagy gazdájukat vesztett négylábúak sorsa” – nyilatkozta 2012 elején, a menhely kialakításakor Marcela Juríčková, a polgári társulás aktivistája. Az önkéntesek akkor elsősorban a megkapott istálló falait tették rendbe, hiszen sertések nevelése folyt a falak közt évekkel ezelőtt...

Gyakorlat teszi az önkéntest

Azóta eltelt másfél év, s bár az internet nem ismer határokat, kapcsolatban van mindenki mindenkivel, ezért is tudom, mi történik a menhely háza táján. De gondoltam, megkérdezem Marcelát, mondjon néhány olyan dolgot is, ami az átlagember számára meglepő lehet. Nehéz volt őket elérni, hiszen az önkéntesekre jellemző, hogy szabadidejükben önkéntes munkát végeznek...

– Most már tényleg ott tartunk, hogy további kóbor állatot nem tudunk befogadni. Már az irodában is kutyák vannak – magyarázza azonnal, mikor végre beszélgetni kezdünk. – Most jöttünk Nyárasdról, ahol egy szukát mentettünk meg, nagyon rossz állapotban van – meséli. – Amikor odaértünk, épp az utcabeliek etették, és kérdezték, hogy a miénk-e a kutya. Mondtuk, hogy a menhelyről jöttünk. Erre az volt a reakció: ja, a menhelyről szökött meg? Ez tragikus, mert az emberek úgy képzelik el a menhelyt, hogy ott olyan szörnyű állapotban vannak a kutyák, amilyen állapotban ez a szegény kinézett, és ez megmagyarázza azt is, hogy miért nem jönnek hozzánk kutyáért. Közben pedig fogalmuk sincs arról, hogy mi a kutyákat etetjük, jól tartjuk, mindent megteszünk, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Úgy látom, ez már nem is a kutyákról szól, hanem az emberekről, őket kellene felvilágosítani – mondja Marcela.

Sokan azt hiszik, hogy a kutyamenhely államilag illetve EU-s forrásokból támogatott. Pedig nem így van, sőt, még fizetést sem kapnak. Mindazt, amit a négylábúakért tesznek, ingyen teszik. Természetesen nem így képzelték a kezdet kezdetén.
– Amikor elkezdtük, tudtuk, hogy sok a kóbor kutya és sok is lesz. De abban bíztunk, hogy több ember akar majd segíteni, és nem úgy állnak majd hozzá, hogy a menhely arra van, hogy legyen hova bedobni a kutyát, amikor megunják. Sokan azt hiszik, hatalmas dolgot visznek véghez, ha felhívnak minket, hogy látnak egy kóbor kutyát, vigyük be a menhelyre – magyarázza.

A kutyaeledel mindig drasztikus kérdés. Vannak napok, amikor nem is tudják, másnap miből fogják megetetni a kutyákat. Szerencsére azonban még nem fordult elő, hogy nem kaptak volna enni, mert azt minden alkalommal muszáj megoldani. Segítség azoktól érkezik, akik önzetlenül szeretnének tenni az állatokért. Csak a baj az, hogy kevesen vannak.
– Van egy őrangyalunk, Andreának hívják, időközönként nagyon sok pénzzel segít nekünk. Amikor kilátástalan a helyzet, az ő segítsége mindig akkor érkezik. A kutyák havi etetése körülbelül 900 euróba kerül, ami nem kevés pénz, de még ez sem sok. Szóval minden segítség jól jön – mondja Marcela.

A menhely jelenleg nyolcvan kutyát lát el, amelyekből ténylegesen 60 van Nagymegyeren, a többit ideiglenes szállásadóknál helyeztek el. Amióta létezik a menhely, 200 kutyát sikerült megmenteniük, amiből 120-at sikerült örökbe adniuk, és sajnos 5 elpusztult.

Örökbefogadás

Az örökbefogadás általában a menhelyen történik, vagy külső rendezvényeken, de nem csak annyiból áll, hogy megjelenik az érdeklődő és elvisz egy kutyust. Ez egy kicsivel bonyolultabb folyamat.

– Az érdeklődő először részt vesz egy részletes megbeszélésen. Előfordult már, hogy nem adtunk kutyát az illetőnek. Érdekel, hol fog lakni a kutya, mennyi ideje lesz rá a gazdinak, volt-e kutyája már, ért-e az állatokhoz. Ezek a kérdések azért vannak, hogy ki tudjuk választani a megfelelő kutyát az érdeklődő számára. Ha jön valaki és kiválaszt egy kutyát, de van neki otthon már két szukája, és amelyiket elvinné, agresszíven viselkedik a szukákkal, akkor természetesen nem adhatjuk neki. Ezt sokan nem értik meg. Nem akarok a kutyáktól minden áron megszabadulni. Az a célom, hogy jó helyre kerüljenek – magyarázza Marcela.

Abban az esetben, ha valaki megfelel a kérdésekre, és megfelelő kutyatulajdonosnak ígérkezik, viheti is a négylábút az örökbefogadási járulék letétele után. – Ez a kan kutyáknál, illetve a kölyökkutyáknál 28 euró, az ivartalanított szukáknál pedig 48 euró. Ennek az összegnek legalább az orvosi költségeket fedeznie kéne, de sajnos arra sem elég, ugyanis csak a szukák ivartalanító műtétje az állatorvosnál ennek a duplájába kerülhet. Ezen kívül természetesen be vannak oltva, chipezve és féregtelenítve. Az összegeket gyakran sokallják, és megkérdezik, hogy akkor én most árulom a kutyákat? Ezt a pénzt mi azért kérjük, hogy legyen miből megmenteni a következő állatot. A másik oldala a dolognak az, ha valaki nem tudja megfizetni ezt a pénzt az oltott, féregtelenített, ivartalanított és chippel ellátott négylábúakért, akkor ne akarjon kutyát, mert miből fogja etetni, gondozni vagy ápolni, ha lebetegszik – érvel a lelkes aktivista.


Minden segítség jól jön


Nekünk minden apróság segítség. Ha valaki akár csak 5 eurót utalna havonta a társulás számlájára, már az is fontos. Mert, ha akad száz segítőkész ember, az már ötszáz euró havonta. Vagy vehetnek tápot a kutyusoknak, de jó, ha előre megkérdezik, milyet, mert a kutyáknak nem mindegy. Jelentkezett már olyan támogató is, akinek a felesége állatorvosi gyógyszerek forgalmazásával foglalkozik, és tud segíteni a gyógyszerek beszerzésében. Például oltóanyagokat, féregtelenítőt. A bolha- és kullancsirtó mindig jól jön – sorolja Marcela.

De olyan egyszerű dolgokra is, mint például a pokrócok, matracok, szőnyegek szükségük lenne, illetve bódékra, hiszen közeledik a tél. Vagy szalmára, de akár pórázokat, nyakörveket is küldhetnek a jóakarók, vagy etetőtálakat. Építőanyag, csempe, ami nem csúszik nagyon, az is kéne a kutyák alá. Egy ügyes, önkéntes munkásember segítsége is elkelne, akinek a hétvégéje szabad, és szívesen támogatná a menhelyet a munkájával.

Szóval ebből is látszik, mennyire nem tudják az emberek, mit takar a kutyamenhely fogalma. Sok tény nekem is újdonság volt és remélve az írás megjelenésével, többen segítenek majd a kidobott és sanyarú sorsot megélt négylábúakon. Aki pedig segíteni szeretne már most, megteheti:




Mit tegyünk, ha kidobott kutyát vagy kutyakölyköket találunk?


Minden nap sok hívás érkezik, újabb és újabb kidobott kutyákat és kölyköket jelentenek be. Sajnos, egy állatmenhely sem képes korlátlan mennyiségű kutyát befogadni, ez egyszerűen lehetetlen. Azonban mindenki segíthet! Hogyan? Így:

* A kutyának elsősorban vízre és tápra van szüksége, nem tudhatjuk, milyen hosszú ideje van az utcán

* Gondolkozzunk el, ha van udvarunk, kertünk, vagy ismerősünk, akinek van udvara, illetve kertje, ahol néhány napra el tudnánk a kutyát helyezni (ez különösen fontos a kölykök esetében, mivel ha nem voltak beoltva, a menhelyen általában elpusztulnak a különböző betegségektől), és tegyük meg, vagy kérjük ismerősök segítségét.

* Ha úgy találja, hogy pár napig vagy hétig el tudja szállásolni a kutyát, fontos, hogy féregtelenítve legyen. Ezután 4-5 nappal pedig az oltást is meg kell kapnia (ebben, ha szükséges, tudunk segíteni).

* Mindenképp jelenteni kell a kutyáról a menhelynek, hogy tudjanak neki otthont keresni. Ezen kívül készítsünk jó minőségű fotókat, ezeket egy albumban tegyük fel a facebookra. Természetesen minél több helyen meg kell osztani, a DogAzyl oldalán is.


A polgári társulás számlaszáma: 2926857357/1100.
Aki személyesen szeretne segíteni, jelentkezzen az alábbi telefonszámokon:
Marika Juríčková: 0908/ 703 433 (egész nap)
vagy
Marcela Juríčková: 0905/ 507 847 (hétköznapokon 19.00-20.00, hétvégén egész nap)

Hozzászólások

@

Küldés