A nők céhe is felvonulhat
Idén április 8-11-e közé esik Sächsilüüte, Zürich város „tavaszünnepe”.
A régi hagyomány szerint április harmadik hétfőjén felvonulnak az egyes céhek képviselői, majd hat órakor – innen ered e nap neve, a Sächsilüüte ugyanis hatórai harangozást jelent – meggyújtják a máglyát, tetején a telet jelképező Bööggel.
Az idei Sächsilüüte azért lesz jelentős, mert először vonulhat fel hivatalosan a Frauenzunft, azaz a Nők Céhe. E céh a Gesellschaft zur Fraumünster, Fraumünster Társasággal egyenlő, mely már 22 éve létezik és kulturális, valamint jótékonysági tevékenységet végez. A hölgyek most először kaptak meghívást a 15 órakor kezdődő ünnepélyes felvonulásra. Az előző években csupán a hivatalos program előtt fél órával, illetve azzal egyidőben, de más útvonalon sétálhattak végig a belvároson középkori minta alapján készült kosztümeikben. (Cipőjüket egy neves cég tervezte, egy múzeumban őrzött cipőt alapul véve, melyet egykor egy apátnő viselt.) A céhmesterek meghívása csupán a 2011-es évre szól. Hogy ezentúl rendszeresen felvonulhat-e a Fraumünster Társaság, azt majd ősszel döntik el.
Nők és céhek? A kettő nem is állt olyan távol egymástól – egykor. 2007-ben a Zunfthaus zur Meisen (a Zunfthaus céhházat jelent) 250 éves évfordulója kapcsán kiállítást rendeztek a Stadthausban Frauen, Zunft und Männerwelt (Nők, céh és a férfiak világa) címmel. Zürich a 18. században mintaszerű céhváros volt, polgársága – nők és férfiak egyaránt – constaffelbe (eredetileg ide sorolták a városi nemességet, a lovagokat, aranyműveseket, nagy- és sókereskedőket, később pedig mindenkit, aki nem tartozott egyik céhbe sem) és 12 céhbe tömörült. A szövőnőknek is volt például céhe. (Egyébként ebben az időben egyötöddel több nő élt a városban, mint férfi.) 1752-ben két kőmíves özvegye szolgáltatott beszédtémát Zürichben. Ám nem pikáns kalandokkal, hanem üzleti sikerükkel: a Meisenhez címzett céhház építésére ugyanis kedvezőbb ajánlatot nyújtottak be, mint a többiek, és ezzel megkapták a munkát – az ő csapatuk emelhette a rokokó stílusú épületet a város szívében.
A társadalmi élet nagy része a céhházakban játszódott le. Szövetségek és üzletek köttettek itt, egy-egy pohár ital, finom étel mellett. A legszegényebbtől a legtehetősebbig minden polgár megfordult ott. Bár a nők hivatalosan nem voltak kizárva, egyre ritkábban lépték át a céhházak küszöbét, majd végleg elmaradtak. Így a férfiak és a nők világa egyre inkább elkülönült egymástól...
A Fraumünster kolostort Nagy Károly unokája, II. (Német) Lajos alapította 853. július 21-én. A legenda szerint a király lányai, Hildegard és Berta, a zajos udvari élet elől Baldern auf dem Albis várába vonultak vissza, hogy Istennek szenteljék életüket. Gyakran elgyalogoltak Szent Félix és Regula kolostorába. Isten kegyes volt a jámbor lányokhoz: egy szép fehér szarvas jelent meg előttük, világító aganccsal, könnyebbé téve a tájékozódást a sötét erdőben... Az állat nap, mint nap a Limmat partjáig mutatta az utat, majd mindig ugyanazon a helyen várta őket vissza imádságuk után. A nővérek úgy gondolták, Isten kívánsága az, hogy ott álljon egy templom. A kérést édesapjuk elé terjesztették, aki kolostort emeltetett a Limmat folyó mellett. Az új kolostor élére, melyet gazdagon ellátott a király (a Fraumünster apátság nem tartozott sem a város, sem a királyság jogfennhatósága alá), először Hildegard került, korai halála után pedig húga, Berta lett az apátnő. Egész működése idején főként főnemesi származású nőket vettek fel a kolostorba, hozomány fejében, akik ugyan a Benedek-rend szabályai szerint éltek, ám joguk volt kilépni és férjhez menni. A kolostor a 13. században élte virágkorát, ekkor rendelkezett a legnagyobb hatalommal. A fejedelmi apátnők jelentős politikai hatást gyakoroltak a városra és környékére. (A kolostor utolsó apátnője Katharina von Zimmern volt, aki 1524 novemberében, a reformáció idején átadott minden jogot Zürich tanácsának, majd a következő évben férjhez ment egy lovaghoz.)
A Fraumünster Társaság minden évben, Sächsilüüte délelőttjén egy-egy jeles zürichi nő emléke előtt tiszteleg – táblát helyeznek el az illető egykori lakhelyénél vagy tevékenységének színhelyén, hogy az utókor tudjon róluk. Nincs könnyű dolguk, hisz a nők történelmét az újkorig alig jegyezték le...
Tavaly az első svájci orvosnő, Marie Heim-Vögtlin került sorra, előtte Elisabeth von Wetzikon, a Fraumünster (1270-1298 közötti) fejedelmi apátnője, 2004-ben Emily Kempin-Spyri, Európa első jogásznője, ’99-ben Anna Zwingli-Reinhardt (1484-1538), Zürich első papnője, egy évvel korábban Anna Waser (1678-1714) miniatűr festőnő.
Fotó: fraumuenstergesellschaft.ch
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Próbatétel túrának álcázva
Az élet kiszámíthatatlan, véletlenek nincsenek, megpróbáltatások viszont igen.
2022.3.28.
A sokoldalú levendula
Vajon mi jut eszünkbe elsőként, ha a levenduláról van szó? (A cikk végén receptötlet)
2021.7.9.
Belső vallomás
Ezen a világon a szerelem egyike a legszebb dolgoknak és nincs korhoz kötve.
2021.5.13.
Kilók le, bikini fel!
Nemsokára ismét érkezik a nyár! Ha a bikini viselésének már a gondolata is aggodalmat kelt benned, itt az ideje elkezdeni a felkészülést.
2021.5.12.
Legyen rend a táskában!
Köztudott, hogy a nők szeretnek úgy elindulni otthonról, akárhová mennek is, hogy szinte minden helyzetre fel legyenek készülve.
2020.9.16.
Az online társkeresés előnyei
Milyen előnyei vannak az online társkeresésnek? Az ismerkedés világa igen nagyot fordult az elmúlt évtizedekben.
2019.12.19.
Miként segíthet a párterápia?
Egy párkapcsolat rendkívül érzékeny dolognak számít. Elég egyetlen negatív tényező és máris kibillenhet még a legharmonikusabb kapcsolat is az egyensúlyából.
2019.9.11.