A nők céhe is felvonulhat

Jády Mónika 2011.4.7. 5:34

Idén április 8-11-e közé esik Sächsilüüte, Zürich város „tavaszünnepe”.

A régi hagyomány szerint április harmadik hétfőjén felvonulnak az egyes céhek képviselői, majd hat órakor – innen ered e nap neve, a Sächsilüüte ugyanis hatórai harangozást jelent – meggyújtják a máglyát, tetején a telet jelképező Bööggel.

Az idei Sächsilüüte azért lesz jelentős, mert először vonulhat fel hivatalosan a Frauenzunft, azaz a Nők Céhe. E céh a Gesellschaft zur Fraumünster, Fraumünster Társasággal egyenlő, mely már 22 éve létezik és kulturális, valamint jótékonysági tevékenységet végez. A hölgyek most először kaptak meghívást a 15 órakor kezdődő ünnepélyes felvonulásra. Az előző években csupán a hivatalos program előtt fél órával, illetve azzal egyidőben, de más útvonalon sétálhattak végig a belvároson középkori minta alapján készült kosztümeikben. (Cipőjüket egy neves cég tervezte, egy múzeumban őrzött cipőt alapul véve, melyet egykor egy apátnő viselt.) A céhmesterek meghívása csupán a 2011-es évre szól. Hogy ezentúl rendszeresen felvonulhat-e a Fraumünster Társaság, azt majd ősszel döntik el.

Nők és céhek? A kettő nem is állt olyan távol egymástól – egykor. 2007-ben a Zunfthaus zur Meisen (a Zunfthaus céhházat jelent) 250 éves évfordulója kapcsán kiállítást rendeztek a Stadthausban Frauen, Zunft und Männerwelt (Nők, céh és a férfiak világa) címmel. Zürich a 18. században mintaszerű céhváros volt, polgársága – nők és férfiak egyaránt – constaffelbe (eredetileg ide sorolták a városi nemességet, a lovagokat, aranyműveseket, nagy- és sókereskedőket, később pedig mindenkit, aki nem tartozott egyik céhbe sem) és 12 céhbe tömörült. A szövőnőknek is volt például céhe. (Egyébként ebben az időben egyötöddel több nő élt a városban, mint férfi.) 1752-ben két kőmíves özvegye szolgáltatott beszédtémát Zürichben. Ám nem pikáns kalandokkal, hanem üzleti sikerükkel: a Meisenhez címzett céhház építésére ugyanis kedvezőbb ajánlatot nyújtottak be, mint a többiek, és ezzel megkapták a munkát – az ő csapatuk emelhette a rokokó stílusú épületet a város szívében.
A társadalmi élet nagy része a céhházakban játszódott le. Szövetségek és üzletek köttettek itt, egy-egy pohár ital, finom étel mellett. A legszegényebbtől a legtehetősebbig minden polgár megfordult ott. Bár a nők hivatalosan nem voltak kizárva, egyre ritkábban lépték át a céhházak küszöbét, majd végleg elmaradtak. Így a férfiak és a nők világa egyre inkább elkülönült egymástól...

A Fraumünster kolostort Nagy Károly unokája, II. (Német) Lajos alapította 853. július 21-én. A legenda szerint a király lányai, Hildegard és Berta, a zajos udvari élet elől Baldern auf dem Albis várába vonultak vissza, hogy Istennek szenteljék életüket. Gyakran elgyalogoltak Szent Félix és Regula kolostorába. Isten kegyes volt a jámbor lányokhoz: egy szép fehér szarvas jelent meg előttük, világító aganccsal, könnyebbé téve a tájékozódást a sötét erdőben... Az állat nap, mint nap a Limmat partjáig mutatta az utat, majd mindig ugyanazon a helyen várta őket vissza imádságuk után. A nővérek úgy gondolták, Isten kívánsága az, hogy ott álljon egy templom. A kérést édesapjuk elé terjesztették, aki kolostort emeltetett a Limmat folyó mellett. Az új kolostor élére, melyet gazdagon ellátott a király (a Fraumünster apátság nem tartozott sem a város, sem a királyság jogfennhatósága alá), először Hildegard került, korai halála után pedig húga, Berta lett az apátnő. Egész működése idején főként főnemesi származású nőket vettek fel a kolostorba, hozomány fejében, akik ugyan a Benedek-rend szabályai szerint éltek, ám joguk volt kilépni és férjhez menni. A kolostor a 13. században élte virágkorát, ekkor rendelkezett a legnagyobb hatalommal. A fejedelmi apátnők jelentős politikai hatást gyakoroltak a városra és környékére. (A kolostor utolsó apátnője Katharina von Zimmern volt, aki 1524 novemberében, a reformáció idején átadott minden jogot Zürich tanácsának, majd a következő évben férjhez ment egy lovaghoz.)

A Fraumünster Társaság minden évben, Sächsilüüte délelőttjén egy-egy jeles zürichi nő emléke előtt tiszteleg – táblát helyeznek el az illető egykori lakhelyénél vagy tevékenységének színhelyén, hogy az utókor tudjon róluk. Nincs könnyű dolguk, hisz a nők történelmét az újkorig alig jegyezték le...
Tavaly az első svájci orvosnő, Marie Heim-Vögtlin került sorra, előtte Elisabeth von Wetzikon, a Fraumünster (1270-1298 közötti) fejedelmi apátnője, 2004-ben Emily Kempin-Spyri, Európa első jogásznője, ’99-ben Anna Zwingli-Reinhardt (1484-1538), Zürich első papnője, egy évvel korábban Anna Waser (1678-1714) miniatűr festőnő.

Fotó: fraumuenstergesellschaft.ch