Álarcban

Faar Ida  2013.4.25. 4:10

Álarcban éljük az életünket. Ön is, én is, a szomszéd is – mindannyian.

Hiába rázza most a fejét tagadólag – gondoljon bele: ma hányszor volt teljesen őszinte másokkal? Hányszor mondta meg azt, amit valójában gondolt?
Nos?
Ugye nem kellett túl sokat számolnia?
Tetszik, vagy sem az őszinteség nem tartozik az emberi faj erényei közé. Ami persze érthető is, hisz az őszinteség a túléléshez nem túl jó ajánlólevél. Arról nem is beszélve, hogyha szándékosan nem akarunk megbántani másokat, akkor kénytelenek vagyunk véka alá rejteni a valódi véleményünket.

A boltos senkinek sem fogja a szemébe mondani, hogy ne vegyen több krémest, mert már így is elég kövér. Ahogy a fodrász sem azzal ülteti le a székbe a betérőt, hogy „ezzel a száraz, fakó hajjal nem lehet mit kezdeni”. Ön sem pirít rá a barátnőjére, hogy hiába igyekszik, ezzel a habitussal soha nem fog magának párt találni. És gondolom, ön sem szeretné, ha a hibáit valaki folyton a fejére olvasná...

Addig nincs baj, amíg az álarcainkat csak a kegyes hazugságok idejére vetjük be. A baj akkor kezdődik, amikor az álarc összenő velünk, és önös érdekeink által vezérelve hízelgésre, előbbre jutásra használjuk. A legfélelmetesebb viszont mégis az, amikor már saját szeretteinket (?) és önmagunkat is becsapjuk vele.

Kegyes/kegyetlen hazugságok a mindennapokból

• Szerelmének

Amit mond: „Szerintem a kockás ing jobban állt rajtad.”
Amit gondol: „Te jó ég! Micsoda ízlésficamra vall pálmafás inget felvenni!”

• Barátnőjének

Amit mond: „De csinos ez a ruha!”
Amit gondol: „Nem lett volna szabad felvenned ekkora vágással az alján!

• Munkatársának

Amit mond: „Legközelebb majd sikerülni fog egyedül is!”
Amit gondol: „Hihetetlen milyen ügyetlen!”

• Főnökének

Amit mond: „Igyekezni fogok vele.”

Amit gondol: „Miért nem csinálja meg ő, ha annyira tudja, elvégre neki van hat diplomája!”

• Szüleinek

Amit mond: „Megpróbálok beszélni a párommal. Tényleg nem viselkedhet így veletek.”
Amit gondol: „Nem fogok vele veszekedni csak azért, mert nem hajlandó eltűrni, hogy beleszóltok a munkájába.”

• Egy koldusnak

Amit mond: „Nem tudok segíteni. Sajnálom.”

Amit gondol: „Nem akarok segíteni abban, hogy ma is lerészegedj!”

Hozzászólások

@

Küldés