Az eltűnt idő nyomában

Jády Mónika 2005.6.8. 10:31

Mi, nők szinte állandóan időzavarban vagyunk, alig találunk magunknak pár nyugodt percet. Minden terhet a vállunkra veszünk…

…és ha esetleg valamire nemet kell mondanunk, lelkiismeret-furdalásunk van. Pedig nekünk is kijár(na) egy kis lazítás.

Sokunknak ismerős a helyzet. A gyereket el kellene vinni a zeneiskolába, a férj zakóját a tisztítóba, az irodában egy halom megrendelés gyűlt össze az asztalon, a barátnővel régóta tervezett kávézást már másodszor halasztjuk el. Az az érzésünk, hogy minden elintéznivaló egyszerre jön össze, és mindig késésben vagyunk. „Nem megfelelő módon használjuk ki az időt” – állítja egy német szakember. Mi, nők gyakrabban érezzük úgy, hogy kevés az időnk. Nem is csoda. Dolgozunk, háztartást vezetünk, gyereket nevelünk. A férfiak el is várják a feleségüktől, hogy az „összetartsa a szálakat.” „Ha valami probléma van a kislányunkkal, mindig nekem telefonálnak az óvodából. A férjemet még egyszer sem hívták fel” – mondja egy vezető beosztásban dolgozó nő.

Egyre kevesebb az időnk, pedig (legalábbis statisztikailag) kevesebbet dolgozunk, mint korábban. Korunk emberénél csak az ókori rómaiak pihenhettek többet, 175 munkaszüneti nap járt nekik. 1918-ig az emberek naponta 12-16 órát robotoltak, a hét hat napján. 1952 óta a szabadnapok száma megháromszorozódott. Az idősebb generáció tagjai mégsem küszködtek időzavarral. „Szüleim péntekenként baráti összejöveteleket tartottak, szombaton táncolni jártak” – emlékszik vissza a 44 éves Marika. „Mi talán kéthavonta egyszer jutunk el valahová a férjemmel.” Elsősorban az az idő hiányzik, amikor csakis magunkkal foglalkozunk. A haszontalan, de kellemes ablakból nézelődés például az ötvenes években előkelő helyen állt a szabadidős tevékenységek toplistáján, 1968 óta viszont már meg sem említik.

Tempónk megváltozott, és vele együtt átértelmeződött a szó jelentése is. A 18. század emberének ritmusa a kor zenéjéhez hasonlítható. A 20. század óta viszont a tempó már csak egyet jelent: gyorsaságot. Miért nehezedik ránk egyre nagyobb nyomás? Azért, mert megnövekedtek az igények. Sikeresek, szépek, fittek, jól informáltak akarunk lenni, emellett ellátjuk a háztartást, különórákra hordjuk a gyerekeket... Mindez rengeteg időt és tervezést igényel. Arról álmodoztunk, hogy a modern gépeknek köszönhetően nem függünk majd annyira az időtől, de elfeledkeztünk valamiről: a használati utasításról. Ha összeadnánk ezek átböngészésének idejét, meglepő eredményre jutnánk. A számítógépes játékok és az interneten való barangolás is rengeteg időt emészt fel.

Az időzavar beteggé tehet. Az ember agresszív vagy depressziós lesz a rá nehezedő feladatok és a folyamatos hajsza miatt. De ne másokat hibáztassunk, a legtöbb esetben saját magunk idézzük elő a problémát. A munkaidő kb. felét olyan dolgokkal töltjük, amelyek nem igazán fontosak. Vilfredo Pareto olasz ökonómus már a 19. században felállította a mai napig érvényes 80/20 szabályt: a megbeszélés idejének 20 %-a alatt megszületik a határozatok 80 %-a, a kliensek 20 %-a hozza a bevétel 80 %-át.

A kötetlen munkaidő sem jelent automatikusan időnyereséget. Sőt! Amikor a Volkswagen 1996-ban kiiktatta a bélyegzőórákat, páran hiányolták a munkaidő és a szabadidő közti határozott választóvonalat. A többség saját felelősségérzetére hivatkozott, és megpróbálta beosztani, mikor jön, és mit végez el. Hamar az idegeikre ment a dolog...

„Nincs időprobléma, csak prioritásprobléma” – mondja a szakember. A fontos dolgokra kell koncentrálni, és egyszerre csak egy dolgot intézni. Ez persze nehéz annak, aki a napi teendők során felaprózza az idejét. Mindegy, hogy kinek mi a legfontosabb, de sorrendnek lennie kell. Munkahelyi teendőinket természetesen nem bízhatjuk rá családtagjainkra, de azt igen, hogy készítsék el a reggelit vagy vigyék ki a szemetet. A legkisebb tevékenység is időzavart okozhat.

Ha időt akarunk nyerni, adjunk világos utasításokat, és ne akarjunk mindent ellenőrizni. Nekünk, nőknek is szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, amikor csak magunkra koncentrálunk. Gondoljunk erre, és vonjuk be a családot a házimunkákba!

Pár tipp a jobb időbeosztáshoz

--Döntsük el, mi az, amit egyedül kell elvégeznünk, mit adhatunk át másnak, és miről nem akarunk semmiképpen lemondani.

--Mit várunk az élettől? Egy mindig tiszta házat, több szórakozást vagy szakmai sikereket? Ha időnket céljaink elérésére szenteljük, nem fogjuk azt érezni, hogy elrohan mellettünk az idő.

--Gondoljuk át, mely tennivalók a legfontosabbak! Először mindig ezeket intézzük el. A másodrendű dolgokra ebéd után szánjunk egy órát, a mellékesekkel pedig akkor foglalkozzunk, ha az annál fontosabbakkal már végeztünk. Ne táblázzuk be az egész napunkat!

--Feledkezzünk meg a következő mondatról: „Hagyd csak, majd én megcsinálom!” Sok mindent rá lehet bízni a család többi tagjára is.

--Tanuljunk meg nemet mondani! Ha már van programunk, csak rendkívüli esetben mondjuk le. „A fontos csak ritkán sürgős, és a sürgős csak ritkán fontos” – mondja az időkutató.

--Iktassuk ki az „időrablókat”! Pl. saját kezűleg összeszerelhető bútor, hosszas telefonbeszélgetések, gyakori bevásárlások, rendetlenség, halogatás. Jobb, ha szakemberre bízzuk a bútor összerakását, hetente csak egyszer megyünk a szupermarketbe (ha feledékenyek vagyunk, listával a kezünkben), a fölösleges dolgokat azonnal kidobjuk, a kellemetlen ügyeket minél hamarabb elintézzük. Így nem kell sok mindent a fejünkben tartani, és időt is nyerünk.

--„Ha úgy érezzük, hogy nincs időnk semmire, épp akkor kellene önmagunkkal foglalkoznunk” – véli a pszichológus. Szauna, egy kis testmozgás, séta a párunkkal – ez mind-mind szükséges. Ezalatt kapcsolódunk ki, és gyűjtünk erőt a további tennivalókhoz.