Bronxi tinédzserek(1)


Mészáros Anita  2004.1.19. 22:03

Egy New York-i állami középiskola tanáraként naponta érnek új és újabb meglepetések a diákok rendhagyó viselkedése és szokásai miatt. (A cikk szerzője fiatal európai matematikatanár, jelenleg New Yorkban tanít.)

A tanulók többsége spanyol anyanyelvű (Közép-Amerikából származó szülők gyerekei), illetve néger, a fehérbőrű gyerekek száma elenyésző. Szüleik általában munkások. Ezért lehet, hogy nem általánosítható az általam ismert amerikai tinédzserek viselkedése – viszont olyan kirívó, hogy az már roppant érdekes!

Számunkra, közép-kelet európaiak számára, az a természetes, hogy a diákok minden alkalommal köszöntik a tanárokat, mégpedig illedelmesen Jó napot! kívánnak. Itt ez nem így működik. (A jobbik esetben a diák úgy lép az osztályba, hogy nem löki fel a tanárát.) A tanár egész nap ugyanabban az osztályban tanít, míg a diákok osztályról-osztályra vándorolnak. Mégsem terjedt el az a szokás, hogy az osztályba lépő diák üdvözölje a pedagógusát.

Gyakran megtörténik az is, hogy egy-egy tanuló késik az óráról. A késésének többnyire prózai oka van: lusta volt reggel időben felkelni. Inkább magyarázkodik fél órán át, hogy lekéste a buszt, megállt a forgalom a metrón, vagy nem engedték be a biztonsági őrök a főbejáratnál – minthogy időben felébredne. Sajnos nincs írott törvény vagy rendszabály arra, hogyan lehetne a gyereket rávenni, hogy időben járjon a tanításra, és nem lehet megbüntetni a rendszeres késés miatt sem. Mintha a tanárnak örülnie kéne, hogy a diák egyáltalán megtiszteli jelenlétével a tanítási óráját.

Sűrűn előfordul az is, hogy egyik-másik tanuló tanszerek nélkül jön iskolába. Így az órából legalább öt perc azzal telik, hogy az osztálytársaitól kunyerál, míg valaki megszánja és kölcsönad neki egy tompa hegyű ceruzát. „Szegény” diák kénytelen-kelletlen nekifog a jegyzetelésnek, de csak tanára többszöri figyelmeztetése után. Mert, ha a tanár nem figyelmeztetgeti, akkor képes végigülni az órát anélkül, hogy lemásolná a táblára írtakat. Rosszabbik esetben óra végén még megjegyzi: neki senki sem mondta, mit kell tennie! Mintha nem ez lenne az iskolában a legtermészetesebb teendő. A tanárnak minden nap, minden órán el kell mondania ugyanazokat az utasításokat: Ülj le a helyedre! Vedd elő a füzetedet! Másold le a feladatot a tábláról! stb. És ez nem túlzás.

A lányok számára manapság különösen nehéz feladatnak bizonyul a körmölés, ugyanis az aktuális módi szerint hatalmas műkörmöket ragaszttatnak fel maguknak (legalább másfél centi hosszúakat). Ez már szinte népbetegség -- szinte mindenkinek műkörme van. A legrosszabb, hogy az óra fele egymás műkörmeinek csodálásával és dicsérgetésével telik. A legkevésbé sem érdekli őket, hogy a tanár épp az új anyagot magyarázza, és talán érdemes lenne odafigyelni, hiszen a továbbtanuláshoz ez sokkal fontosabb, mint akármelyik manikűr-csoda!

Az elején azt is furának találtam, hogy a gyerekek -- akik már legalább fél éve egy osztályba járnak – nem szólítják nevükön az osztálytársaikat. Egyszerűen nem érdekli őket, ki ül a mellettük lévő padban. Minek is jegyeznék meg a nevét, hiszen lehet, hogy a következő félévtől már soha többé nem találkoznak – mert mindig más-más csoportba kerülnek.
Másrészt viszont, ha két diák összebarátkozik, nyomban kimutatja, milyen jóban vannak egymással – mégpedig heves puszilkodással. Ha például egy fiú végigmegy a folyosón, és közben összefut a tömegben hat-hét barátnőjével, akkor mindegyiket egy-egy arcára nyomott puszival üdvözli.

A saját iskolás éveimre visszagondolva, mi megelégedtünk egy Sziá-val is! Nálunk ez jelentette az üdvözlést. Hiába, fejlődik a világ! De nem biztos, hogy nekünk ezt a trendet kell követnünk. Nekem visszatetszőnek tűnik, hogy a tanárt annyira sem méltatja a diák, hogy köszönjön neki, míg diáktársaival agyba-főbe puszilkodik!

(Folytatjuk)



Hozzászólások

Kabok Zita, 21. 01. 2004 18:00:38 Kedves Anita!
Kedves Anita! Cikkeden egyaltalan nem lepodom meg, mert Angliaban en is lattam mar sok mindent a tinedzserek koreben. Ami pedig hetvegenkent ejjelente tortenik a szorakozohelyeken a fiatalok koreben megdobbento es riaszto. Itt sem erdekli a fiatalokat a tanulas, mert mar annyira lazak es lassu tempoak az iskolak. Azert arra kivancsi lennek, hogy ennyi a tanulashoz negativan hozzaallo diakot hogy van erod tanitani?
@


A rovat további cikkei

Évszakváltás –ruhatárcsere

Huszár Ágnes

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

2018.9.4.    4


Arcunk elárulja, milyenek vagyunk

Emberként nem vagyunk egyformák, maximum hasonlíthatunk egymásra.

2018.7.18.    1


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2018.7.17.  3    40


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2018.7.12.    42


Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

2018.6.15.    46


Hogyan éljük túl a szakítást?

Faar Ida

A szerelem olyan, mint a háború: egyszerűen, és könnyedén kezdődik, és kínok között sok áldozatot követelve ér véget.

2018.6.13.    21


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2018.4.13.    5


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2018.2.4.    24


7 tipp a stresszmentes reggelekért

Faar Ida

Vannak napok, amikor arra ébredünk, hogy azt sem tudjuk, a hét melyik napja köszöntött ránk.

2018.1.9.    7


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2018.1.7.    16


Takarítási mánia

Faar Ida

Már két teljes órája nála ülök, de nem jutottunk semmire.

2017.11.6.  1    12


Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    4