Hétmilliárd

Huszár Ágnes 2011.11.10. 5:47

A népességnövekedés robogó vonata...

A rádiót hallgatva, október végén két szám ütötte meg a fülemet. Az egyiket nem csak a rádióban lehetett hallani, hiszen tele volt vele mindenféle témájú sajtótermék. Ez a szám a hétmilliárd volt. A másikat a magyar rádióban hallottam: ez pedig a harminckettedik sorszám volt.

Az október végi hétvégén attól zengett a világ, hogy már hétmilliárdan vagyunk, mi emberek, a planétán. Ezzel a hírrel egyidőben felerősödött azok hangja, akik az emberiséget veszélyeztető katasztrófákkal riogatják a világ lakosait. A fenyegető hangvétel hatására időnként ráeszmélhetünk: nincs mese, az a bizonyos vonat teljes gőzzel robog előre. Majd kétségek között vergődhetünk, hogy vajon mikor válik ténylegesen élhetetlenné ez a bolygó a rajta élő embertömegek számára.

Persze, becsléseken alapul az az állítás, hogy pont október végén lettünk hétmilliárdan. Az is találgatások tárgya, hogy melyik újszülött dicsekedhet ezzel a számmal: hétmilliárdodik. A sajtóban olvasni lehetett egy indiai kislányról, akiről egy nemzetközi segélyszervezet állította ezt. Az ENSZ pedig egy orosz kisfiút tett meg a hétmilliárdodik emberpalántává, aki október 31-én, hétfőn, éjfél után két perccel született.

A megingathatatlan tények közé tartozik, hogy a 20. században elkezdődött népességrobbanás jelenségét éljük már több mint száz éve. Ugyanis a mutatók szerint az 1900-as évek legelejétől az emberiség létszáma 1,6 milliárdról 100 év alatt több mint 6,1 milliárdra nőtt. A hétmilliárdot pedig valamikor mostanában, 2011 őszén értük el, és a jelenlegi fejlődés mellett az ENSZ szerint a Föld lakosságának száma 2050-re eléri a kilencmilliárdot, majd 2100-ra a tízmilliárdot.

A lakosság számának ugrásszerű növekedése a mai világban elsősorban azokra az országokra jellemző, amelyek technikai, gazdasági és életszínvonalbeli fejlődésükben Európát és Amerikát próbálják utolérni. A fejlődő afrikai és ázsiai országokban találhatók azok a városok, amelyek az elmúlt tíz évben a világ leggyorsabban fejlődő városai voltak. Ezt a rohamszerű növekedést, amikor egy-egy város lakossága tíz év alatt 3-5 millió fővel gyarapodott, természetesen nem a születés-halálozás aránya befolyásolta. A leggyorsabban fejlődő városok közül a kínai Kanton lakossága tíz év alatt 4,7 millióval, a pakisztáni Karacsi városa 3,1 millióval, az indiai Delhi lakossága pedig 2,9 millióval növekedett. Mindez elsősorban az urbanizáció jelenségének, a városokba áramló tömegeknek köszönhető.

A fejlődő országokban a városok növekedése és fejlődése óriási üzleti lehetőséget jelent a multinacionális vállalatoknak és az erőteljesen haszonorientált, fogyasztási cikkeket forgalmazó vállalkozásoknak. Ez a jelenség pedig magával hozza a fogyasztói élet szemléletmódját, a „használd el, majd dobd ki” szlogent, amely elszaporodásával egyenes arányban nőnek a szeméthegyek, a városok nyomornegyedei és az embertelen körülmények között élők száma. Érdekes ellentétet hordoz magában a fejlődés. A fejlődő városokban emberek tömegei jutnak munkához, nő az életszínvonaluk, jól élnek, miközben egy több milliós város hatalmas mértékben szennyezi a környezetet, teszi élhetetlenné azt a közeget, amelyben a Homo sapiens sapiens kifejlődött. Az ördögi kör bezárul, a népességrobbanás vonata robog előre, és magával húzza a bolygó élhetetlenné válását is.

A Föld népessége a faj létezése óta folyamatosan nő, de ezzel egyidőben a születési arány több ezer éve csökken. Ezért hangozhatott el a rádióban az a mondat, amire azon a reggelen felkaptam a fejem: Magyarországon 32 generáció múlva fog megszületni az utolsó nő. A statisztikák szerint világviszonylatban csökken az újszülöttek száma, és ez a folyamat nagy valószínűséggel már a kora középkorban elkezdődött. Ekkoriban indulhatott meg az átlagéletkor növekedése, amely a bolygó népességnövekedésének egyik oka. Az is ismert tény, hogy Európa lakossága elöregszik, de ez a folyamat – a fejlődő országokban tapasztalható népességrobbanás ellenére – az egész világon érzékelhető. Mivel az afrikai országok mostanában tapasztalják meg azokat a demográfiai és ipari, gazdasági változásokat, amelyek Európában az 1800-as évek elején történtek, Ázsiában pedig az urbanizáció nagymértékű fejlődése hasonlít a korábbi európai és amerikai trendekhez, előrevetíthető, hogy a várható élettartam továbbra is növekedni fog, a születések száma pedig csökken.

A becslések szerint a Föld lakosságának száma továbbra is nőni fog. Nagy demográfiai robbanás az afrikai országokban várható, Kínától a legnépesebb ország címet India veszi át, körülbelül a század közepén. Eközben Európa lakossága akár 20 százalékkal is csökkenhet. A lakosság számának növekedése mellett nagy veszélyt jelent az édesvízkészletek és a természetes erőforrások véges volta, hiszen az ivóvíz az emberi szervezet és a növénytermesztés, élelmiszergyártás számára nélkülözhetetlen. Az előrejelzések alapján pedig tömeges népvándorlásokra is lehet számítani, hiszen a munkahelykeresés, a pénzkereseti lehetőségek megtalálása, az életben maradás migrációra kényszerítheti a családokat.

Egyáltalán nem találom rózsásnak a helyzetet, és azt is tudom, hogy egy emberként csak egy a hétmilliárd arányban tehetek valamit a környezetem, a bolygó, az életterünk védelmében. A népességnövekedés robogó vonatát nem állíthatja meg senki, de környezettudatos életmódra itt Európában sokan válthatnak, hiszen a lehetőségek adottak – még ha a nagypolitika, a gazdasági élet vezetői ezt nem is támogatják olyan mértékben, amennyire megtehetnék.