Hibahalmozás


Halász Kata  2013.2.11. 4:58

„Már megint úgy viselkedtem, mint egy idióta!”, „Megint a nem megfelelő emberrel találkoztam!”, „Megint elszúrtam az állásinterjút!”

Miiért vagyunk hajlamosak többször is elkövetni ugyanazt a hibát?
Annak ellenére, hogy nagyon nem szeretné, mégis újra és újra ugyanabban a csapdában találja magát?
Ismételten meglépi a lépést, ami ugyanhhoz a hibához vezet?
Mi lehet ennek az oka?
Az önkritika hiánya?
A változástól való félelem?

A változás nehéz folyamat, főleg változtatni egy szokáson, pláne önmagunkon. Tanulni egy hibából lecsupaszítva azt jelenti, hogy levonom a konzekvenciát, átprogramozon az addig megszokottá vált és berögzült viselkedést, és haladok tovább az utamon. Ha valaki ezt nem veszi tudomásul, rácsapja az ajtót az élet legjobb részére. Hiszen nem a cél a fontos, hanem az út maga.

„Mindenki úgy kezel, mint egy gyereket” – panaszkodik az egyik, miközben mondandóját állandóan altesti disznóviccekkel tarkítja, majd nem győz csodálkozni, hogy senki nem veszi komolyan. „Senki nem foglalkozik velem” – mondja a másik, miközben szinte láthatatlan a karosszékben szürke mivolta, szürke ruhája, fakó haja.

A „Mindig rossz férfiakkal kezdek!” mondat mögött állhat egy gyerekkori rossz emlék, esetleg trauma. Lehet, hogy azért vonz lehetetlen férfiakat, mert ezáltal akar visszatérni a múltba. Nem is azzal a szándékkal, hogy meg nem történtté változtassa azt, hanem hogy esélyt adjon a happy endre. Annak ellenére, hogy intellektuálisan érti, hogy a múlt megváltozhatatlan, érzelmileg nem azonosul ezzel, ezért tudat alatt már-már bevonzza azt, ami alátámasztja a „Nekem semmi sem sikerül” kezdetű önszuggessziót. A meg nem emésztett, le nem zárt múlt nem ritkán traumatikus emléke belekerült egy külön erre a célre fenntartott fiókba, amit nem nyitogat, és így nem is néz szembe a problémákkal. Pedig a múlt lezárult, tudomásul kell venni, és ehhez nem szégyen segítséget kérni, utána pedig tovább kell lépni. Vagy a múlt folyton vissza fog térni.

Folyton elköveti ugyanazokat a hibákat? Mintha hipnotikus hatása lenne, újra és újra ugyanaz és ugyanaz a hiba? Rohadtul fáj, de legalább ismerős az érzés, ismerős a szituáció, nincsenek újdonságok, nincsenek meglepetések. Ugyanaz a kép önmagáról, amit húz-von maga után, miközben minden körbe-körbe ismétlődik. És még csak a leghalványabban sem merül fel, hogy önmaga gerjeszti a folyamatot, hogy mindez az ő hibája. Mert ennél sokkal egyszerűbb a környezetet, a „szemét” világot hibáztatni. „A kollégáim ki akarnak csinálni, folyton csak kritizálnak.” Pedig saját negativitása további kellemetlenségeket szül. A folytonos panaszkodás pedig marha fárasztó. Hallgatni is.

Van valami vonzó abban, hogy ezen ne változtasson. Kellemetlennek kellemetlen, de legalább nem idegen, otthonosan mozog benne és ez ad némi egyensúlyt. Hiszen a változás valami olyan dolog eljövetele, amit nem ismer, ami idegen számára. Wilfred Bion, ismert pszichoanalitikus mondta, hogy a változás nem más, mint katasztrófa. Nem csak azért, mert nem járhat sikerrel, hanem azért is, mert le kell rombolni mindazt, ami addig volt. A változásról fantáziálni viszont biztonságos: szabadon lehet álmodozni arról, hogy holnaptól mi minden fog megváltozni. Minden évben lehet új fogadalmakat tenni, amik persze megvalósulatlanul maradnak. De legalább remek negatív előjelű önigazolást nyújt: „Tudtam, hogy nem fog sikerülni”.

A változás nem csak nehéz, de szomorú folyamat is. Rádöbbenni arra, hogy a régi mechanizmusok a kukába valók, de még nincsenek kialakítva az új szokások. A senki földje ez, és aki tengernyi szomorúságot lát ebben, az könnyen visszaléphet és folytathatja ugyanazt. És a múlt visszatér. De a legjobb gyógyszer nem más, mint az akaraterő. Ahhoz, hogy ki merjük nyitni a fiókot, hogy megszabaduljunk attól, ami a hibák újbóli elkövetéséhez vezet, az kell, hogy megismerjük azt a bizonyos dolgot. Ehhez újra kell a régi érzelmeket, amik kellemetlenek, kuszák, ambivalensek. Hiszen okkal nem nyitogattuk azt a bizonyos fiókot. De csak így tudunk rendet tenni és a helyén kezelni a kísértő mumust.

Nehéz megtalálni az egyensúlyát annak, hogy pontosan akkora jelentőséget tulajdonítsunk valaminek, amekkorát az megérdemel, hogy a megfelelő polcra kerüljön minden, és nem feljebb vagy lejjebb.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kiszállni a komfortzónából!

Dienes Mirtill

Sok munkáltató panaszkodik, hogy a fiatalabb generáció csak 1-2 évig marad egy munkahelyen, majd továbbállnak. Ha nem találnak már motivációt, nem sokat tétováznak.

2019.1.10.    8


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2018.12.5.    22


Takarékos vásárlás

Így spórolj pénzt, miközben vásárolsz! Vásárlási szokásaink, motivációink meglehetősen szerteágazóak lehetnek...

2018.11.15.    2


Hogyan viseld?

Hogyan viseld a melegítőnadrágot, hogy ne tűnj slamposnak? A világ legkényelmesebb nadrágja egyben a legsokoldalúbb is.

2018.11.10.    3


Évszakváltás –ruhatárcsere

Huszár Ágnes

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

2018.9.4.    4


Arcunk elárulja, milyenek vagyunk

Emberként nem vagyunk egyformák, maximum hasonlíthatunk egymásra.

2018.7.18.    1


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2018.7.17.  3    40


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2018.7.12.    42


Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

2018.6.15.    46


Hogyan éljük túl a szakítást?

Faar Ida

A szerelem olyan, mint a háború: egyszerűen, és könnyedén kezdődik, és kínok között sok áldozatot követelve ér véget.

2018.6.13.    21


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2018.4.13.    5


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2018.2.4.    24