Hibahalmozás


Halász Kata  2013.2.11. 4:58

„Már megint úgy viselkedtem, mint egy idióta!”, „Megint a nem megfelelő emberrel találkoztam!”, „Megint elszúrtam az állásinterjút!”

Miiért vagyunk hajlamosak többször is elkövetni ugyanazt a hibát?
Annak ellenére, hogy nagyon nem szeretné, mégis újra és újra ugyanabban a csapdában találja magát?
Ismételten meglépi a lépést, ami ugyanhhoz a hibához vezet?
Mi lehet ennek az oka?
Az önkritika hiánya?
A változástól való félelem?

A változás nehéz folyamat, főleg változtatni egy szokáson, pláne önmagunkon. Tanulni egy hibából lecsupaszítva azt jelenti, hogy levonom a konzekvenciát, átprogramozon az addig megszokottá vált és berögzült viselkedést, és haladok tovább az utamon. Ha valaki ezt nem veszi tudomásul, rácsapja az ajtót az élet legjobb részére. Hiszen nem a cél a fontos, hanem az út maga.

„Mindenki úgy kezel, mint egy gyereket” – panaszkodik az egyik, miközben mondandóját állandóan altesti disznóviccekkel tarkítja, majd nem győz csodálkozni, hogy senki nem veszi komolyan. „Senki nem foglalkozik velem” – mondja a másik, miközben szinte láthatatlan a karosszékben szürke mivolta, szürke ruhája, fakó haja.

A „Mindig rossz férfiakkal kezdek!” mondat mögött állhat egy gyerekkori rossz emlék, esetleg trauma. Lehet, hogy azért vonz lehetetlen férfiakat, mert ezáltal akar visszatérni a múltba. Nem is azzal a szándékkal, hogy meg nem történtté változtassa azt, hanem hogy esélyt adjon a happy endre. Annak ellenére, hogy intellektuálisan érti, hogy a múlt megváltozhatatlan, érzelmileg nem azonosul ezzel, ezért tudat alatt már-már bevonzza azt, ami alátámasztja a „Nekem semmi sem sikerül” kezdetű önszuggessziót. A meg nem emésztett, le nem zárt múlt nem ritkán traumatikus emléke belekerült egy külön erre a célre fenntartott fiókba, amit nem nyitogat, és így nem is néz szembe a problémákkal. Pedig a múlt lezárult, tudomásul kell venni, és ehhez nem szégyen segítséget kérni, utána pedig tovább kell lépni. Vagy a múlt folyton vissza fog térni.

Folyton elköveti ugyanazokat a hibákat? Mintha hipnotikus hatása lenne, újra és újra ugyanaz és ugyanaz a hiba? Rohadtul fáj, de legalább ismerős az érzés, ismerős a szituáció, nincsenek újdonságok, nincsenek meglepetések. Ugyanaz a kép önmagáról, amit húz-von maga után, miközben minden körbe-körbe ismétlődik. És még csak a leghalványabban sem merül fel, hogy önmaga gerjeszti a folyamatot, hogy mindez az ő hibája. Mert ennél sokkal egyszerűbb a környezetet, a „szemét” világot hibáztatni. „A kollégáim ki akarnak csinálni, folyton csak kritizálnak.” Pedig saját negativitása további kellemetlenségeket szül. A folytonos panaszkodás pedig marha fárasztó. Hallgatni is.

Van valami vonzó abban, hogy ezen ne változtasson. Kellemetlennek kellemetlen, de legalább nem idegen, otthonosan mozog benne és ez ad némi egyensúlyt. Hiszen a változás valami olyan dolog eljövetele, amit nem ismer, ami idegen számára. Wilfred Bion, ismert pszichoanalitikus mondta, hogy a változás nem más, mint katasztrófa. Nem csak azért, mert nem járhat sikerrel, hanem azért is, mert le kell rombolni mindazt, ami addig volt. A változásról fantáziálni viszont biztonságos: szabadon lehet álmodozni arról, hogy holnaptól mi minden fog megváltozni. Minden évben lehet új fogadalmakat tenni, amik persze megvalósulatlanul maradnak. De legalább remek negatív előjelű önigazolást nyújt: „Tudtam, hogy nem fog sikerülni”.

A változás nem csak nehéz, de szomorú folyamat is. Rádöbbenni arra, hogy a régi mechanizmusok a kukába valók, de még nincsenek kialakítva az új szokások. A senki földje ez, és aki tengernyi szomorúságot lát ebben, az könnyen visszaléphet és folytathatja ugyanazt. És a múlt visszatér. De a legjobb gyógyszer nem más, mint az akaraterő. Ahhoz, hogy ki merjük nyitni a fiókot, hogy megszabaduljunk attól, ami a hibák újbóli elkövetéséhez vezet, az kell, hogy megismerjük azt a bizonyos dolgot. Ehhez újra kell a régi érzelmeket, amik kellemetlenek, kuszák, ambivalensek. Hiszen okkal nem nyitogattuk azt a bizonyos fiókot. De csak így tudunk rendet tenni és a helyén kezelni a kísértő mumust.

Nehéz megtalálni az egyensúlyát annak, hogy pontosan akkora jelentőséget tulajdonítsunk valaminek, amekkorát az megérdemel, hogy a megfelelő polcra kerüljön minden, és nem feljebb vagy lejjebb.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    1


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6


A legsikeresebb internetes vállalkozónők

Az internet nem csak a férfiak területe, számos nő épített fel világszinten is sikeres internetes vállalkozást.

2017.1.5.    13


Plus size divat 2017-ben

PR-cikk

Milyen trendek várnak a teltekre a következő évben?

2016.12.21.    16


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2016.12.10.    21


Ne ossz meg minden fotót!

Palkó Emese

A közösségi oldalakon eltöltött idő, szerves részét képezi életünknek. Könnyebb kapcsolatot tartani, és az exhibicionista hajlamainkat is ki tudjuk élni, akár képfeltöltés formájában.

2016.11.24.    22


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2016.10.5.    14


Hat dal nyárestékre

Busai Hajnalka Lilla

Dalok, amiket talán nem ismerünk, pedig kellene!

2016.7.20.    3