Miért nem mondhatom ki?

Dráfi Emese  2009.10.6. 5:22

Miért nem mondhatom ki! Miért nem szabad kinyilvánítanom az érzelmeimet? Miért kell eltitkolnom?

Miért nem mondhatom ki, hogy tetszik nekem, hogy szeretem, és fontos a számomra? Hogy nem akarom elveszíteni!
Miért nem illik? Mert ez a férfiaknak nem tetszik? Mert akkor biztosak a dolgukban és már nem is kellek? Mert megijednek? Mert nem tudnak vele mit kezdeni? Mert akkor már nem kell vadászni?

Nem tudom, régen a nők hogyan tettek. Kimondhatták-e nyíltan a kedvelt vagy szeretett személynek, vagy várniuk kellett, amíg a férfi rájuk kacsintott, kezdeményezett, levelet irt, flörtölt, és végre elindult valami...

Mit kezdtek vajon a bennük megfogalmazódott, felgyülemlett rengeteg érzelemmel, érzéssel? Igaz az irodalomban olvashatunk e téren úttörő nőkről is. Pélául Tatjána levelében kerek perec leírja szenvedélyes érzelmeit.(milyen érdekes, hogy férfi tollából ered a levél!). És aki ismeri ezt a történetet, tudja, hogy a férfi (Anyegin) akkor kezdi csak értékelni és viszonozni ezt a mély érzelmet, amikor már késő.

Érdekes, hogy még mindig érvényben van a hagyományos férfi-női kapcsolatra vonatkozó etikett, ki kezdeményezzen, mikor, hogyan reagáljon a nő, mennyire legyen visszafogott, amikor már elindult a kapcsolat. Persze, ez mind rendben is van. Elméletileg.

De gyakorlatilag az a helyzet, hogy az idő haladtával a nők is merészebbek lettek. És igen, nem akarunk a babérjainkon ülni, és várakozni a végtelenségig. De ennek is meg van a maga oka. Mi nők őrült iramban haladunk előre, az élet minden területén bátrabbak, rámenősebbek vagyunk. Már nem élünk „burokban”, napi feladataink közé nemcsak a gyermeknevelés tartozik. Ezzel a férfiak nagy része még mindig nem tud mit kezdeni. Nem értik, mi folyik itt.

Válásom után, pár társkeresőn is körülnéztem. Sok férfi adatlapján ezt olvashattam: Ha megnyertem tetszésedet, írj! Én is írtam, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy javarésze még csak válaszra sem méltatott. Milyen érdekes, kezdeményezni nem akarnak, de ha egy nő kezdeményez, az sem tetszik nekik!!! Vontam le, ezt az elképesztő következtetést. És itt újra fel kell tennem a kérdést: Miért? Miért kell még mindig véka alá rejtenem, ha a másik tetszik?

De semmiképpen nem szeretnék általánosítani. Hiszen egyre több az olyan férfi, aki szintén „halad a korral”, és egy nő kezdeményezését, és érzelmeinek kinyilvánítását teljes mértékben elfogadja. Igaz, ez inkább a fiatalabb generációra jellemzőbb, akik már nem félnek és nem riadnak vissza attól, hogyha netán egy nő kezdeményez.

Végezetül talán csak annyit: a férfiak mindig azt hangoztatják, hogy a nő dönt. Ő dönti el, melyik férfi közül válasszon. Ez az ismerkedésnél így is van. De később már nem.

Kedves nőtársaim, ne áltassuk magunkat! Az a nagy helyzet, hogy a következő lépésben viszont mindig a férfi dönt. Ami sajnos nem mindig a mi javunkra dől el.

Hozzászólások

@

Küldés