Pénz nélkül

Huszár Ágnes 2013.6.3. 4:12

Újra és újra szembe jön velem a téma: az élet pénz nélkül.

Minden esetben kíváncsiságot kelt bennem, és sokat olvasgatok a világhálón azokról az emberekről, akik hosszabb-rövidebb ideig a pénz használata nélkül boldogulnak az életben.

Legutóbb egy ír férfi, Mark Boyle kísérletéről olvastam, aki két és fél évig – saját elhatározásából – semmilyen dologra nem költött pénzt. Furcsa kísérlete során a maga erejére, eszére és találékonyságára támaszkodva több mint két évet komolyabb megrázkódtatás nélkül kibírt a pénz által nyújtott (szerinte hamis) biztonságérzet nélkül. Felmondott a munkahelyén, megszüntette bankszámláját, lemondott a nyugati élet kényelméről, és teljesen kiszakította magát a fogyasztói társadalomból.

Persze alaposabban utánaolvasva a dolognak, kiderült számomra, hogy Mark Boyle némi anyagi-dologi biztonságot azért teremtett magának, hiszen egy adományként kapott lakókocsiban élt egy farm mellett, ahol heti három napot dolgozott. Munkájával fizetett a parkolásért, és ezen a farmon termesztette meg magának az étkezéséhez szükséges alapanyagokat. Egy fatüzelésű kályhán főzött, és egy napelem segítségével (amit a kísérlete előtt vásárolt magának) nyert villanyáramot. Ezeken a dolgokon kívül azonban semmilyen „könnyítő körülményt” nem használt. Szappanját, fogkrémjét maga készítette természetes alapanyagokból, a közeli folyóban fürdött, ahol maga mosta a ruháit, komposztvécét épített magának, emellett csereberélt azokkal, akikkel a kísérlet során megismerkedett.

Soha nem volt magányos, érdekes embereket ismert meg, mégis nagymértékben csak önmagára hagyatkozott. A kísérlet elején, az első három hónapban tanult meg bízni önmagában, hogy ki tudja elégíteni a mindennapos, alapvető igényeit. Ez a kísérlet egyfajta önmegismerő út volt a számára, amely során egy jóval egyszerűbb életet próbált ki, és ami során az igényeit jócskán vissza kellett szorítania, illetve átfogalmaznia, átformálnia.

Mark a tapasztalatait egy könyvben (The Moneyless Manifesto) foglalta össze, és az élmények summázásaként mondta, hogy alapvetően nagyon boldognak és szabadnak érezte magát a természetközeli, egyszerű, pénz nélküli életszakaszában. Viszont többször azt is nyilatkozta, hogy ha gyerekei lennének, akkor kicsit máshogy csinálná ezt az életmódot, mert például egy lakókocsinál nagyobb élettérre lenne szüksége. Mark hozzátette azt is, hogy ez sem jelentene problémát, mert ha az ember nagyon akar valamit, akkor azt eléri.

Pár éve pedig már azon fáradozik, hogy a könyvéből befolyt bevétel segítségével egy olyan helyi gazdaságot hozzon létre, ahol a lakók mindent maguknak készítenének, és cserekereskedelemmel elégítenék ki a szükségleteiket. Szerencsére ehhez megtalálta azt a lányt (menyasszonyát, Jesst), akinek szintén nem gond az önellátás, a hosszabb ideig tartó (főleg fizikai) munka, amivel az életükhöz szükséges dolgokat előteremtsék.

Mark Boyle-hoz hasonló példa egy német asszony, Heidemarie Schwerme, aki egy cserebolt megnyitásával kezdte a pénznélküli életet. Dortmundban egy szegény városrészben lakott, amikor kipattant a fejéből az az ötlet, hogy az emberek (pénz híján) miért ne csereberélhetnének dolgokat vagy szolgáltatásokat. Ötlete nagy sikert aratott a nyugdíjasok, nagycsaládosok és munkanélküliek körében.

Idővel Heidemarie továbbgondolta az ötletét, és rövid időn belül teljesen lemondott a pénz használatáról. 1995 óta semmire sem költött pénzt, minden dolgot a boltjában zajló cserekereskedelemmel szerzett be. Egy évvel később mindenét eladta (még a boltot is), két táskába belefért minden számára szükséges dolog, és azóta nomád életet él. Házimunkát, éttermi takarítást és mosogatást, gyerekfelügyeletet vállal szállásért, kosztért és azokért a dolgokért, amire éppen szüksége van. Két sikerkönyve és a róla szóló film bevételét pedig folyamatosan jótékony célokra ajánlja fel.

A világhálón olvasni lehet egy egész családról, amely a pénz használata nélkül él. Ők egy németországi család szerény, alagsori lakásában élnek, és a lakhatásért, a kosztért cserébe elvégzik a ház körüli munkákat: a főzést, a mosást, a takarítást, a kerti munkát a pénzzel élő család helyett. Magyarországon pedig egy olyan élet-példával is találkozhat az ember, hogy a hajléktalan férfit befogadó lakóközösség a ház pincéjében biztosít szállást és kosztot a férfinak, cserébe azért, hogy ő végezze a házgondnoki munkát.

Ezek a kísérletek és életmódok konkrétan a pénz használata nélkül zajlanak a fogyasztói társadalomban, és az ilyen életet élők a cserekereskedelmet használják a dologi javak beszerzésére, és a szolgáltatások elérésére. Általában némi pénztartalékkal rendelkeznek, amit vészhelyzet esetére tettek félre maguknak. Fizikai munkával dolgoznak meg a szállásért, kosztért, anyagi javakért. Folyamatosan kapcsolatokat építenek ki azokkal, akik nyitottak az életfilozófiájukra, akik hajlandóak munkalehetőséget biztosítva segíteni nekik, vagy eleve olyan közösség (kalákakörök, cserekörök, közösségi önsegítő rendszerek, szívességbankok) tagjai, ahol mindenki megsegíti a másikat: csereberélik a dolgokat és a szolgáltatásokat. Ők bíznak önmagukban és az emberekben, igényeik a minimális kényelem biztosításával kielégülnek, természetközeli, egyszerű életet élnek, önellátóak. A fogyasztói társadalomból teljesen kiábrándultak, a szabadságot, a boldogságot keresik, és el is érik a lehető legegyszerűbb úton, úgy, hogy közben egészséges emberi kapcsolatokat ápolnak, közösséget építenek, és a környezetet, a természetet is kímélik.

Sok embernek furcsa lehet ez a hozzáállás, pedig ha belegondolunk, mi magunk is sok mindent igyekszünk pénzköltés nélkül beszerezni, elintézni. Elhívjuk a rokont segíteni a kerti munkában, vagy kalákában építjük a házunkat, majd mi is munkaerőként állunk a családtag rendelkezésére, ha szüksége van rá. Esetleg egy-egy láda magunk termesztette zöldséggel, gyümölccsel „fizetjük meg” őt. Tavasszal növényeket csereberélünk, az alig használt ruhákat elajándékozzuk más tárgyért cserébe, a könyveket kölcsönadjuk egymásnak, keressük a belépő nélküli szórakozási lehetőségeket, ünnepekkor pedig magunk alkotunk természetes alapanyagokból készült (tehát ingyen beszerezhető) ajándékokat.

És még arról nem is volt szó, hogy mekkora divatja van az újrahasznosításnak – amikor kidobandó dolgokból kreálunk nagy leleményességgel használati tárgyakat, vagy mostanában ugyanígy divat felfedezni a természetes folyamatok által, magunk keze munkájával, házilag előállított étkek készítését. Mindenesetre – ha nem is egész életmódunkban, de részben mindenképp – jóleső érzés megszabadulni a pénz nyomasztó uralmától.