Pletyka- és hazugságvizsgálás

Póda Erzsébet  2003.12.8. 21:15

Kezdetben volt a hír – vagy ha úgy tetszik: információ. Csak úgy egymagában.

De sok esetben szegény hírecske-adatocska eléggé sovány, száraz, semmitmondó, unalmas, földhözragadt - és igaz volt. Ezt pedig a gyarló emberi természet nem bírta elviselni. Neki érdekesség kellett, nem hétköznapi igazság. Csavaros történet, végén olyan csattanóval, amelyen jókat lehet szórakozni, szörnyülködni, kárörvendeni, sajnálkozni, elégtételt érezni. E szükségletből született meg aztán nem sokkal az emberiség hajnala után a pletyka. A pletykából aztán kifejlődött a hazugság.

Pletykázni jó! És nincs kivétel: bizonyított tény, hogy nők és férfiak egyaránt szeretnek pletykálkodni. A pletyka a hétköznapok fűszere, ártalmatlan szenvedély. No persze, ha az első fokozatáról, azaz ártalmatlan pletykáról van szó. Olyasmiről, mint: „– Hallottad, hogy Karcsit megoperálták? Szegénynek kivették az egyik veséjét.” Pedig Károly csak egy rutin vakbélműtéten esett át szerencsésen.

Vagy amikor a kisbabájukat sétáltató anyukák pletykálkodnak egymásról az utcavégén, vagy a homokozó körül összegyűlve: „– Katinál mindig halomban áll a vasalatlan. Nem igaz, hogy a két gyerek mellett nem lehet rendet tartani. Egyszerűen lusta.” Közben szegény Katinak strumája van, meg vérszegény, és a két betegség külön-külön is gyakran okoz legyőzhetetlen fáradtság-érzetet, nem még együtt. Kati ugyan végül mindig kivasalja a ruhákat, de ha csak havonta kétszer meglátja ugyanaz a szomszédasszony a vasalatlant, már megvan az alap: terjedhet a pletyka.
Esetleg: „– Látod, hiába mondtam Marinak, hogy négyhónapos kortól adjon gyümölcsöt a gyereknek, ő továbbra is csak tejporral eteti a kicsit. Azért olyan beteges szegényke. De hát nem hallgat a jó tanácsra!” Pedig Mari gyereke légcsőhurutos, annak meg semmi köze a gyümölcsevéshez.

Vagy (középső fokozat): „Úgy tudom, Pannit megcsalja a férje. Méghozzá a sokkal csinosabb és fiatalabb kolléganőjével. Az kell neki, minek csábította el annak idején a Magditól. Most aztán kamatostul megkapja, amit érdemel!”

A pletyka harmadik fokozata az ártalmas pletyka, amely hazug elemeket tartalmaz és nincs más célja, mint befeketíteni, boldogtalanná tenni sok esetben bizony ártatlan embereket. Példa: „– Nocsak, hallom nősülni készül a fiad! Mondd csak, tudod-e, valójában ki is a választottja? Jól ismerem a famíliáját. Szegények, mint a templom egere, mégis úgy felvágnak, mintha legalább grófok lennének. Pedig nincsen semmijük. Csak azért fogta meg az a lány a fiadat magának, mert ti jó parti vagytok. Különben meg úgy tudom, nem is lehet gyereke. De hát nekem semmi közöm az egészhez. Csak figyelmeztetni akartalak, hogy tudd, mi vár rád…” Amikor pedig semmi másról nincs szó, mint két szerelmes fiatal egymásé akar lenni.

A „segítőkész” ismerősnek viszont sikerül mételyt csepegtetni a leendő anyós szívébe, akinek amúgy sem mindegy, hogy imádott fiát „elszerette” tőle valaki – vagyis hát egy „senki”. Így pecsételődhet meg a leendő menyecske, egyben egy jónak induló házasság sorsa – a rosszindulatú, káros, ostoba és minden alapot nélkülöző pletyka alapján.

A hazugság is fokozható: az igazság elhallgatása, féligazság, füllentés, hazugság, csalás. Ismét arról van szó, hogy az információ önmagában sosem elegendő, mert szárazan egyszerű, nem nyújt élményérzetet, nem von mag után fergeteges érzelmeket. Nem érdekes, nem izgalmas, nem színes, nem élvezhető. Vagy ellenkezőleg: szomorú, bántó, megalázó, romboló hatású. Ezért aztán kifestőznek az emberek – hozzátesznek valamit önmagukból.
Van, aki azért adja elő a történetét másképpen, hogy csodálókat szerezzen magának – mivel egyébként elég unalmas személyiség. Van, aki azért, hogy megfeleljen hallgatói elvárásainak. Van, aki azért, nehogy unalmasnak tartsák. Van, aki azért, nehogy csalódjanak benne. Van, aki azért, mert nem akar megbántani másokat. És még hosszan sorolhatnánk a lehetőségeket.

A hazugságnak két fő csoportja létezik: kegyes és kegyetlen hazugságok.
A kegyes kis hazugságok közé tartozik, ha például randit beszélünk meg álmaink férfiújával, ám a nagy napon a tükör elé állva észrevesszük, hogy: -- magasságos ég! -- egy scarabeus nagyságú pattanás díszeleg amúgy pisze és formás orrunk hegyén. Azonnal a telefonhoz rohanunk, hogy lemondjuk a randit. „ – Sajnos, ma nem érek rá, közbejött egy munka, amit azonnal el kell végeznem, váratlanul betoppant az anyukám, temetésre kell mennem stb.” – hazudjuk könnyekkel küszködve, mert tudjuk, egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb is meghív a szőke, (barna, vörös, dús hajú vagy kopasz) herceg.

Elkésünk a munkából. „– Sajnálom, de akkora dugóba kerültem, hogy másfél óráig tartott kikecmeregni belőle, beragadt a lift, elfakad a vízcső a fürdőszobában stb.” – hazudjuk nagy, kerekre nyitott, őszinte szemekkel.

A valóságban csupán arról van szó, hogy bár időben felkeltünk, ötször kellett újrasminkelni magunkat, mert soha nem úgy sikerült a száj- vagy szemfestés, mint ahogy az éppen előnyös számunkra. Vagy későn ébredtünk, mert éjfél utánig, eszméletvesztésig dolgoztunk.

Kegyetlen: Ági sok-sok férfinélküli év után végre találkozott élete nagy szerelmével. A szerelem mennyeket nyaldosó lángokkal égett köztük. Legalábbis Ági mindig valami ilyesmiről beszélt, ha összejöttünk a barátnőkkel. Drukkoltunk neki, hogy a kapcsolata sikerüljön.
Ági évek óta járt szerelmével, aki csak nem bírt előrukkolni a házassági ajánlattal. Ebben persze nincs semmi kivetnivaló, hiszen mostanában egyáltalán nem számít a házasságlevél. Anélkül is lehet teljes értékű párkapcsolatban élni. Ágit sem izgatta különösebben a kérdés. A pasijában maximálisan megbízott, szerette, imádta, mindenre képes lett volna érte.

Szerelmük negyedik évének kezdetén aztán változás állt be a szenvedélyes kapcsolatban. Ágit kedvese egyre ritkábban látogatta. Akkor is főként az esti órákban, sötétedés után érkezett, s reggel kivilágosodás előtt távozott, mondván, hogy új munkahelyén korábban kezdődik a munkaidő. Új munkakörének köszönhetően egész héten úton van – mondogatta. Ági akkor még hitt neki, hiszen nem sejtett semmit.

Egy nap aztán telefont kapott. Egy kedves, jóindulatú ismerős arról kérdezte Ágit, vajon tud-e arról, hogy a fiúja nemsokára megnősül. Barátnőnk magában örvendezett: végre megjött udvarlója esze és elveszi őt! Csakhogy kiderült, a boldog ara valaki egészen más, ráadásul kisbabát vár…

Ági azt hitte, nyomban elájul. Betegségre hivatkozva szabadságot kért, és esténként könnyekben úszva, üres cigarettásdobozok közt zokogva, mélyen a borospohár fenekére nézve várta álmai férfiújának minden héten péntek estére korlátozódott látogatását. A férfi, mint rendesen, megérkezett. Hogy aztán mi történt, mi sem, nem lehet tudni. Ági barátnőnk a szokásos havi lánytalálkozónkon érzelmi túlfűtöttségre hivatkozva nem mesélte el a kínos részleteket.

Annyi bizonyos, hogy azóta nincs az előszobájában férfipapucs, viszont halmokban áll az ágya mellett a feminista irodalom. És akárhányszor megpróbál egy jóképű pasas a közelébe férkőzni, csak annyit mond, mély gyűlölettel, hogy: minden férfi hazug disznó!

Azt még elviseli az ember, ha egy gyerek hazudik – sőt a hazudozást gyerekes tulajdonságnak tartják. Viszont manapság jó számban hazudoznak a felnőttek is. Mit mond erre a pszichológus?

– Az emberből az önbecsülés, az önbizalom hiánya váltja ki a hazugságot. Tehát függ a személyiség fejlettségi fokának szintjétől. Az erős önbecsüléssel, egészséges önértékeléssel rendelkező emberek nem hazudnak, vállalják tetteiket. A pszichopata, antiszociális egyén viszont rendszeresen hazudik. A hisztériás személyiségű ember például mindig hazudik, és gyakran már-már igaznak hiszi saját hazugságait. Ilyenné formálódott a személyisége. Bizonyos szempontból tudja is ezt. Ő az, aki valamivel – pozíció, pénz – mindig meg akarja venni környezetét, mivel uralkodási vágy vezérli.

Ha e súlyos kórképpel rendelkező személy alacsony intellektussal rendelkezik, pitiáner bűnözővé válhat. Magasabb intellektussal párosulva viszont akár politikus is lehet az illető. Akad rá példa szép számban! Az ilyen ember ügyes, furfangos és ezt a tulajdonságát maximálisan ki tudja használni. Azt nem is tudatosítja, hogy hazugságok által hátrányokat is lehet szerezni, nemcsak előnyöket.
A notorikus hazudozás mindig valamiféle rendellenességnek, személyiségzavarnak a tünete.

Hozzászólások

@

Küldés