Segítőkészség


Huszár Ágnes  2012.11.29. 5:45

Ezt egy férfitól soha nem kapod vissza?

Néha kínosan érzem magam a fitneszklub öltözőjében. Többször voltam olyan beszélgetés fültanúja, amely két barátnő között zajlott. A legutóbbi torna után éppen átöltöztem, amikor megérkezett két csinos, ápolt nő, és akarva-akaratlanul hallottam a beszélgetésüket. Érezhető volt a feszültség, ami az egyik, a sírás határán levő, elfojtott hangú nőből áradt, és ugyanígy érezhető volt a másik nő dühe.

– Ezt nem vártam tőle... Én mindent megtettem érte.
– Tudom, amikor beteg volt, mennyi mindenre képes voltál! Én mondtam, hogy így lesz.
– Azt hittem, ő is tekintettel lesz rám. Amikor beteg volt, mennyit segítettem neki...
– Látod! Ezt egy férfitól soha nem kapod vissza! Soha!

Ennyit hallottam, és nem is akartam többet tudni, mert feszengtem a helyzetben, és gyorsan kimentem az öltözőből. Igazából azt sem tudtam, hogy konkrétan miben nem kapott segítséget a pityergő nő attól a férfitól, akiről szó volt. Ennek ellenére elgondolkodtatott ez a beszélgetés. Tényleg nem kapjuk vissza a férfiaktól a beléjük és közös életünkbe fektetett energiát, időt, odafigyelést, gondolatokat és érzelmeket? Nem fordulhatunk a férfiakhoz bizalommal? Nem számíthatunk arra, hogy adott esetben (akár váratlan probléma felmerülésekor) a segítségünkre lesznek?

Gondolkodtam, és eszembe jutott pár történet, ami a férfiakhoz és az autókhoz kapcsolódott. Ugyanis alig értek az autókhoz. Ki merem mondani, ha a járgányommal kapcsolatos gond, javítanivaló, vagy csak általános karbantartó feladat felmerül, akkor hirtelen „szőkévé” változom. Meg tudom mondani, hogy az autóm milyen márkájú, milyen színű, mikor takarítottam utoljára. Viszont azt hiába kérdezi tőlem a szerelő, hogy mikor volt utoljára olajcsere (esetleg a noteszemből kikeresem a dátumot), és azt sem tudom, hogy milyen keményre kell a kerekeket felfújatni, holott már több éve próbálom megjegyezni ezeket az adatokat. (Persze segítségemre lehet az a cédula, amit a kocsi „nemtudomén” melyik részén találhatok meg).

Rendszeresen boldogítom az autószerelőt, aki türelmesen javítgatja a 15 éves kicsi-kocsimat, engem pedig kedvesen figyelmeztet erre-arra. Az öreg csotrogány néha nem akar beindulni, és ezzel kapcsolatban a szerelő már kétszer elmagyarázta, hogy az autót időnként jól meg kell hajtani, nemcsak a városban jönni-menni vele, mert ez az akkumulátornak nem tetszik, és akkor hepciáskodik. Kétévente ő viszi el az autómat a kötelező vizsgálatokra, holott nem kellene ezt elvállalnia, de van benne annyi segítőkészség, hogy az „aktuálisan szőke” nőtől átveszi ezt a gondot.

A kerekek felfújását mindig valamelyik benzinkúton próbálom elintézni, és általában van segítségem. A nyári kirándulásunk előtt azonban senkit nem tudtam hirtelen megkérni, így a húgommal mentünk el egy benzinkútra, abban bízva, hogy boldogulunk egyedül is. Itt találkoztunk egy igazán rendes benzinkutassal, aki éppen egyedül volt, szóval igazából nem hagyhatta volna ott a boltot, mégis kijött segíteni nekünk. Megértően kezelte a helyzetet, hogy bizony nem értek a saját autómhoz, és felvilágosított, hogy túl vannak fújva a kerekek. Segített hát az optimális gumikeménységet beállítani, és elmagyarázta, ha meg lesz pakolva a kocsi (a kirándulásról beszélgettünk), akkor veszélyesebb a túlfújt autógumi. Persze a többi – szombat reggel ráérősen ácsorgó – pasas közül az egyik (akit megkért a benzinkutas, hogy őrizze a boltot) odakiáltotta nekünk, hogy ezt ő tanítja az autóiskolában. Mi meg visszakiáltottuk (mert ez belefért a jókedvű, kicsit vicces jelenetbe), hogy akkor tőle fogunk leckéket venni. Majd nevettünk a dolgon mindnyájan.

A tankolás is fejtörést okoz, néha még most is. Mire megszoktam végre az egyik benzinkúton, hogy melyik benzint kell tankolnom az autóba, egyszer csak ugyanabból a típusból kétfélét árusítottak. Az egyik drágább volt, a másik olcsóbb, és a benzinkutas (ezúttal éppen nő volt) azt mondta, hogy a drágább jobb minőségű. Hát, gondoltam, akkor adjunk a kocsinak jobb minőségű étket. A dilemmámnak még a kocsi mellett is hangot adtam, magamban mormogtam félhangosan, vajon melyik benzin lenne a megfelelőbb. Nem figyeltem, hogy páran elmentek mellettem. Az egy utcácskával arrébb lévő lakótelepre mentem, és egyszer csak rám szólt egy idegen férfi, aki a járdán ment, cigarettásdobozzal a kezében (nyilván elugrott a benzinkútra cigit venni) hogy: „Hölgyem, legközelebb az olcsóbb benzinből is elég tankolnia, mert az ilyen kis kocsiknak az is megfelel. A drágább benzin a nagyobb motorral járó autóknak jó, mert azoknak erősebb benzin kell. És akkor maga ugyanazért az összegért több benzint tud vásárolni, ha az olcsóbbat veszi.” Ámultam és bámultam, hogy milyen rendes ez a férfi, hiszen semmi érdeke nem fűződött hozzá, hogy engem erre figyelmeztessen. Mégis megtette, és felvilágosított: engem, a bizonytalankodó nőt.

A megbántott nő és a barátnője egy bizonyos férfiban csalódott olyan nagyon. Velem meg egy másik férfi volt meglepően segítőkész és kedves, úgyhogy általánosítani nem lehet az esetek alapján. Általában optimistán állok az emberekhez, férfiakhoz és nőkhöz egyaránt, holott párszor már csalódtam a hozzáállásukban. Igyekszem bízni bennük, kitapasztalni, hogy kitől milyen segítséget kaphatok, és talán ezért néha meglep az élet azzal is, hogy idegen férfiak segítenek nekem, rendesen viselkednek velem, a nővel.

Persze az, hogy önzetlenül segítünk valakin egy adott helyzetben, vagy csak türelmesen elmagyarázzuk neki a dolgokat, nem attól függ, hogy nők vagyunk-e vagy férfiak. Elsősorban emberek vagyunk, akikben kell lennie emberiességnek is. Talán nem véletlen, hogy ezt a tulajdonságot emberiességnek nevezzük, amiben teljes egészében benne van az ember szó.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Évszakváltás –ruhatárcsere

Huszár Ágnes

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

2018.9.4.    4


Arcunk elárulja, milyenek vagyunk

Emberként nem vagyunk egyformák, maximum hasonlíthatunk egymásra.

2018.7.18.    1


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2018.7.17.  3    40


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2018.7.12.    42


Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

2018.6.15.    46


Hogyan éljük túl a szakítást?

Faar Ida

A szerelem olyan, mint a háború: egyszerűen, és könnyedén kezdődik, és kínok között sok áldozatot követelve ér véget.

2018.6.13.    21


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2018.4.13.    5


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2018.2.4.    24


7 tipp a stresszmentes reggelekért

Faar Ida

Vannak napok, amikor arra ébredünk, hogy azt sem tudjuk, a hét melyik napja köszöntött ránk.

2018.1.9.    7


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2018.1.7.    16


Takarítási mánia

Faar Ida

Már két teljes órája nála ülök, de nem jutottunk semmire.

2017.11.6.  1    12


Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    4