Szavak, tettek, gyertyatartók


Póda Erzsébet  2004.12.14. 14:57

Ha csak végigtekintünk a naptáron, láthatjuk, mennyi dátumhoz kötődő szokás, és különböző szertartásokkal övezett ünnep van egy évben.

Az üzleteket színesre festik, a tévében tökéletes reklámok, tobzódó színek, fülbemászó dallamok, felejthetetlen márkanevek – erről szól manapság a világ. S a körülöttünk lévő cirkuszi kavalkád ellenére, ha nem figyelünk, bizony az ember élete szürkévé, megkopottá, egyhangúvá válhat. A szüleinktől örökölt tradíciók, családi rituálék észrevétlenül feledésbe merülhetnek. Helyettük a médiák erőszakos sugallatára gyökértelen szokásokat veszünk fel, olyan életformákat próbálunk követni, amelyek valójában idegenek tőlünk. Egyetlen céljuk van csupán, hogy arra buzdítsanak, kövessük hűen, gondolkodás és érzelmek nélkül a fogyasztói társadalom pénzírta törvényeit.

Ha csak végigtekintünk a naptáron, láthatjuk, mennyi dátumhoz kötődő szokás, és különböző szertartásokkal övezett ünnep van egy évben. Évezredeken át kialakult hagyományok, melyek eredete az ismeretlenbe vész. Sokan tartják ósdi dolognak, pedig többletjelentése, többletértéke van, amit talán a mai ember, akinek fejét a felszínes világnézettel tömik, már nem is ért meg.

Az ünnepeken kívül életünket át-átszövik a furcsa családi szokások, rituálék, vagy a sajátságos ünnepi szertartások is. Ezeket nem szabad száműzni, hiszen erőt adnak a hétköznapokhoz, megadják az élet savát-borsát, értelmet adnak életünknek.

A családi rituálék a hétköznapi és ünnepi szokásoktól kicsit eltérnek. Ezek ismétlődő tevékenységek, vagy mozdulatok, gesztusok, melyek a család mindegyik tagjának elégedettséget és biztonságérzetet adnak. Általában feszültségoldó hatásuk is van. Néha felmenőink hagyták ránk örökül, olykor-olykor változtatunk rajtuk. Két ember házasságával a rituálék ötvöződnek. Tökéletesítjük, átalakítjuk vagy kiiktatjuk őket, aszerint, hogy az új családnak mire van szüksége, mitől lesz az övé más, személyesebb, egyénibb, mint az elődöké volt. A legtöbbször az étkezéssel, közösen eltöltött idővel kapcsolatosak. Ha csecsemő van a háznál, lehet ez akár egy esti fürdetés, ami csak apuka kiváltsága. Vagy a gyerekek esti lefekvési ceremóniája. Amikor is mindent a megfelelő sorrendben teszünk. Ágyba bújás, betakarás, mesemondás – ha csak egy sorral kurtítunk, máris jön a reklamáció --, a paplan megigazgatása és puszi a homlokra. És csak akkor lesz nyugodalmas, szép álmokat hozó az éjszaka, ha betartunk minden egyes mozzanatot. Csodálatos rituálé a szombat-vasárnap közösen elköltött ebéd, az ágyba hozott illatos kávé, vagy az egész család közös reggeli hancúrozása a ketteságy párnái között.

De a családi rituálék némelykor bizarrabb formát is ölthetnek. Ilonka néni különlegessége például a disznóölés előtti idegbajos roham. Mindig a hagymapucoláson kezd el idegeskedni: zsémbeskedik, zsörtölődik, majd kiabálva csapkodni kezd, és sűrűn emlegeti a hagyma gasztronómiai fontosságát. Az idegesség végül persze mindenkit a hatalmába kerít. A családtagok eleinte nem értették, miért kell ramazurit csapni egy kiskosár hagyma miatt. Aztán rájöttek: egyszerű rituálé az egész, amely nélkül nem kerülhet sor az András-napi eseményre.

Marika a kirándulás előtti izgalmát próbálja levezetni furcsa szertartásával. A fél lakás bepakolása után, mikor az autóval elhagyják a város szélét, holtsápadtan csap a homlokára: az orvosságos doboz otthon maradt! Még időben van, vissza kell fordulni! Férje összeszorított fogakkal elfordítja a kormányt, és hazafelé indul. Az előző évben az alsóneműs csomagot felejtette otthon, jövőre pedig a gyerek kedvenc kispárnáját. A homlokra csapás a rituálé elengedhetetlen része: nélküle nem sikerülne olyan jól a kirándulás!

Pista minden reggel álmosan áll a hűtőszekrény elé, és megkérdi kedves feleségét, mit reggelizzen. Száz esetből kilencvennyolcban nem élete párjának ajánlata mellett dönt. Az oldalborda frigyük kezdetén mindig halálosan megsértődött, és többször indult a napjuk veszekedéssel. A feleség már nem lázadozik, hiszen a reggeli hűtőszekrényes jelenet rituálévá vált, ami nélkül nem indulhat a hétköznap.

Ünnepeink -- az utóbbi időben sajnos mindegyikről a vásárlás jut az eszünkbe. A vásárlási láz alábbhagyása után következik a stressz. Sikerül-e az ünnepi ebéd, finom lesz-e a születésnapi torta, vagy tetszik-e majd az ajándék? Az idegeskedés természetes, hiszen az ünnep kizökkent bennünket a megszokott hétköznapjainkból. De éppen ez a lényeg! Még ha tudjuk is, milyen kimerítő, mennyi többletmunka, futkározás, tevés-vevés, izgalom vár ránk, amiért végül senki se mond köszönetet – akkor se mondjunk le róla!

Eli barátnőm családjában az ünnepi szokás egészen rendhagyó: minden nagyobb családi esemény alkalmából a férje főzi a lakomát. – Igaz, sokkal tovább tart, mint ha én főznék, de így egész más a hangulat -- mondja. -- Én megterítek, a lányok kidíszítik a lakást, a férjem pedig az ízekkel kísérletezik. Amikor látom, milyen büszke a produkciójára, hisz mennyei arckifejezéssel falatozzuk az ínyencségeit -- tudom, ez a mi családunk, csak a mi ünnepünk. A mosogatás ugyan rám marad, és rendet is én rakok utána, mégsem mondanék le róla semmi pénzért!

-- Családunkban nem volt szokás megtartani az ünnepeket – meséli Júlia. – Anyám mindig azt mondta, minek a felhajtás -- az is olyan nap, mint a többi. Tizenhat éves voltam, amikor úgy döntöttem, változtatok. Karácsonyra kidíszítettem a lakást. Anyut sikerült rávennem, hogy legalább diós kalácsot süssön. Én pedig elkészítettem az ünnepi vacsorát. Az asztalt szépen megterítettem. A húgommal nagy piros almákba vékony lyukakat fúrtunk, és gyertyákat szúrtunk bele. A szüleim eleinte zúgolódtak, semmiképp se akartak ünneplőbe öltözni. Végül az este csodálatosra sikeredett. Azóta sem maradhat le a karácsonyi asztalról az alma-gyertyatartó. És talán mondanom sem kell, ma már minden ünnepnek megadjuk a módját.

A családi szokások, rituálék, ünnepek – még ha olykor haszontalannak is tartjuk őket --, összetartanak bennünket, biztonságot adnak, és reménységet keltenek mindnyájunkban. Hiszen bármi is történjék a külvilágban, ha a magánszféránkban minden a helyén van, állandó szokásaink nem változnak, olyan nagy baj nem történhet. A mindig megtartott családi ünnepek életünk egyik legfontosabb mentálhigiénés mozzanatai. A közös összejövetelek, ünneplések, ha nem is vesszük észre, megtisztítanak, erőt adnak. Lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy kis időre, foglalkozzunk, beszélgessünk egymással. Hogy elgondolkodjunk azon, kik vagyunk, hová tartozunk, honnan jövünk és hová tartunk. Enélkül gyökértelennek éreznénk magunkat -- gyökerek nélkül pedig nincs egészséges élet.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    1


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6


A legsikeresebb internetes vállalkozónők

Az internet nem csak a férfiak területe, számos nő épített fel világszinten is sikeres internetes vállalkozást.

2017.1.5.    13


Plus size divat 2017-ben

PR-cikk

Milyen trendek várnak a teltekre a következő évben?

2016.12.21.    16


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2016.12.10.    21


Ne ossz meg minden fotót!

Palkó Emese

A közösségi oldalakon eltöltött idő, szerves részét képezi életünknek. Könnyebb kapcsolatot tartani, és az exhibicionista hajlamainkat is ki tudjuk élni, akár képfeltöltés formájában.

2016.11.24.    22


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2016.10.5.    14


Hat dal nyárestékre

Busai Hajnalka Lilla

Dalok, amiket talán nem ismerünk, pedig kellene!

2016.7.20.    3