Szenvedély és biológia

Keszegh Csilla 2005.1.6. 18:51

A legfontosabb szexuális szervünk a két fülünk között helyezkedik el. Ez irányítja a felnőtt ember viselkedését – állítják a szexológusok.

Szerintük a szex működését az agy irányítja. Az agy ad utasítást a mirigyeknek és a testnedveknek, hogy hormonokat termeljenek. A vér hormonszintjét receptorok érzékelik, amelyek erről állandóan tájékoztatják az agyat. Amikor mindenhol mindenből elég van, megálljt parancsolnak. Minden olajozottan működik körbe-körbe: az információk az idegszálak rendszerén keresztül száguldoznak végig a test és az agy között. A mondás tehát, hogy az agyára mentek a hormonok – valahol sántít. Ellenkezőleg történnek a dolgok: éppen az agy az a szerv, amely adagolja a hormonokat.

Ahhoz, hogy a hormonális közjáték teljes gőzzel működjön, az egészet be is kell indítani. Erről az érzékszerveink gondoskodnak. A vágyakozás tárgyát először a szemünk, tehát a látás vizsgálja meg. A férfiak számára ez mindig fontosabb, mint a nőknek. Hiszen míg a meztelenséget, a csábos alsóneműket és az esti hancúrozásokat a férfiak kedvelik lámpafény mellett élvezni, addig a nők azt suttogják: kapcsold le a lámpát! A nőkre inkább a hallás van nagyobb hatással: a kedves, bársonyos férfihangon kimondott szavak a nőket a hetedik mennyországba tudják repíteni. Az illat, a szaglás mindkét nem számára egyformán fontos. Hiszen amennyiben nem illatozunk mindketten, nem számíthatunk semmi különlegesre – hiába is van mit látni és hallani. Fantasztikusan hat az érintés! Néha elég egy röpke kapcsolat a másik testével, mondjuk egy kézfogás – és máris kezdődnek a csodák. Csókolás közben pedig az ízlelés jut szerephez. Az érzékek eme összessége aztán az agyon keresztül mozgatni, hajtani kezdi a hormonokat.

A szerelmi életben közel tízezer különböző vegyi anyag vesz részt. Amikor például az első randevúra készülünk azzal a férfival, akire hosszú idő óta vágyakozunk, testünkben adrenalin – stresszhormon – keletkezik. Izgatottan futkározunk a tükörtől a szekrényig, semmivel sem vagyunk elégedettek, legfőképpen magunkkal nem, minden kiesik a kezünkből… Pedig az adrenalin robbanásnak nem az a célja, hogy két vállra fektessen bennünket – éppen ellenkezőleg, arra ösztönöz, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. A szerveztünk cukrot szabadít fel, hogy testünk elég energiához jusson és szárnyaljunk, akár a repülő sárkány…

A megfelelő adag adrenalin eredménye, hogy rendesen szerelemesek leszünk. Az ereinkben azonban nemcsak tiszta érzések áramlanak, hanem elsősorban feniletilamin – a szerelem kábítószere. Hatása alatt egyre csak mosolygunk, úgy érezzük, nincs akadály, amit ne tudnánk könnyedén legyőzni, a felhőkben járunk. A világot, és természetesen szerelmünket, rózsaszínű szemüvegen át látjuk – amely leghamarább három év múlva esik le az orrunkról. Ez idő eltelte után aztán két lehetőségünk marad: vagy más férfi után nézünk, akinek látványa, azaz érzékelése, újra összerázza bennünk az adrenalin-feniletilamin koktélt. Vagy az endorfin mentőövébe kapaszkodunk. Az endrorfin az az anyag, amely képes a szerelmet felcserélni az elégedettség, a nyugalom érzésével. Ez az érzés abból ered, hogy partnerünket jól ismerjük, és biztonságban érezzük magunkat vele. Az endorfin segítségével akár életük végéig is kibírják egymás mellett a párok. Ez az anyag képes arra is, hogy elpusztítsa a fájdalom érzését: neki köszönhetően képesek arra az anyák, hogy elfelejtsék a szülés okozta szenvedést. A szerelem valamennyi stádiumát az oxitocin nevű hormon „fűszerezi”: ösztönzi a szexuális kedvet, felkelti az orgazmus utáni vágyat, de a partner iránti odaadást, a hűséget is pozitívan befolyásolja.

A férfiak kinézetüket és szexuális étvágyukat a tesztoszteron nevű hormonnak köszönhetik. E hormon „termelődésének” tetőfokát 18-20 éves korban éri el. Ez is az oka annak, hogy a fiatal férfiak miért olyan szenvedélyes szeretők. Idővel azonban e hormon szintje csökken, minek következtében a férfiaknál a negyvenedik életév betöltése után lassan, de biztosan csökken a szex igénye és a teljesítménye is. Egyszerűen fel kell készülnünk arra, hogy egy bizonyos idő után kedvesünket inkább egy jó vacsorával, mint szexis alsóneművel tudjuk felizgatni… Másrészt azonban az évekkel együtt a tapasztalat is növekszik, és a mennyiséget teljes mértékben pótolja majd a minőség.

A női szexualitás nincs annyira alávetve a hormonoknak, mint a férfiaké. A nők inkább a pszichikumra összpontosítanak: kedves, becéző szavakra, biztonságérzetre van szükségük. A férfi tesztoszteron ellenpólusa a női ösztrogén. Az ösztrogén mintegy harminc hormonból áll, ezek irányítják a petefészek működését, a menstruációs ciklust, ezek készítik fel a női testet a szerelmi aktusra és a terhességre. Az ösztrogén véd a csontritkulás, az érrendszeri megbetegedések ellen és a fiatalos, női vonásokat is biztosítják. Ma már képesek vagyunk ösztrogén hormonterápiával fiatalon tartani magunkat. A hormonális terápián kívül azonban még valamitől megfiatalodhatunk – méghozzá a szexterápiától. A szex ugyanis ösztönzi az ösztrogéntermelést. Gondoljunk csak arra, milyen fiatalosan nézünk ki egy kellemesen eltöltött, szerelemmel teli hétvége után…

Az ösztrogének teszik a nőt nővé, de a szexuális vágyainkért valójában a férfi hormon a tesztoszteron a felelős. Furcsának tűnhet, de így van. Ugyanúgy, ahogy a férfi szervezetében is előfordul bizonyos mennyiségű ösztrogén, a női mellékvesék is termelnek egy kis mennyiségben tesztoszteront. Ez az úgynevezett szabad tesztoszteron, amely befolyásolja a nők szexuális igényeit és kedvét. Körülbelül még kétszáz különböző anyaggal együtt azon „fáradozik”, hogy a nő eljusson az orgazmusig.

Rengeteg oka lehet annak, miért él valaki egyedül. Vannak, akik számára nehéz a kapcsolatteremtés, mások megint nehezen viselik el a szakítást, vagy partnerük elvesztését, ezért inkább az egyedüllét mellett döntenek. De más okai is lehetnek, hiszen például nem mindenkinek azonosak a szexuális igényei. Vannak emberek, aki valamilyen betegségtől, hormonzavaroktól szenvednek, minek következtében a szexuális igényük minimálisra csökken. A felsorolt esetek közül egyetlenegyben sem lehet a szexet, mint gyógyszert ajánlani. Azt viszont leszögezhetjük, hogy kétféle cölibátus létezik: az önként vállalt, amelynek vallási vagy filozófiai okai vannak, és a nem önként vállalt partner és szex nélküli kapcsolat. A szexuális absztinencia kapcsán felléphetnek bizonyos egészségügyi problémák, fejfájás, ingerültség stb., de ezek inkább neurotikus, mint szexuális eredetűek. Vagyis ezek oka nem a szex, hanem a társ hiánya.

A közvélemény úgy tartja, az embernek az arcára van írva, hogy hiányzik életéből a szex. A magányos nőket, férfiakat cikizik a munkatársaik, a szomszédok, az ismerősök, barátok. Mert a partner nélküli élők, akiknek még csak futó ismeretségeik sincsenek, valami oknál fogva felhívják magukra a figyelmet. Inkább elfogadjuk azt a tényt, hogy valaki sűrűn váltogatja partnereit, mint azt, ha valakinek egyáltalán nincs semmilyen kapcsolata. Az illető ugyanis gyanússá kezd válni környezete számára: talán homoszexuális, vagy frigid esetleg impotens – találgatják a többiek. Vagy egyszerűen csak ráfogják, hogy agyára ment a szexhiány…

Minden ember életében vannak olyan időszakok, amikor arra van szüksége, hogy egyedül legyen – kicsit rendet rakjon belső világában. A szex az életünkben lehet ösztönző ugyanakkor fékező hatású is. Van amikor előre hajt bennünket, máskor komplikálja az életünket. Nem mindenki képes arra, hogy egyeztesse szerelmi életét és munkáját. Egy tudós, aki többek között a szex kérdéseivel is foglalkozott, egyszer megjegyezte: – Már alig várom, hogy kialudjon bennem a szex utáni vágy, mert akkor végre teljes mértékben a kutatásaimra tudok összpontosítani.

Szakértői vélemények
-Bizonyított tény, hogy a rendszeres nemi élet szinten tartja a nemi aktivitást. Másrészt viszont a partner hiánya nem von maga után semmilyen betegséget. A szex hiányába még sem halt bele senki.
-Ha kedvet érez, partnere is van és megengedheti magának a szexet, az embernek nem kell erről a örömről lemondania. És fordítva: ha valaki nem akarja, nem kívánja a szexet, az ne csinálja. A szex egészséges, de nem szabad erőltetni.
–A szex megtiltása, elítélése, elnyomása vallási vagy erkölcsi okokból ugyanolyan traumát, megrázkódtatást okozhat, mint az erőszakos szex. Az ebből eredő lelki problémák aztán testi bajokban öltenek formát.
–A partner nélküli élet nem kell, hogy egyben szex nélküli életet is jelentsen. Az önkielégítés alatt ugyanaz játszódik le a testben, mint a partnerrel való szeretkezés közben. A különbség csupán pszichológiai. Egyébként a testünk úgyis megköveteli a magáét: ha nincs partnerünk, szexuális vágyaink erotikus álmainkban jelentkeznek – melyek végén ugyanúgy eljutunk a csúcsra, ugyanúgy kielégülünk, mint a valóságban.