Szép a ruhád, szép a lovad

Halász Kata  2010.4.19. 5:26

Jó az új frizurád! Hol vetted ezt a szép táskát? Jól érzem magam a társaságodban.

Szeretjük a bókokat, pedig nincs egyszerű dolga sem az adónak, sem a fogadónak. Sok nő panaszkodik, hogy a férfiak egyre ritkábban halmozzák el partnerüket szép szavakkal. Vajon jogosan okolhatjuk-e őket ezért a hiányosságért vagy inkább mi, nők tehetünk erről?

Múlt héten találkoztam egy nagyon kedves barátnőmmel, akit hónapokkal ezelőtt láttam utoljára. Amikor belépett a kávézóba, azonnal észrevettem és szóvá is tettem, hogy lefogyott és milyen jól néz ki. „Ne is mondd! Tudom, hogy még pár kilót le kéne adnom” – volt a reakciója. Épp nyitottam a számat, hogy kimagyarázzam magam, de inkább csöndben maradtam, hisz a bókommal pont az ellenkező hatást értem el, mint akartam. Az emberek gyakran reagálnak így a hízelgő szavakra. Vajon mi ennek az oka? Miért nem tudunk örülni a bóknak, miért kell csípőből visszautasítanunk a kedves szavakat? A bók, ami valaha a társadalmi érintkezésnek, a flörtölésnek az alapvető kelléke volt, miért szorult perifériára?

Egy kutatás szerint a nők 89%-a szeret bókot kapni, azonban 67%-uk csak a partnerétől, egyébként kényelmetlenül érzik magukat, 12%-uk pedig semmilyen bókot nem kapott az elmúlt három hónap során. A férfiak tehát nem szeretnek bókolni, a hölgyek pedig a kedves mondatok mögött gyakran hátsó szándékot sejtenek: úgy gondolják, nem létezik ártatlan bók, és minden hízelgő megjegyzés érdekből hangzik el. Egy másik, a 70-es években végzett amerikai kutatás szerint jobban kedveljük azokat, akik gyakrabban bókolnak nekünk, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, nem létező erényeinket dicsérik.

A 70-es évek óta sok változás történt. A bók, pont azért, mert az érzelmeink felől közelít, valóban jó eszköz a manipulációra. Már gyerekként is tudjuk: könnyebben elérhetjük, amit akarunk, ha kedves hízelgéssel közelítünk a másik felé. A hétköznapokban megszoktuk, hogy mindenért fizetni kell, miért pont a kedves szavak lennének ingyen? Félünk bókokat fogadni, mert manipulációt sejtünk mögöttük. Pedig valójában a bók lényege az önzetlenség, az érdek nélküliség, célja, hogy a másik jobban érezze magát a bőrében. Illetve a bók az érzelmeink spontán kifejezése. Amikor a pékségben megjegyzem az eladónak, hogy milyen ropogós és finom illatú a kenyér, csupán kifejezem az örömömet, és alig várom, hogy felfaljam az egész veknit. Ellenben mondhatnám ezt is: „Nagyon finom pékárut árulnak, nem tudna nekem minden reggel félrerakni fél kiló kenyeret, hogy ne kelljen korán kelnem?” Itt a bóknak célja van, valamit el akarok érni általa. Akár csöndben is maradhatnék, nyammoghatnék egyet-kettőt mindenféle megjegyzés nélkül, hiszen pékségről van szó, az a dolguk, hogy a pénzemért cserébe finom és friss kenyeret egyek reggelire. Sajnos a legtöbb ember így viselkedik, sokan nem tudják – vagy nem akarják – spontán módon kifejezni elégedettségüket. Pedig a szívből jövő bóknak hatalmas ereje van. A pék finom kenyeret süt, amit én szeretek és ezt meg is mondom neki. Látom az elégedettséget az arcán, és ez az öröm rám is hatással van.

Mi van akkor, ha a bók célt téveszt? Előfordul. Mivel a bókolás spontán reakció, van úgy, hogy a másik számára szavaink nem hízelgőek. „A korához képest nagyon jól néz ki/nagyon sok az energiája!” típusú megjegyzések könnyen félreérthetők, kétértelműek és akár sértők is lehetnek. Ha a fentihez hasonló mondat hagyta el szánkat, a legegyszerűbb feloldása az esetleges konfliktusnak az őszinte bocsánatkérés. Az illemtankönyvek szerint a legjobb, ha a dicséretet illetően nem esünk túlzásba, ha nem tűnik úgy, mintha hazudnánk. Kutatások szerint a legszívesebben fogadott bókoknak érzelmi és személyes töltetük is van, tehát többnek kell lennie, mint egy „jó a hajad” szintű, odadobott mondatnak.

A bókra tehát igenis lenne igény. Sajnos azonban annyira eltűnőfélben van a mindennapokból, hogy elfelejtettük a „helyes használatát”. A bók a dicséret rövid formája, ezért nem feltétlenül szerelmi gesztus, lehet baráti alapja is. A bók akkor helyénvaló, ha egy meglévő, előnyös tulajdonságot emel ki, nem pedig egy kevésbé pozitívat akar szebbé tenni.

Aggasztó jelenség, hogy manapság egyre gyakrabban tapasztalom, hogy inkább a nők udvarolnak ilyen formában a férfiaknak, és nem fordítva. Remélhetőleg ez a tendencia nem folytatódik tovább és a bók – az érdek nélküli – nem megy ki végleg a divatból.

Hozzászólások

@

Küldés