A bogáncsvirág hazája

Orbán Erika 2006.1.31. 16:39

Skócia -- ködborított völgyek, fantasztikus színek, erdők, lápok mélyén rejtőző mesebeli manók és tündérek, csodás melódiákat zümmögő dudák…

Skócia, mondjuk, s becsukott szempilláink mögött feltűnnek a ködborított völgyekben legelésző birkák és szarvasmarhák csoportjai, „Mary Queen of Scotch” azaz Skóciai Stuart Mária – halljuk, és fülünkben felhangzik a „pibroch”, a dudák siránkozó-zümmögő panaszos éneke.

Ebben az országban, az óceáni klíma miatt sok a csapadék, ami kedvez a rétek, lápok kialakulásának különösen a Felföldön. És a réteken, lápokon, de a városi kertekben is megtalálható Skócia jelképe, a bogáncsvirág.

Hát, ide indulok én, hogy megismerkedjem ezzel a gyönyörű országgal, és hogy önkéntesként dolgozzam, a Skót Költők Könyvtárában. Az edinburghi reptéren, az egyik könyvtáros, Penny és a férje vár. Egy finom ebéd után, amiről még ma sem tudom pontosan mi is volt, elvisznek a város másik végébe, egy csendes utcába, ahol Jean az 5W edinburghi csoportvezetője él, s aki szállást ad nekem 3 hétre!Késő délután van, mire Jean-hoz érünk, így a városnézés másnapra marad.

Másnap reggel ragyogó napsütéssel ébreszt. Gyalog indulunk útnak, s Jean elkalauzol leendő munkahelyemre. A könyvtár az óváros kellős-közepén, egy sikátorban van, s vasárnap lévén, zárva. A csendes utcát ódon házak szegélyezik, senki meg nem mondaná, hogy mögöttük modern épületek -- mint a könyvtár is --, rejtőznek. A csupa fa könyvtárépületet, ami 90%-ban természetes fényt kap, Malcolm Fraser tervezte.

Edinburgh, amúgy, vulkáni eredetű kőzetekből álló dombok oldalához tapad. A legelső, ami az utazónak szembe tűnik; az Óvárosban lévő hegycsúcson magasodó vár, mely a város szinte minden részéről látható. A történelmi városrész, a vár és a Holyroodhouse Palota között terül el. A várba vezető sétány az esplande, évszázadokon keresztül kivégzések és megcsonkítások színhelye volt. Ma e rossz emlékű helyen tartják a méltán népszerű Military Tattoo-t, a katonai parádét. A vár királyi lakrészében, a Royal Apartments egyik szobájában vajúdott Stuart Mária a későbbi VI Jakabbal, aki Anglia első Stuart-házi királya lett. Érdemes egy pillantást vetnünk a gyönyörű koronázási ékszerekre is – köztük a híres Szent Kő (Stone of Destiny), amely csupán a kilencvenes évek végén került vissza eredeti tulajdonosához, a skótokhoz. Majd a várból kifele menet a 15. században öntött ágyúra a Mons Meg-re, ami korának legnagyobb fegyvere volt.

A történelmi városrész végén magasodik a Holyroodhouse Palota, a királynő hivatalos skóciai rezidenciája mind a mai napig. Őfelsége júniusban és július elején gyakran tartózkodik itt, ekkor sajnos lezárják a nagyközönség elől. Sajnos, én sem tudtam bemenni. Cserébe meglátogattam a St.Giles’ katedrálist, amit egyszerű templomként 1124-53 között építettek és csupán az 1633-as év hozta meg számára a katedrális címet. Monumentális épület, belépvén az embert szinte „megcsapja” a történelem szele. A templomnak van egy csöppnyi kápolnája, a neve: Bogáncsvirág, és itt avatják fel minden évben a Bogáncsvirág-rend lovagjait. A kápolnát belülről gyönyörű tölgyfafaragás díszíti, mintha csipkével lenne borítva az egész. S ennek a csipkének a tetején az angyalok nem a harsonát fújják, hanem a dudát. Hiába, na! Skóciában vagyunk!

Számomra a másik feledhetetlen élmény a királyi jacht, a Britannia látványa. Fenntartását már a királyi család sem tudta finanszírozni, de eladni, vagy -- uram bocsá’ -- átengedni az enyészetnek nem akarták, így turista látványosság lett belőle a kikötőben. Az utolsó hely, ami Edinburgh-ból nagyon a szívemhez nőtt: az Bobby bárja. Érdekessége talán a nevében rejlik: ugyanis egy Bobby nevű kutyáról kapta. Bobby, miután gazdája eltávozott az élők sorából, még 14 évig őrizte a sírját, remélvén, hogy egykori szeretett embere visszatér. De az évek teltek, s Bobby végelgyengülésben kimúlt. Kedves gazdája mellé temették el, róla kapta nevét a bár. Bobby-nak egyébként szobra is van a városban, sőt egy templom is büszkén viseli nevét, ami a mai Edinburgh-ban a hűség jelképévé vált.

Az utolsó két napot is Jean-nal töltöttem Edinburghban, ez alatt szerveztünk egy 5W-s találkozót, egy gyönyörű szálloda még gyönyörűbb éttermében, szendvicseket majszoltunk és tejes teát ittunk. Az elutazásom előtti este, pedig Judy, az 5W egy másik tagja meghívott magához vacsorára. Busszal mentem a város másik végébe, már sötét volt és esett az eső, de a vacsora nagyon finom volt, s Judy a kedvemért még magyar vörösbort is szerzett!