Itáliai anziksz (2)


Jády Mónika  2011.10.4. 5:01

A Tornyok Városa - San Gimignano.

Firenze és Siena környékén járva mindenképp érdemes felkeresni a középkori Manhattan-nek és a Tornyok Városának is nevezett San Gimignanót.

A Porta San Giovanni-t átlépve mintha egy időutazáson vennénk részt, és a középkor Itáliájába csöppennénk: a városfalak évszázadok óta ugyanúgy állnak, akárcsak az azon belül található épületek. (A történelmi városmag 1990 óta az UNESCO Világörökségének része.)
A firenzei Dante Múzeum kiállítási anyagában is olvastam, hogy a középkori olasz városokban a tehetős családok kőből emeltettek egyre magasabb erődítményszerű lakótornyokat – a torony nagyságával próbálták demonstrálni hatalmukat.

San Gimignano egykor 72 ilyen toronnyal büszkélkedhetett, amiből 15 a mai napig fennmaradt! (15-54 méter magasságúak.) Az első tornyokat a 12. század elején emelték. E korszakot a császár ellen való fordulás és a nemesi családok közötti rivalizálás jellemezte. Minél magasabbra nyúlt a torony, annál nagyobb volt a dinasztia tekintélye a városon és Siena tartományon belül. Csak a 13. század közepén született rendelet, amely kimondta: a torony nem lehet magasabb 54 méternél (a városháza tornya volt a mérce). A magasabbakat vissza kellett bontani. A megmaradt tornyokból a 13. században épült, a városi múzeumhoz (Museo Civico) tartozó Torre Grossa az egyedüli, amelyet a turisták látogathatnak. Ez a legmagasabb is.

A város virágkora 160 évig tartott, gazdagságát a kereskedelemnek és a sáfránytermesztésnek köszönhette. A sáfrányt az étkek ízesítésén kívül selyemfestésre is használták. Értékét mutatja, hogy akkoriban adósságot és adót is ki lehetett vele fizetni. (A környéken ma is termesztenek sáfrányt, bio minőségben.) Akárcsak Lucca, a Rómába vezető főút, a Via Francigena fontos állomása volt, melyen számtalan zarándok és kereskedő haladt át. A késő középkorban viszont ez az útvonal a kényelmesebb utak létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét, és San Gimignano elszegényedett. Ám előtte még nagy csapást mért a városra az 1348-ban kitört pestis: a lakosság nagy részét elvitte a betegség. Az 1199-ben szabad városállammá emelt San Gimignano 1353-ban Firenze fennhatósága alá került. 1563-ban I. Cosimo Medici toszkán nagyherceg elrendelte, hogy a városra ezentúl csekély összeget se szabad fordítani. Mintha megállt volna az idő: a reneszánsz és a barokk alig hagyott ott nyomot.

San Gimignano egyébként soha nem volt önálló művészeti központ, a freskókat és oltárképeket sienai és firenzei művészek festették, palotái és templomai pisai, sienai, luccai és firenzei stílusjegyeket viselnek magukon.

A város szívében található a Piazza della Cisterna, a tér közepén álló kis kutat középkori paloták övezik. A világbajnokságot nyert fagylaltozó is itt található – nem nehéz rábukkanni, cégtáblája szerint ott kapható a világ legjobb fagyija, és biztosan sorba kell állni. (Én a mentás-joghurtos fagyijukat kóstoltam meg.) Érdemes a szűk, felfelé vezető mellékutcákba is betérni – kevesebb a turista, és helyenként csodás kilátásban lesz részünk.

Akinek van ideje múzeumlátogatásra: a Museo Civico a műgyűjtemény mellett a város történetébe is bepillantást nyújt, a Museo della Tortura kínzóeszközöket mutat be és információkat ad a középkori kínzási módszerekről.

Ha tipikus bort szeretnénk vásárolni a számos kis szaküzlet egyikében, a legjobb választás a Vernaccia di San Gimignano. E finom illatú, világos aranysárga ital az olasz borok legmagasabb minőségi osztályába tartozik (DOCG). A Vernacchia szőlőfajtát 1200 óta termesztik San Gimignanóban. A belőle készült nedű már a középkorban nagy népszerűségnek örvendett, számos dokumentumban megemlítik. Kereskedelmét adóval is szabályozták: a településen kívül eladott bor után „tre soldi”-t kellett fizetni, és „Vernaccia-inspektorok” is léteztek... Dante is megemlíti Isteni színjátékában: a Purgatóriumban Márton-pápának a Vernaccia mértéktelen fogyasztása miatt kell bűnhődnie.

S még egy idézet Dante híres művéből, mellyel a toszkán nyelvet az olasz irodalmi nyelv alapjává emelte: „Majd meglátod, mily sós kenyér a másé”. Aki már evett Toszkánában kenyeret, talán sejti, hogy emögött nem kell feltétlen metaforát keresnünk, szó szerint is gondolhatta a költő. Még manapság is, akárcsak évszázadokkal ezelőtt só nélkül készítik a kenyeret, hogy jobban érvényesülhessen a többi étel íze. (Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom Kelemen János Az étkezési metafora Danténál c. tanulmányát.)

(Folytatjuk)

A szerző felvételei



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Itáliai anziksz (5)

Jády Mónika

Perugia, Assisi, Gubbio...

2011.12.16.    6


Itáliai anziksz (4)

Jády Mónika

Sienától mintegy 35 km-re fekszik Abbazia di San Galgano, a ciszterci rend egykori székhelye.

2011.11.28.   


Itáliai anziksz (3)

Jády Mónika

Siena, a gótikus város...

2011.11.7.    3


Itáliai anziksz (1)

Jády Mónika

Toszkána és Umbria gyöngyszemei

2011.9.23.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11


Nyári utazási tippek

Mire ügyeljünk, hogy egészségesek maradjunk nyaralás alatt is?

2014.7.11.   


Peru, a titokzatos

Kabók Zita

Miért éppen Peru? Milyen Machu Picchu? Ezekre a kérdésekre is válaszol Adonyi Éva, aki az utat megjárta.

2014.6.20.