A bábok mesélnek

Sábitz Katalin  2007.4.26. 9:12

Munkatársunk egy bábelőadást ajánl figyelmünkbe, mely attól különleges, hogy Odüsszeusz történetét bábok mesélik el.

Kisgyermekként szerettem a bábszínházat, de elkönyveltem magamban, hogy ez a gyermekkor része, aminek pedig már vége van. Ezért is lepett meg annyira, amikor egy egyetemi tanóra keretében közösen néztünk meg egy bábelőadást.

Azt hiszem, az én figyelmemet nem volt nehéz felkelteni, mert eleve kíváncsian indultam az előadásra. Már csak azért is, mert sehogy sem fért a fejembe, hogyan kerülhet egy iskolai tananyag, az Odüsszeia, a bábok színpadára. Aztán a nézőtéren ülve -- szinte észrevétlenül -- az előadás hatása alá kerültem.

A sejtelmes fények, képi- és hanghatások pillanatok alatt nyílt, hullámzó óceánná varázsolták a színpadot. Ezek a változatos effektusok végigkísérték a darabot, így folyamatosan fenntartották a nézők figyelmét, és lépésről lépésre bevonták a darab hangulatába.

A „függöny” felgördülése után a főhős -- egy ember --, Odüsszeusz egyenesen a közönségre nézett, úgy, mintha köztünk keresné otthona, Ithaka város tornyait. Majd egyre több és több szereplővel ismerkedtünk meg. Feltűnt, hogy a bábok sem egyformák, illetve érdekes a bábok és emberek közötti „fokozatosságok”. Ezek a különbségek a szereplők között fennálló fontossági sorrendet tükrözték. A hierarchia csúcsán álltak az istenek: ezt jól kifejezte az emberek fölé magasodó, színes jelmezük. Odüsszeusz, az ember, turistaruhán kívül különösebb jelmezt nem viselt. (Kivéve hazatérésekor, amikor Pallasz Athéné aggastyánná változtatta.) A főhőst marasztaló, elcsábító hölgyek – és maga Pénelopé is -- ember nagyságú bábok, a társak és a többi mellékszereplő dróton mozgatható, vagy kesztyűbábok voltak.

A darabra végig jellemző volt a színtér megosztása, folyamatos bővítése-szűkítése, amelynek a figyelem fenntartásában és a látottak megértésében jelentős szerepe volt: a mellékterek kiegészítették a központi jelenetet.

Kevés eszközzel, ám annál találékonyabban oldották meg a mű mondanivalójának közvetítését. Kifejező volt a bábok arca, öltözete, hangszíne, mozgása, mozdulatai. A szereplők folyamatosan fenntartották a kapcsolatot egymással és a közönséggel is. Ebben közrejátszottak a humoros megjegyzések, célzások, beszédes – ám félreérthetetlen -- mozdulatok.

Szerintem az, hogy a dialógus nem a Homérosz által írt szöveget követte, pozitív hatással volt a mai, XXI. században élő nézőre, illetve segítette az üzenet megértését.

Ám egy jó darab és egy élvezetes előadás még nem elegendő! Közönség is kell a sikerhez! De ahány néző, annyiféle nézőpont, értelmezés, hozzáállás, annyiféle készség. Ezek már a darab kiválasztásakor sem hanyagolhatóak el. Mi olyan előadást láttunk, melynek a mondanivalója a mi korosztályunknak (is!) szólt, amelynek történetét már olvashattuk, amelyről korábban tanultunk. Ez a háttértudás elengedhetetlennek bizonyult. Az előttem ülő tíz-tizenkét éves kislány például végig az anyukáját faggatta a látottakról. Ő valószínűleg akkor találkozott először ezzel az ókori történettel.

Be kell vallanom, eleinte bizalmatlan voltam és kicsit előítéletes. Az Odüsszeia nem tartozik a kedvenc történeteim közé. Legalábbis eddig, mert még nem találkoztam az igazán nekem való változattal. Ám a bábelőadás magával ragadott. Ötletes volt, kreatív és humoros.

Az előadás célja az volt, hogy egy ókori mű üzenetét eljuttassa a XXI. század közönségéhez, fiatalokhoz és idősekhez egyaránt. A bábszínház szakemberei és munkatársai ötletesen kihasználták az épület, a tér és a modern technika nyújtotta lehetőségeket, melyek mind hozzájárultak a látottak befogadásához és megértéséhez. Ha a néző kellő nyitottsággal, kíváncsian, elegendő háttérismerettel ült a színpad elé, biztos, hogy kellemesen szórakozott.

A darab a Budapesti Bábszínházban (Andrássy út 69.) május közepéig megtekinthető.

Hozzászólások

@

Küldés